Gombos Edina : "Alberto kisfiút kért"

"Bár azért valahol mindig tudtam, hogy egyszer majd édesanya is leszek, a húszas éveim elején még nem ez volt az elsődleges gondolatom. Sőt, akkoriban tipikus fiatal, gyermektelen nőként viselkedtem, vagyis nem tudtam, hogyan kell bánni az apróságokkal. A férjem, a kubai származású Alberto volt az, aki kiváltotta belőlem a gyerek utáni vágyat. Náluk szorosabbak a családi kötelékek, és cseppet sem félnek a gyerekvállalástól, így kettőnk közül ő volt az, aki hamarabb vágyott a babázásra. Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, volt bennem ijedtség, hiszen két munkahelyen, tévében és rádióban is dolgoztam, napi 16 órát. Hirtelen nem tudtam, ez a pörgős életvitel hogyan változik majd nyugodttá. Aztán szépen maguktól elsimultak a dolgok. A terhességgel sem volt gondom, bár egy hónapig injekcióztak, mert folyton rosszul voltam, de igazából a szülés az, amire visszagondolni sem szeretek" - kezdte történetét Edina.

A műsorvezető természetes úton hozta világra Mirandát, de elég sokat kellett szenvednie, mire magához is ölelhette. "Nagyon erős nőnek tartottam magam. Azt gondoltam, már csak a több mint egy évtizednyi hajnali kelés miatt is edzett vagyok, bármit kibírok, ám a szülőszobában ért a legnagyobb meglepetés. Semmihez sem fogható fájdalmat éreztem, és minden erőm elhagyott. Miri majdnem négykilós, nagy baba volt, és nagyon nehezen szültem meg. Utána annyira elgyengültem, hogy össze is estem. Az élmények annyira erősen élnek bennem a mai napig, hogy ha ránézek egy kismamára, nem az jut eszembe, milyen szívesen lennék a helyében, hanem az, hogy mi vár rá a szülőszobában. A szülésemről készült videót sem voltam képes még megnézni, és talán emiatt is halogatom az újabb teherbeesést. Nálam az az első, felejthetetlen nagy ujjongás is elmaradt, amiről sok édesanya mesél. Tudom, hogy azt kéne mondani, milyen nagy pillanat volt, de inkább őszintén vállalom, amit éreztem. Igenis kellett pár óra ráhangolódás, mire az ismeretlen arcú kis emberkéről felfogtam, hogy az enyém. Aztán persze megjöttek a mindent elsöprő érzések. Szülés után hajnalban csak azért felkeltem, hogy hajat mossak és lezuhanyozzak, mert tudtam, hozzák a picit. Frissen, illatosan vártam. Amikor pedig besárgult és elvitték tőlem, elsírtam magam."

Bár Edina és a férje tökéletes párt alkotnak, a nevelési elvekben azért nem mindig értenek egyet. "Minden nehézség ellenére az anyaság egy nő életének legmeghatározóbb, legszebb momentuma, és ez igaz a férfiakra is. Mi úgy mondjuk Albertóval, hogy a csodák az életünkben Miri születésével kezdődtek. A nevelési elveink azért különböznek: én annak vagyok híve, hogy picit engedni kell a gyereket, hogy megtapasztaljon magától dolgokat, és ha például beveri a fejét, megtanulja, mire kell vigyáznia legközelebb. A férjem viszont aggódó testőrként óvja a lányunkat, és követi minden lépését. Miri egyébként ügyes, talpraesett és nyitott kislány. Az apjával spanyolul, velem magyarul beszél, és nagyon szereti mindkét hazája kultúráját, gasztronómiáját. Az óvodában még nem, az iskolában viszont már tartani lehet majd attól, hogy lesznek problémák a 'különbözősége' miatt. Éppen ezért már most felvértezzük, hogy az esetleges megjegyzésektől ne gyengüljön el."

Bár tart egy újabb szüléstől, Edina még két testvért tervez Mirandának. "Alberto nagy álma, hogy a saját gyermekeink mellé fogadjunk majd örökbe egy dél-amerikai kis árvát is, de én ezt a jelen helyzetünkben nem tudom elképzelni. Persze nem tudni, mit hoz majd a jövő, később mennyivel lesz kiszámíthatóbb, nyugodtabb az életünk. Egyelőre szeretnénk saját gyermekeket, Alberto annyira, hogy minden karácsonyra egy kisfiút kér a fa alá. Ez volt az újévi fogadalma is, így hamarosan be kell adnom a derekamat."