Eltűnt gyerekek: 14 000 kiskorút kerestek tavaly hazánkban - Mi áll az eltűnések mögött?

A legtöbb eltűnt gyermek intézetből szökik meg

Az eltűnt gyermekek 85%-a nem családban, hanem valamiféle gyermekvédelmi intézetben él, és onnan szökik el. Ők, mivel nem kötődnek egy szűk családi körhöz, könnyebb szívvel odébb állnak, ha nem tartják megfelelőnek a körülményeiket, vagy csak kínálkozik egy izgalmas kaland valahol. A kalandoknak azonban sokszor tragédia a vége: a magát felnőttnek tartó, de még gyermekésszel gondolkodó kis kalandor az utcán könnyen keveredhet valamilyen bűncselekménybe, egyrészt a társasága miatt, másrészt azért, mert valahonnan pénzt kell szereznie a megélhetéséhez. Drogcsempészet, lopások, rablások, lányoknál akár prostitúció: a kétségbeesett vagy dacos kamasz könnyen belesodródhat, és kimászni az ilyen helyzetekből, főleg egyedül, nagyon nehéz. S ha a rendőrök mégis visszaviszik ezeket a gyerekeket az intézetbe, egynegyedük szinte azonnal újra megszökik, és folytatja ott önálló életét, ahol abbahagyta.

A gyermekek maradék 15%-a közösségi szállásról vagy a családjából tűnik el, de ide tartoznak azok is, akiket a családjukkal együtt keres a rendőrség vagy a gyámhatóság. A családból megszökő gyermekek nem biztos, hogy bűncselekmény áldozatai lettek: sokan önként mennek el hazulról.

Nem a rossz bizonyítvány az ok

Míg korábban a bukás okozta szégyen és a félelem miatt előfordult, hogy pár óráig halogatta a hazatérést egy gyermek, ez nem elegendő ok egy szökéshez. A túlzott szülői szigor viszont, melyben rettegésben él a gyermek és olyan korlátok közé van szorítva, melyeket már nem tud elviselni, már indokolhatja az eltűnést: sok ilyen gyereket osztálytársaknál vagy barátoknál találnak meg, akik ott kerestek maguknak inkább egy élhetőbb családot.

Ha régóta nincs őszinte kommunikáció a szülők és a gyermek között, és a kicsi úgy érzi, senki sem figyel rá, akkor egy pár napos távolmaradással próbálhatja felhívni a figyelmet arra, hogy ő is létezik, és szeretne szorosabb, megértőbb közösséget a családban. Ha pedig fizikai bántalmazásban is van otthon része, akkor legkésőbb kamaszként szinte biztosan elmenekül otthonról - a csellengők negyedét ilyen, fizikai vagy érzelmi erőszak elől menekülő fiatalok teszik ki.

Rossz társaság

Kamaszkorú gyerekeknél fordul elő gyakran, hogy menekülve az otthoni, feszültséggel terhes légkörből, egy csoporthoz csatlakoznak. Az, hogy ennek milyen jelszava van, már másodlagos kérdés, de ha találnak egy helyet, ahol legalább látszólag elfogadják és felnőttként kezelik őket, akkor ez elegendő indok lehet egy szökéshez. Ha a gyerek emellett kábítószer vagy az alkohol rabjává válik, esetleg idősebb párt talál magának, akkor az otthoni felemás helyzetből belemenekülhet egy újfajta "felnőtt" életbe.

Gyermekrablások Magyarországon?

A nyugati országokban és a filmekben tapasztalható gyermekrablások, ahol az úton haladó autóba egyszercsak beemelik az óvodást, nálunk egyelőre nem terjedtek el, sőt, évtizedek óta nem történt gyermekrablás hazánkban - az utolsó ilyen eset, amiről a rendőrségnek tudomása van, 1987-ben történt, mikor egy bár előtt hagyott kisbabát vittek el babakocsistul, akit tíz hónap múlva találtak csak meg.

