Jakabos Zsuzsa: „Benne volt a pakliban hogy véget ér a karrierem"

Magyarország egyik legsikeresebb és legszebb úszónőjével, Jakabos Zsuzsával nem könnyű interjúidőpontot egyeztetni, hiszen szigorú napirend szerint él és a hétköznapjait az edzések töltik ki. Telefonon azonban, két edzés között elértem, és öröm volt hallgatni, ahogy a sport lelki hátteréről mesél.

Hogyan éled meg a sikert és az utána következő esetleges kudarcot – fel lehet ezekre az élményekre készülni?
A siker és a kudarc megélésére nincs recept. Az tény, hogy a siker után kudarc jön, hiszen nem lehetünk mindig ugyanazon a szinten. Nincs olyan ember, aki az életében, hivatásában, magánéletében ne élt volna át kudarcélményt. A nehezebb időszakokban, mint amilyen a vállműtétem is volt, mindig arra gondolok, hogy szerencsés helyzetben vagyok. Hiszen megadatott számomra, hogy azzal foglalkozzam, amit szeretek. Az úszás tölti ki a mindennapjaimat és ennél nagyobb ajándékot, amit a sorstól kaphattam el sem tudnék képzelni. Hálás vagyok azért, hogy Magyarországon olyan helyzetben vagyunk, mi úszók, hogy világszínvonalon tudunk teljesíteni.

Mitől függ, hogy adott versenyen sikeres-e egy sportoló?
A siker és a kudarc véleményem szerint relatív, hiszen mást gondol róla a szurkoló, az edző, a versenyző. Felkészülés alatt, az edzőmmel őszinték vagyunk egymáshoz. Naponta értékeljük a munkát, az eredményeket. Ennek köszönhetően pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy egy-egy versenyen, mik az esélyeim, hiszen az edzés eredmények alapján és a szisztematikus munka során ez kiderül. A győzelem attól függ, hogy az ellenfelek milyen időt úsznak, milyen formában vannak. Siker és kudarc az edzéseken van, a versenyen már csak a versenyeredmények vannak, amik azt mutatják, hogyan sikerült az edzések alatt belefektetett munka.

Gondoltál valaha arra, hogy abbahagyod az úszást?
Talán egyetlen egyszer, egy rossz pillanatban, távoli gondolatként megfogalmazódott bennem, hogy abbahagyom, de ezen hamar túlléptem és tudom, amíg csak testileg-lelkileg bírom, az úszás fogja kitölteni az életemet. Az élsport olyan hivatás, amivel egy országot képviselek, ez pedig felelősséggel jár. Sosem esett nehezemre a 15 év alatt felkelni hajnalban 4:40-kor, mert tudom, miért csinálom és a következetes munka hozza majd az eredményeket. Ha már úgy kelnék fel, hogy nehezemre esne vagy rosszul érezném magam a koránkelés és az egész napos edzések miatt, az a karrierem végét jelentené.

Meddig tart vagy tarthat egy úszó karrierje?
Egyelőre ezen nem gondolkodom, hiszen az eredményim alapján nincs okom aggodalomra. Amíg fejben és testben bírom és a riválisaim mögöttem maradnak, addig biztos, hogy az úszás lesz az első az életemben. Utána pedig majd ráérek gondolkodni a jövőn. Természetesen nem árt, ha egy sportoló is több lábon áll, ezért a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolára járok levelező tagozatra.

Milyen a viszony az edződdel? Mi az ideális: ha barátként vagy főnökként tekintesz rá?
Fiatalkorban az a jó, ha diktatórikus főnök-beosztott viszony van az edző és a sportoló között. Hiszen fiatalkorban még hajlamosabbak a lányok és a fiúk a könnyebb utat választani, akár edzésről vagy tanulásról van szó. Később azonban egy profi sportoló estében, a partneri viszony a megfelelő. Ekkor már fontos a közös konzultáció és bizonyos kérdésekben a konszenzus. Az edzőmmel, Petrov Ivánnal mi így dolgozunk, és nagyon jól működik a munka.

Hogyan néz ki egy napod, mennyit edzel, úszol, pihensz?
Reggel 4:40-kor kelek, utána 5:45 gimnasztikai edzést végzek, majd 6-tól 9-ig úszás edzésem van, utána masszázs majd ebéd. Délután 3-ig tanulok a főiskolai vizsgáimra, este pedig ismét torna és úszó edzések várnak. Hétvégén általában versenyekre járok. Elég szoros a napirendem, de ez számomra nem jelent problémát, mert tudom, miért csinálom és mik a céljaim.

Tavaly vállsérüléssel küzdöttél, hogyan dolgoztad fel, hogy akár a karriered is kettétörhet a műtét miatt?
Nehéz időszak volt, hiszen biztosat senki nem tudott mondani. Egy krónikus gyulladásnál minden bizonytalan. Majd eljött a pillanat, amikor műteni kellett a vállam. Rossz érzés volt, amikor a műtét után még egy pohár vizet sem tudtam felemelni, és senki nem tudta megmondani, három hónap vagy egy év lesz a rehabilitáció, sőt az is benne volt a pakliban, hogy soha többé nem tudom majd úgy használni a vállam, mint előtte. Szerencsére a profi orvosgárdának és a gyógytornászoknak köszönhetően tejesen rendbejött a vállam. A gyógyulás után az Európa-bajnokságon elért egyéni 4. helyezéssel nagyon elégedett voltam, váltóban pedig bronzérmesek lettünk.