Súlyos beteg, mégsem keseredik el a magyar színésznő

Ildikó azt mondja, a balesete óta, otthon bot segítségét is igénybe veszi a járáshoz, most azonban engem kért meg, hadd kapaszkodjon belém. "Kicsit nehezen járok, főleg a lépcsőn, de ha leülök, nem látszik ebből semmi" - kacsint. 73 évesen is igazi díva. Kedves, közvetlen, mint ahogyan a legnagyobbak - nem csupán színészmesterséget, de emberséget is taníthatna - és szívesen mesél arról, milyen életfilozófiával éli az életét.

"Nagy örömmel vállaltam el, hogy egy természetes alapanyagokból készült termékcsalád bemutatóján részt vegyek. Vidéki lány vagyok, a nagymamám mindig, szinte mindent mézzel és a saját maga által ültetett gyógynövényekkel kezelt. Másrészt világháborús gyerek is vagyok, volt, hogy nem tudtunk fűteni, nem volt a házunkon ablak, elfagyott mindkét lábfejem. A nagymamám titkos receptjéből készült csodakenőccsel kenegette, és évek alatt nyoma sem volt a bajnak. A családom tagjai amúgy is egytől egyig nagyon optimista emberek voltak. Amikor a szüleim az ablak helyére újságpapírt ragasztottak, azt mondták, hallgassuk, ahogy dalolnak a madarak. Ez a mentalitás rám is átragadt, bármi is történik, próbálom humorral nézni az életet, még akkor is, ha szinte mindennap fáj valami" - meséli nosztalgiával.

"Amikor a balesetem után jött a többi betegség, kihullott a hajam, a hagyományos terápia mellett a gyógynövények segítségét is igénybe vettem. Korábban mindig vágytam arra, hogy legyen egy kiskertem, most Gödöllőn van. Ha kimegyek, hol ebből csípek le egy kicsit, hol abból, ilyenkor csak azt mondom: legelek" - nevetett a színésznő, aki bevallja, nem mindig élt egészségtudatos életet, és olykor még most is bűnözik.

"Fiatalon egyszerűen csak szexibombának hívtam magam. Meg is tettem mindent a karcsúságomért, koplaltam, volt, hogy almán, zöldségeken éltem, aztán amikor a fiammal várandós lettem, azt gondoltam, na, most kilenc hónapig jól lakom. 32 kilót szedtem fel, és utána már soha többé nem nyertem vissza a régi alakomat. Ha újrakezdhetném, erre most odafigyelnék. Nem csupán hiúságból, de tudom, könnyebben mozognék, ha kisebb lenne a súlyom" - vélekedik Ildikó, ám rögtön bevallotta, mennyire szeret enni. "Régóta inzulinos cukorbeteg vagyok, ám a szövődményektől való félelmet gyakran legyőzi a csoki és a sütemények iránti szenvedélyem. Ilyenkor rosszalkodom egy kicsit, abban azonban következetes vagyok, hogy naponta ötször megmérem a vércukromat. Mindenféle eredmény megnyugtat. Az időskori diabétesz nálunk családi örökség, édesanyám is ebben szenvedett. Sokszor kívánta a banánt és soha nem tudtam lebeszélni róla, hogy ne egyen többet. Azt vallotta, inkább pár évvel kevesebbet él, de nem szeretné sanyargatni magát. Most már tudom, hogy igaza volt" - mesél szeretett mamájáról.

"Ahhoz, hogy az ember felvállalja a hibáit, meg kell ismernie magát. Azt hiszem, nekem a 73 évem alatt sikerült. Nagymamám hitvallását követem: 'Az ember soha ne mást okoljon, mindig magát hibáztassa, ha nem sikerül valami. Azt hiszem, így sokkal könnyebb'".