Finnyás és válogat? Így vedd rá a gyereket, hogy mindent megegyen!

Gyerekként valószínűleg olykor te is hevesen tiltakoztál olyan ételek ellen, mint a spenót vagy a sóska. Ilyenkor a nem kedvelt étel mellett bizonyára a szülők nyaggatása is beárnyékolta az étkezés pillanatait. Aztán felnőve persze megváltozott a helyzet, és te kerültél a másik oldalra, így saját bőrödön tapasztalhatod, milyen is lehetett az, amikor te is félretoltad a tányért a rajta lévő dolgok miatt.

Az elutasítás okai

Amikor gyermeked sorozatosan már első ránézés után elutasítja az elétett ételt, amit szívvel-lélekkel készítettél neki, valószínűleg sok minden megfordul a fejedben. Holott szinte minden kicsi átesik egy ilyen időszakon, mégis egy idő után már a legrosszabbak jutnak az édesanyák eszébe - kezdve a kiegyensúlyozatlan és nem elegendő mennyiségű táplálékbevitel káros hatásaitól egészen a "biztosan beteg" feltételezésig.

Valójában azonban egészen máshol kell keresni az okokat. A legkisebbek esetében lehet szó például fogzásról, a nagyobbaknál már fellép az önállósodási hajlam, de az is lehet, hogy tipikus dackorszakról van szó, amikor semmi másra nincs szükség a részedről, csakis határozott és következetes fellépésre vele szemben. Más különben csak azért is ellenáll majd a gyerek.

A rossz példa ragadós

Sajnos nagyon sok befolyással van a kicsire az is, hogy milyen szülői példát lát. Egyes vélemények szerint ez döntő mértékben képes meghatározni felnőttként az ételekkel való viszonyát. Ha a szülők részéről például a beszűkült étrendet látja, amikor is sok dolog nem kerül az asztalra, akkor még nehezebb lesz küzdened a válogatóssága ellen, ráadásul felnőve ő is listát tud adni azokról az ételekről, amiket nem eszik. Ellenkező esetben pedig a változatosság rá is pozitívan hat, és ha elfelejti a dackorszakát, akkor kevés olyan étel lesz, amit ne kóstolna meg legalább - hiszen, ha valami nem ízlik, azt senki sem eszi.

Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a válogatósság könnyen összekeverhető az étvágytalansággal - bár éppen emiatt kelnek életre az anyák aggodalmai is. Ennek hátterében azonban gyakran komolyabb krónikus betegség áll, így, ha más tüneteket nem mutat, akkor csak arról van szó, hogy magának éppen eleget eszik.

Mit lehet tenni?

Szülőként nem meglepő, ha abba a hibába esel időnként, hogy mindenáron tízóraira vagy uzsonnára kötelezed a gyerkőcöt, annak ellenére, hogy ő nem akar enni. Ezt a taktikát jobb, ha elfelejted, hiszen a makacssága ilyenkor határtalan. Ha pedig esetleg kimarad a délelőtti nasi, semmi olyan nem történik, ami komoly hatásokkal járna. Így legalább abban biztos lehetsz, hogy ebédelni rendesen fog.

Ugyan a kedvében szeretnél járni, és lehetőségek tárházát kínálod fel neki, hogy legyen választéka, ezzel éppen a válogatósságát erősíted benne. Célravezetőbb, ha csak két opciót kínálsz fel neki, hogy tényleges döntéshelyzetbe kerüljön. Ha képes a gyermek akár egy órán keresztül is az étel felett ülni anélkül, hogy elfogyasztotta volna az adagját, a legjobb, amit tehetsz, hogy időkorlátot szabsz neki - mondjuk 20-30 perc. Az adagokat is kezeld szabadabban: attól, mert még vigyázni kell rá a kora miatt, tudja érzékelni, hogy mennyi ételre van szüksége, így csak annyit eszik optimális esetben, amennyire akkor, ott igénye van.