Milyen torzulást okoz a szexuális erőszak?

Az erőszakra előre felkészültek, kiültek egy padra, törölközőt és egyéb eszközöket vittek magukkal, amelyeket az erőszak során kívántak felhasználni. Véletlen, hogy épp a kislány futott arra. Úgy tűnik, bárkit megerőszakoltak volna, ha az mérhetően kisebb, gyengébb vagy védtelenebb náluk, és ebből is látszik, hogy a szexuális erőszak a legkevésbé sem szól a szexről: lényege és célja maga az erőszak, az agresszió, a hatalom érzésének megélése.

Az elkövetők egyike, az idősebb férfi rövid idővel a tett elkövetése előtt szabadult a börtönből, ahol éveket töltött hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése miatt, a fiú szinte egész életét nevelőotthonban töltötte.

Az eset nagy port kavart, és nem csak azért, mert szívfacsaróan fájdalmas részletek is napvilágra kerültek. Megtudhattuk, hogy nem "csak" megerőszakolták, de orális szexre is kényszerítették a kislányt, hogy a 61 éves erőszaktevő "fájdaloműző, békítő" puszival bocsátotta útjára a sokkhatás alatt lévő kislányt, hogy a kislány alig néhány száz métert tudott menekülni, mielőtt eszméletét veszítette volna az átélt fájdalom és megaláztatás miatt. Az eset azért (is) kapott nagy visszhangot, mert mindezt idegenek követték el.

Kétségbeejtő statisztikai adatok

Az erőszak valóban erőszaknak minősült, pedig a hangsúly, ha gyerekek szexuális bántalmazásáról esik szó, nem az idegenek által elkövetett agresszión van, hiszen a gyerekek sérelmére elkövetett családon belüli szexuális bűncselekmények száma az elmúlt évek alatt (2006-2010) ijesztően magasra nőtt: 7 százalékról 25 százalékra. Ráadásul úgy tűnik, a napvilágra került esetek csak a jéghegy csúcsát képezik és felbecsülhetetlen az örökre titokban maradt bűncselekmények száma.

Természetesen a családon kívül is veszélyben vannak a gyerekek. Egy 2010-es hazai felmérés szerint minden ötödik szexuális jellegű bűncselekmény gyerekek sérelmére történik, vagyis 20% a pedofil jellegű bűncselekmények aránya. Egy nemzetközi felmérés viszont arra mutat rá, hogy 16 éves koráig minden 5. lány és minden 10. fiú valamilyen típusú szexuális visszaélés áldozatává válik.

Hazánk is részt vett a Pandora szelencéje elnevezésű nemzetközi felmérésben, amely szerint a megkérdezett gyerekek 17%-a vallotta be, hogy érte valamilyen jellegű szexuális visszaélés. Néha "csak úgy", olyan kellemetlenül simogatták vagy érintették meg őket, amit a gyerek sokáig nem tudott hova tenni. 4% arról számolt be, hogy szerelmes vallomást kapott felnőttől, 3,4% pedig elmondta, hogy érte már felhívás felnőttel való szexuális aktusra, illetve webkamerán keresztül csábították már őket közös meztelenkedésre, a nemi szerveik mutogatására, vagy a másik oldalon lévő felnőtt mutatta meg a saját nemi szervét a gyereknek.

A felmérés az ország 11 iskolájában, 446 felső tagozatos gyermek bevonásával készült, és az anonim kérdőívek kitöltéséhez előzetesen szükség volt a szülők beleegyező nyilatkozatára. Úgy tűnik, már a beleegyezés is egyféle bizonyítványt adott a családon belüli helyzetről, hiszen olyan szülők nem adták a hozzájárulásukat, akik a pedagógusok által már ismert módon, valamilyen formában érintettek voltak a témában - így még meghökkentőbbek ezek a számok. Fontos kérdés, hogy mi történik a súlyos (és folyamatosan) erőszakot elszenvedett gyerekekkel.

Milyen torzulásokat okozhat a bántalmazás vagy a visszaélés?