A gyerekrablásoknak magyar vonatkozása egyedül egy 2011-es ügy miatt van: Fejtő Ferenc történész fiát, a francia állapolgár Charles Fejtőt gyermekkereskedelemmel és okirathamisítással vádolták Romániában, mivel az ASPEC gyermekvédelmi szervezet alapítójaként 60 000 euróért megvett, majd hamis papírokkal próbált kicsempészni egy 14 éves lányt, akivel a vád szerint korábban szexuális kapcsolatban is állt. Az ügyet még nem zárták le, így a vádakat sem igazolták hitelt érdemlően.

Prostitúcióra kényszerítve

Míg emberkereskedelem és gyermekprostitúció kapcsán tavaly csak hat esetben járt el a rendőrség, ennél - főleg a prostitúció esetében - jóval több "nem hivatalos" eset történhet. Míg az áruházból nem visznek el kisgyermekeket, addig a csellengő fiatal lányokra valódi veszély leselkedik: este különóráról vagy egy baráti találkozóról egyedül hazafelé sétáló kamasz lány könnyen belebotolhat olyan alakokba, akik fogva tartják, és olyan dolgokra kényszerítik, melyek bőven kimerítik a bűncselekmény fogalmát.

Ez történt a Népligetben május végén sétáló Beatricével is, akit két férfi csalt el, majd tartott fogva több napig. A család megtudta, honnan tűnhetett el a lány, így végül rátaláltak. Bea, akit azóta pszichológus kezel, annyira zaklatott volt, hogy nem tudott beszélni arról, mi történt vele, de valószínű, hogy prostitúcióra akarták kényszeríteni. Sok lányt visznek el így, és adnak el nyugati sztriptízbárokba, vagy csak az utcára, kellően előkészítve: a rablók vagy brutálisan megverik, megerőszakolják, vagy bedrogozzák a lányokat, és így küldik őket az utcára. Megszökniük nagyon nehéz, ahogy segítséget kérni is, bár néhányuknak azért sikerül.

Nincsenek előjelek

"A szökések, eltűnések elsődlegesen elhanyagoló vagy bántalmazó környezetből történnek, főleg kicsi gyerekeknél fordul elő, hogy elkószálnak, és eltévednek, mert nem figyelnek rájuk. Nagyobb gyerekeknél a kiváltó okok között sokszor szerepel, hogy a szülők nagyon elhanyagolják a gyereket, keveset vannak otthon, és nincs idejük foglalkozni vele. Ráadásul a gyerekek nagy része valahol izgalmasnak is gondolja a szökést, már csak kalandvágyból is ki akarják magukat próbálni - főleg a kamaszok akarnak a saját lábukra állni. Ha a családban sok konfliktus van, gyakoriak a veszekedések, esetleg válás is a küszöbön van, az ugyanúgy indikálhat szökést, mint a túlzott kontrollálás: az ilyen környezetben élő gyerekek nem mernek hazamenni egy rossz érdemjeggyel vagy egy pedagógusi megszégyenítés után, így inkább csavarognak iskola után. Kiemelendőek a szülők irreális elvárásai is, aminek időnként nagyon nehéz lehet megfelelni.

Nagy probléma, hogy a szökésben lévő gyerekek nagy része - még ha haza is viszik - hamar elszökik újra, és egyfajta csavargó életmódba kezd. A gyermekvédelemnek és a gyámügynek nagy szerepe lehetne ezek megelőzésében, legfőképpen a nagyon szegény családok esetében, ahol nehezen tűrik a helyzetet a gyerekek. Szorosabb kapcsolattartással a szülőkre is hatással tudnának lenni, így aztán azt is észrevennék, ha a gyermeknek jobb helye lenne esetleg a szülőktől távol. Emellett jó lenne minden iskolában egy információs táblát elhelyezni, amin pszichológus telefonszámát és különböző segélyhívó telefonszámokat találhatnának a gyerekek. A kortárs segítőknek is nagy szerepe van, hiszen egy kamasz sokkal könnyebben elmondja a problémáját egy vele egykorúnak, mint egy felnőttnek. Egy kortárs segítő hálózat létrehozása segíthetne megelőzni a szökéseket."