Nevelési hibák, melyeket traumaként élhet meg a gyerek

Korábban azt tartották, a verésnek csak azok a formái vannak rossz hatással a gyermekekre, amelyeknél a fenyítés fizikai fájdalommal jár.
Ma már több követéses vizsgálat tér ki arra, hogy a jelképes "fenekelés" is képes maradandó károsodásokat okozni, ha az rendszeres. Tanulási nehézségeket, szorongásra, depresszióra való fokozott hajlamot figyeltek meg ezekben az esetekben. Ám a verésen kívül létezik még számos nevelési hiba és szülői attitűd, amely hosszú távon kimutatható lelki károsodásokat okozhat, és amelyről a szülők nem is gondolnák, hogy károsak.

Eltávolodás, hiányos kapcsolattartás

Ha a szülő és a gyerek közötti kötődés alapvető szükséglete sérül, ha a szülő keveset van a gyerekkel, elhagyja, vagy akár önhibáján kívül elszakad tőle, esetleg túl korán lép hátra - vagy túl nagyot lép - azzal a szándékkal, hogy önállóságra nevelje a gyereket, akkor azzal azt érheti el, hogy a gyermek felnőttkorban nehezen fog mély kapcsolatokat kialakítani attól való félelmében, hogy az, akit ő szeret, szerethet, úgyis el fogja hagyni.

A kötődés hiánya miatti traumát átélt gyerekek felnőttkorukban gyakran az egyik romboló kapcsolatból rohannak a másikba, rossz mintákat követnek, amelyek miatt nem képesek valódi kötődést kialakítani. Sőt, ma már azt is tudjuk, hogy ezek a gyerekek nehezebben birkóznak meg a stresszel is.

Az ilyen környezetben élő gyermekekre felnőttként jellemző a gyámoltalanság, nagyfokú függés a szülőktől - lásd "anyuka kedvence" jelenség -, illetve párkapcsolataikban nehezen tartják be a határokat: előfordulhat, hogy sokszor párjukra akaszkodnak és hagyatkoznak, akiben egyfajta pótlékot keresnek, valakit, aki mellett nem kell önállónak lenni. Az önállóság hiánya szintén gátolhatja az egyént az egészséges kapcsolatok kialakításában, és megnehezíti beilleszkedését a társadalomba.