Bár az erőszak által okozott kár függ az erőszak típusától, súlyától, attól, hogy hányszor hányan, mi módon és milyen hosszú időn át, milyen rendszerességgel követték el a gyerek ellen, illetve attól is, milyen viszonyban áll az elkövető és az áldozat, bizonyos általános károkozás azért leírható: ilyen az önbizalom teljes elvesztése, a mások felé érzett bizalom eltűnése, súlyos érzelmi károsodás, befelé fordulás, a világ iránti érdeklődés elveszítése. Megfigyelhető, hogy a gyerek mélységes bűntudattal küzd, azokban az esetekben még inkább, ahol az erőszakot valamelyik családtag követi el, a kicsi önmagát hibáztatja, és határtalan módon szégyelli a vele történteket.

"Előfordul, hogy szexuális erőszak után újra keresik a játszópajtást, tudattalanul"

Gyimesi Andrea szexuálpszichológus a Life.hu-nak adott nyilatkozatában elmondta, hogy bár a 14 éves lány esete szörnyűséges, sajnos nem egyedülálló hazánkban a hasonló szexuális erőszak. "A trauma feldolgozása nem várható pár hónap alatt, hanem éveket vesz majd igénybe. A szexuális és fizikai erőszakot egyszerre átélő fiatal lányok esetében nagyon fontos, hogy megelőzte-e szexuális és párkapcsolati tapasztalat, saját élmény a bántalmazást. Mert pozitív élmények esetében ezekhez önkéntelenül is visszanyúlik a lelkük és az összehasonlítás jobb alapokat biztosít arra, hogy ne az egész férfi-nő kapcsolat és a teljes szexualitás kerüljön az átélt érzésekkel összefüggésbe. Hanem valahol, a szív és lélek mélyén egy zug tudjon különbséget tenni és jobbat, mást várni a következő élményektől. Még akkor is, ha ez a trauma után nem azonnal fogja tudni éreztetni hatását, mégis képes lehet rövidíteni a feldolgozás idejét.

Sajnos ilyen élmények híján a szexuális élmény és a felnőtt kapcsolatokban megélhető intimitás könnyebben okoz emlékbetörést, vagy tudatalatti szinten maradva távolmaradást, elzárkózást az efféle élmények elől. Ez a jelenség akkor is gyakori, ha megelőzően érték jó élmények az áldozatot.

Gyakori a disszociálás is, ami egyfajta érzelmi leválást, távolmaradást jelent a történésektől. A szexualitásban ez egy ilyen fiatal lány esetében gátló tényező lehet az egészséges orgazmuskészség kialakulásában.

Előfordul, hogy az áldozatok pontosan ellentétesen viselkednek attól, amit logikusnak tartanánk és lendülettel vetik magukat változó, sokféle szexuális kapcsolatba. Sajnos ez csak a felszínen tűnik megoldáskeresésnek, valójában ugyanannak az éremnek a másik oldalát láthatjuk ilyen esetben.

Az említett trauma keresi ismétlődésének lehetőségét, az ott 'megtanultak' keresik az értő játszópajtást, tudattalanul. Az ilyen módon keresett és megtalált kapcsolatokban a szexualitás jelentése szintén torz, és az ördögi kör beigazolni látszik a korábbi rossz tapasztalatot: a szex nem az intimitás jellegzetes leképeződése, nem egy szó nélküli műalkotás, amiben mozdulatokkal festjük kettőnk érzelmeit. Hanem igények, használat, megalázás és erőszak kíséretében cselekszünk valamit egymással, aminek pozitív eredménye, hogy neked szükséged van belőlem valamire, ami nem az egész lényem.

Nem könnyű elejét venni a trauma megismétlődésének, pontosan tudatosítani kell a bántalmazottban, hogy nem volt helyes a tett, amit vele elkövettek, hogy az elme, ami ezt vele elkövette nem egészséges, és hogy mi a különbség egy szextárgy és a szexuális partner között. De nem szabad elsietni az értelmezéseket. Hagyni kell az átélőt, hogy a saját kis emlékdarabjait a saját tempójában ossza meg a laikus és a szakértő segítő környezettel! Hagyni, hogy maga idézhesse föl a történteket, eldönthesse, mikor, kivel és mit tud megosztani. Támogatni kell őt abban, hogy tudatosítani tudja: amit átélt nem az ő felelőssége és hibája volt, nem hívta maga ellen és nem érdemelte meg. A világon semmiért nem jár az, amit ő átélt, semmilyen tettnek nem lehet ez a következménye és senki sem érdemel hasonlót!"