Az anyjához vagy az apjához kötődik a gyerek? Olvass a rajzából!

Egyes terápiákon még az öt-hatéves gyerekekkel is le tudják rajzoltatni a szakemberek akár a születésük élményét is - a császáros babák például az anyaméhből mindenféle eszközök segítségével jutottak ki a rajzokon, és egy bácsi várta őket, míg a természetes úton világra jött babák az anyjukat tartották első élményüknek, aki nem egyszer például virágot szedett nekik.

Bátorítsd a rajzolásra!

A rajzolásra egészen korán érdemes ösztönözni a gyereket - nemcsak azért, hogy az érzelmeiről tájékozódj, hanem mert azzal a készségeit is fejleszti. Ha már unja a papírt és a ceruzát, számtalan egyéb módon alkothat: festhet leveleket, köveket, rajzolhat krétával a járdára, de akár az ujjait is használhatja a festéshez. Mindez persze nagy felfordulással járhat, és sokszor el kell magyarázni a kicsinek azt is, hogy a frissen festett fal vagy felmosott padló nem festővászon, de ennyit megér a kicsik arcán alkotás közben tükröződő öröm.

A rajzait, legyenek azok akármilyen zavarosak, tedd el egy mappába, hogy ha szükségesnek érzed, akár szakembernek is megmutathasd őket. Az anyuka otthoni elemzése ugyanis nem mindig pontos, tehát mielőtt kétségbeesnél attól, hogy a gyermeked nem kötődik hozzád megfelelően, mutasd meg a műveit egy hozzáértőnek is. Egy komplex vizsgálat egészen mást mutathat, mint egyetlen rajz.

Mit figyelj a rajzokon?

Vonalvezetés

A kicsi gyermek egészen másként rajzol, mint mondjuk egy kisiskolás, de azért már a kezdeti alkotásokból is ki lehet hámozni jó pár dolgot. Fontos például megfigyelni a vonalvezetést. A gömbölyű, laza, esetleg tétova vonalakkal rajzoló gyerekek általában alkalmazkodóbb, könnyen irányítható személyiségek, akik viszonylag könnyen nevelhetők.

Az erős, határozott, egyenes vonalakkal alkotó gyerek az eddigiek ellentéte: öntörvényű, akaratos, nehezen befolyásolható, akinél a parancsoknál sokkal többre mész a türelmes elfogadással és irányítgatással. Itt tegyük hozzá, hogy sok határozott vonalvezetésű durva kriksz-kraksz még nem feltétlenül a kicsi jellemét mutatja, inkább a kezdetleges kézügyességnek köszönhető.

Színek és oldalak

Az sem mellékes, hogy a gyerek az elé rakott papíron hol helyezi el a rajzát. Az alsó szegmensbe általában az erős testi orientációjú, biztonságra vágyó, "földhözragadt" gyerekek rajzolnak, míg a felső részbe a szellemi értékek iránt éreklődők. A papír jobb szélére pedig inkább az apai kötődésű gyerekek, míg a bal szélére az anyához húzók. A bal oldalra rajzolt nagyobb figurák jó énképet sejtetnek, míg ha keskeny, vagy túl kicsi ábrákat látsz, akkor szorongásra, önértékelési zavarokra gyanakodhatsz.

Az erős, változatos színekkel alkotó kis művész valószínűleg viharosan éli meg érzelmeit, és ki is mutatja őket. A pasztellszínek használata visszafogott, csendesebb lelki alkatra utal. Ha viszont szinte állandóan csak egyféle színnel rajzol a csemetéd, akkor ebből is következtethetsz az érzelmeire, de persze az is előfordulhat, hogy éppen az a szín tetszik neki legjobban, és következő héten már egy másik, így jobb a következtetéseket ismét a szakemberre bízni.

A rajzolt tárgyak és személyek is jelentéssel bírhatnak

Szinte mindegyik óvodáskori rajzon ott szerepel a Nap az égen, ez az optimizmus jele, míg a fa az érzelmeket szimbolizálja - bal oldalra rajzolva az anyai, jobb oldalt az apai érzelmeket figyelheted meg rajta. Házikót is sokan rajzolnak, ez saját magukat szimbolizálja, például a sötét színekkel erőteljesen megrajzolt tető védekező magatartásra, míg a nagy ablakok kíváncsiságra utalnak. Mindenképpen figyelj fel arra, ha a gyerkőc késeket, erőszakos jeleneteket vagy alakokat rajzol, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni a rajzokkal a hónod alatt.

Ha nagyobb gyerekeknél a család rajzolására kerül sor, érdemes megnézned, ki milyen magas: ha egyik szülő jóval a másik felé magasodik, az családon belüli hatalmi játszmákat is megmutathat. Fontos, hogy a gyerek képességeinek megfelelően ugyan, de jelen legyenek az alakokon a végtagok, és különböző színeket is használjon.

Egyetlen rajzrészlet alapján nem szabad ítélkezni - Majsai László pszichopedagógus véleménye:

"A pszichológiában - különösen a gyermeklélektanban - az egyik legfontosabb és legértékesebb diagnosztikai segédeszköz a gyermekrajz. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy ezt a segítséget - nem fetisizálva a szakma jelentőségét - igazából a legjobban és a valóságot leginkább megközelítve a szakemberek tudják hasznosítani. Fontos dolog az is, hogy a rajzelemzések csak egy színt jelentenek a diagnosztika palettáján, a probléma végső és pontos megfogalmazásához még egyéb más jellegű vizsgálatokra is szükség van. Felelőtlenség lenne egy odvas fa, egy kéménytelen ház, egy sötét tónusú kép, vagy esetlegesen egy szín kizárólagos használatából, megjelenéséből végzetes következtetéseket megfogalmazni egy gyermek személyiségéről vagy sérüléseiről. A rajz egy finoman cizellált jelzés a környezetnek, egy pillanatnyi lelkiállapot fotója, egy kedvelt kommunikációs csatorna, de szórakoztató időtöltés és kreatív élményszerzés is egyaránt.

Óva intenék tehát minden szülőt, hogy önjelölt szakemberként mélyen elemezze gyermeke rajzát, de nagyon is fontosnak tartom, hogy ha furcsaságokat, szokatlan tartalmakat, az addigiaktól feltűnően eltérő stílusú-színű-témájú alkotásokat találnak, kérjenek segítséget, tanácsot egy szakembertől. Mindezek előtt javaslom, hogy próbálják meg a szavak csodás erejét használva, beszélgetéssel kinyomozni, hogy mi nyomja gyermekük szívét. Egy meghitt, intim hangulatú, ölben-simogatva lefolytatott beszélgetés a leghasznosabb - szülői - diagnosztika."

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és életmódprogramunk! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!