Gyász a meg nem született gyermekekért

Kriszti és férje, Tamás nagyon vágytak egy kisbabára, aki ugyan hamar megfogant, de aztán a negyedik hónapban elment: "A mai napig emlékszem arra az örömre, amikor megjelent a két csík a terhességi teszten, a boldog várakozásra, az izgatottságra - milyen más most, mikor ugyanezek az érzések a visszájukra fordultak. Mert a mi kis Léna babánk úgy döntött, hogy előbb az angyalokat nézi meg magának a szülei helyett. Nagyon fájdalmas erről beszélni, hiszen sokáig magamat hibáztattam, és néha ma is elfog a harag egy babakocsit toló anyuka láttán: nekem miért nem lehet? Egyikünknél sem fedeztek fel genetikai eredetű betegséget, nem vagyunk rokonok, magzatvédő vitamint is szedtem, és mégis: a harmadik hónapon túljutva egyik nap görcsölni kezdett a hasam. Én bolond még azt hittem, csak a baba kezd mocorogni, de aztán a fürdőszobában már láttam, hogy vérzek is. Gyorsan telefonáltam az orvosomnak, a férjemnek, a rendelőben senki sem nyugtatott meg, azonnal ultrahangra küldtek, ahol kiderült, hogy nincs szívhang. Sosem fogom elfelejteni az orvos komor arcát és a hirtelen bennem támadt ürességet. Az orvosom csak hebegett-habogott, hogy ez időnként előfordul, és hogy ki kell kaparjanak. Az én kicsi babámat, akit meg akartam szülni! Nem részletezném a műtét borzalmait és az utána következő napok depresszióját. Üres volt minden, haragudtam az egész világra, és csak sírtam. Nagyon nehéz volt őt elengedni, de így, fél év után talán már jobban vagyok. A férjem és a rokonok unszolására mostanában újra próbálkozunk, és csak imádkozom, hogy ezúttal egészséges babánk legyen."

A vetélések okai

Ahogy Krisztával, úgy sok más kismamával is megtörténik a magyarázatok nélküli vetélés. Vizsgálatok szerint a terhességek egyötöde-egyhatoda nem fejeződik be emiatt. Rengeteg testi és lelki oka lehet, és a leggondosabb orvosi kezelés sem képes minden babát megmenteni. Az élettel összeegyeztethetetlen genetikai vagy más betegségek, beágyazódási vagy hormonzavarok, cukorbetegség, méhen belüli rendellenességek, fertőzések, megterhelő fizikai munka, de a hímivarsejtek elváltozásai is okozhatnak vetélést, és sok esetben olyan korán, hogy az anyuka még nem is szerez tudomást a terhességéről. Ennél jóval fájdalmasabb egy felfedezett terhesség tragikus befejeződése, de sok kis angyal, ha életben maradna is, olyan súlyos betegségekkel születne, ami miatt vagy pár naposan életét vesztené, vagy rettenetes körülmények között élne pár évet. Persze itt is akadnak kivételek, és attól, hogy egy baba beteg, még élhet szép életet, de gyakran egyszerűen a természet szelektál, és az életképes utódokra koncentrál - legyen ez lelkileg bármily fájdalmas is.

Mit tehetünk megelőzésként?

A vetélés még a gyermeküket csak tervező nők számára is igen ijesztően hangzik, nemhogy azoknak, akik egy tragédia után a következő babájukat várják. Sok vetélést egyszerűen nem lehet megelőzni, de a folsav szedése, a rendszeres orvosi, védőnői vizsgálat és a genetikai szűrés mind a mama és a baba jólétét szolgálják. Ultrahangos vizsgálattal és vérvétellel kideríthetők a méh rendellenességei vagy hormonzavarok, melyek akadályozhatják a magzat beágyazódását. Egy vetélés után, vagy azoknál a nőknél, ahol a családban gyakran fordult elő ilyen probléma, a lelkiismeretesebb orvosok legalább ezeket a vizsgálatokat elvégzik, hogy az anyuka következő terhességét ne árnyékolja be annyira az aggódás. Ha koraterhességnél felfedezik, hogy kinyílik a méhszáj, akkor gyógyszerekkel, ágynyugalommal sokszor kihordható a baba, még akkor is, ha az anyuka vérzik. Nem minden terhesség alatti vérzés jelent ugyanis azonnali vetélést: a barnás foltok méhen belüli vérömlenyre vagy más kezelhető problémára is utalhatnak, így nagyon fontos az azonnali kórházi kezelés bármilyen véresnek tűnő folyás esetén - hátha még menthető a helyzet.

Fontos, hogy elgyászoljuk a kicsit

Bár a vetélés utáni fizikai felépülés pár hét alatt lezajlik, a lelki sebek hónapokig megkeseríthetik a család életét. A várakozás helyét a veszteség tudata foglalja el, az anyuka vádolhatja önmagát, a körülményeket, és időbe telik, míg képes elfogadni a megváltoztathatatlant. Minél később megy el a baba, ez a gyászfolyamat annál mélyebb és megrázóbb, melyet a hormonális folyamatok is megnehezítenek. A szervezetnek, mely addig a baba érdekében termelt hormonokat, vissza kell térnie a korábbi kerékvágásba. Nem véletlenül van szüksége a nőknek ilyenkor pár hónap befelé fordulásra, gyászra, regenerálódásra és nyugalomra. A család támogató jelenléte is fontos, ahogy az is, hogy az anyuka sírni, gyászolni és beszélni tudjon a fájdalmáról, hogy megélhesse az érzéseit, és elbúcsúztathassa gyermekét. Újabb babát csak akkor érdemes vállalni, ha a kicsit már teljesen el tudta engedni az édesanya. A veszteség érzését nem lehet belefojtani egy új terhességbe, így a próbálkozással jobb megvárni, míg a pár kész egy teljesen új baba örömteli fogadására.