Pierrot: "A bulvársajtó parazita tempóját most sem viselem könnyen"

Pierrot-t régóta ismerem, dolgoztunk együtt éveken át és tudom, milyen fontos számára, hogy precíz, pontos, vállalható munkákat adjon ki a kezei közül. A Dal versenyében szimpatikus, ahogy őszintén vállalja a véleményét, nem köntörfalaz, nincs mellébeszélés. Öröm volt őt elkapni egy interjúra és az új feladatáról faggatni.

Gondoltad volna, hogy a Megasztár után valaha még zsűrizést vállalsz egy élő televíziós show-ban?

Nem, erre valóban nem gondoltam. És az is igaz, hogy percekig gondolkodtam, amikor a felkérés megérkezett, hogy elvállaljam-e a feladatot – ha reflexből válaszolok, biztos, hogy nemet mondok.

Miért vállaltad a felkérést és ki keresett meg?

Philip keresett meg, felhívott telefonon. Egy kicsit beszéltettem és közben tudtam mérlegelni. Kiderült, hogy mivel messze nem egy celebgyártó, tehetségkutató show-ról van szó, így a feladat semmi esetre sem ellenkezik az elveimmel. A szakmai oldal pedig nem volt kérdés egyikünk számára sem.

Milyen érzés volt az első élő adás, jó volt újra a „média közegében" lenni?

Leginkább ismerős, bár nyilván vannak olyan elemek a mostani szereplésben, amik újdonságként hatnak. Sajnos a bulvársajtó parazita tempóját most sem viselem könnyen és furcsa a hirtelen fellángolt érdeklődés, de mindig is tudtam, hogy ezek bizonyos fokig elkerülhetetlen vonzatai a média világának.

Szerinted miért lehetséges az, hogy azok a dalok, amelyek az előválogatás kapcsán bekerültek A Dalba, a színpadon élőben nem érik el a kellő hatást?

Egyszerű a válasz: a stúdiófelvétel adta lehetőségek és az élő fellépés lehetőségei nagyban különböznek. És most nem csak a tiszta intonálás problémájáról beszélek. Sok mai zenei stílus már megkövetel bizonyos speciális éneksoundot és ezt gyakran nehéz élőben produkálni, enélkül pedig csökken a hatás. Nemrég Jenővel közösen indítványoztunk egy fejlesztést ez ügyben, így a középdöntőktől elvileg némi javulás várható.

Egy-egy keményebb kritika utána - mint amilyennel például Dér Heni dalát illetted - nem félsz, hogy a kialakult jó baráti/szakmai kapcsolataid sérülnek? És esetleg egy későbbi munkafolyamat emiatt nem jön össze?

Hiba volna személyes sértésnek venni egy szakmai kritikát. Ez még akkor is igaz, ha a bírálatban van személyre vonatkozó megjegyzés is. Ha valaki szembesül azzal, hogy még nem tud eleget, vagy hogy a kvalitásaihoz képest gyenge a dala, lehet sértetten is reagálni, meg lehet intelligensen, tudomásul véve, hogy bizony levertük a lécet, de nem biztos, hogy eddig mi tudtuk jól. Alapvetően szokatlan ebben a szakmában, hogy valaki véleményt mond a másik produkciójáról. Főleg őszinte véleményt. Mindenki fejleszegve megy előre és igyekszik csak saját magára hallgatni.

Milyen a jó kritika? Hogy lehet úgy kritizálni, hogy segítség legyen és a megfelelő hatást érje el?

Ez egyrészt az alapfelálláson is múlik. Ha elfogadott, hogy a zsűri ugyanúgy a felelősségteljes munkáját végzi, mint az előadó, akkor eleve nem lehet sértődés. „Mi erre gondoltunk, náluk nem ment át a rostán és ennyi. Legközelebb – ha a cél fontos nekünk – majd újra megpróbáljuk." A Dal esetén mindenki pontosan tudja, hogy zsűri elé fog állni a dalával. Ami pedig a kritikai megszólalást illeti, igyekszem nem túllépni a hatáskörömön és csak arról beszélni, ami leginkább rámutat a hiányosságokra vagy éppen az erényekre. A műsoridő rövidsége is erre sarkall, így kénytelen vagyok nagyon röviden kifejteni a véleményemet. Jó, ha legalább mondhatok valamit – a legrosszabb a mindenféle megszólalás nélkül adott alacsony pontszám.

A műsor és egy kemény kritika után odamész a versenyzőhöz és megbeszéled velük?

Volt úgy, hogy én tartottam fontosnak és volt úgy is, hogy az előadó vagy a menedzsmentje keresett meg egy bővebb magyarázatért. Szerintem ha előbb nem, ilyenkor mindig kiderül, hogy nincsenek „egyéb szempontok", pusztán a feladatomnak akarok megfelelni maximálisan. Általában konstruktív beszélgetés lett a dologból.

Támadások értek a kemény kritikák miatt? Hogy kezeled ezeket?

Konkrét támadások nem értek, talán egyetlen Facebook-üzenet kivételével. A rajongóknak meg kell érteniük, hogy ők nyilván részrehajló véleményt alkotnak a kedvencük produkciójáról, és most sem feltétlenül azt állítottuk arról, hogy az egyenesen rossz, hanem hogy nem felel meg a kívánalmaknak, amit az Eurovíziós Dalfesztivál előválogató zsűrije támaszt a versenyszámokkal szemben. Egyébként meg úgy gondolom, hogy egy intelligens előadó ezt maga magyarázza el a túlbuzgó faneknek.

Van titkos kedvenced, van olyan dal, amelyet egyértelműen küldenél az Eurovíziós Dalfesztiválra, vagy még minden dallal kapcsolatban vannak kétségeid?

Még nem mondhatnám, hogy van favoritom. Hagyom, hogy az ismert felvételek mellett az élő előadások is hassanak rám, hiszen ezek együtt kell érvényesüljenek majd a bécsi nagyszínpadon is. Mindazonáltal az előre sejtett pontszámaim ritkán és akkor is legfeljebb +/-1 ponttal változnak (változtak eddig) az élő adás során.

Hogy kapcsolsz ki egy-egy élő adás után? Pörögsz még reggelig, vagy relaxálsz?

Nem vagyok egy túlpörgős típus, de tény, hogy azonnal nem tudnék elaludni, ha mégoly fárasztó napot is tudhatok magam mögött. Jólesik egy-egy hosszabb beszélgetés, ami felidézi a műsort, vagy túlmutat rajta, de hasonló témában zajlik.

Rég hallottunk felőled az elmúlt években. Min dolgoztál, mi foglalkoztat zeneileg, művészileg mostanában?

Jó néhány új területet próbáltam ki az elmúlt években. Sokat tanultam is, és még mindig vágyom bizonyos ismeretekre. Korábban elsősorban zeneszerzőként, szövegíróként, előadóként és legfeljebb producerként ismertek, manapság már valaki először íróként, játékfejlesztőként ismer meg, de mióta filmet is forgattam és magam illusztrálom a könyveimet, már én sem nagyon tudom, mi is a fő csapásirány. Idén szeretném folytatni a Jonathan Hunt kalandok c. könyvsorozatomat, valamint a második játéktörténeti könyvemet, amit tavaly félbehagytam. Rövidesen megjelenik a második interaktív filmem és egy táblás játék is, amin régóta dolgozom. És még sok minden van készülőben.