A 7 leggyakoribb hiba, amit szülőként elkövethetünk – és el is követünk

7-es számú hiba: amikor az egész világ körülötte forog

Nincs az a szülő, aki ne rajongana a saját gyerekéért. A gyerekek pedig nagyon is szeretik, ha az egész világ körülöttük forog, ha minden kívánságuk azonnal teljesül. Az ő boldogságuk pedig a mi boldogságunk is egyben – ez kétségtelen. De gondold csak végig: milyen felnőtt válhat egy elkényeztetett kisemberből?

6-os számú hiba: úgy gondolni, hogy a gyerekünk tökéletes

Manapság a szülők hallani sem akarnak arról, hogy a saját gyerekük rossz fát tett a tűzre, arról pedig végképp nem, ha mindezt a sokadik alkalommal tette. Van egy rossz hírünk: senki sem tökéletes és bizony a személyiségfejlődés fontos állomása felismerni a különbséget jó és rossz között. Ennek pedig legjobb módja az empirikus tapasztalat. Az igazság az, hogy szeretettel sok minden megoldható, és bármilyen probléma jól kezelhető. Sőt, ha idejében felismerjük azt a tényt, hogy a gyerekünk kicsit problémás, vagy beilleszkedési nehézségekkel küzd, nem szabad homokba dugni a fejünket és a pokolra kívánni még a hírhozót is. A korai beavatkozás – akár szakember segítségét kérve - igen hatékony módja annak, hogy helyrebillentsük az egyensúlyt.

5-ös számú hiba: a gyereket egyenrangú félként kezelni

Nagyon divatos nevelés módszer, ha a gyerekünket partnerként kezeljük, és bizonyos esetekben ennek igenis helye van! Sosem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy ő egy különálló személyiség és ugyanolyan jogai vannak a családon belül, mint bármelyikünknek. Ám olykor bizony határozottan kell fellépni, és sok esetben muszáj megmutatni „ki az úr a háznál”, különben nemcsak hogy hamar a fejünkre nő a gyerek, de vele sem teszünk jót akkor, ha elhitetjük, hogy olyasmiket is megtehet, amit a felnőttek.

4-es számú hiba: ha megfeledkezünk a gyerekkor mesés varázsáról

Egy nehéz nap után megvacsoráztattad a családot és elmosogattál, bedobtad a gyereket a kádba, és összetakarítottad az aznapi felfordulást. Mikor éppen lezuhansz a kanapéra, hogy egy kicsit kifújd magad, akkor veszed észre, hogy a gyerek mindeközben teleragasztotta matricákkal a szekrényt vagy kedvenc zsírkrétájával elkészítette mindenidők legszebb remekművét – pech, a konyhaszekrény oldalára. Nos, érthető, hogy ilyenkor robban a bomba. Az ő mesés, színes fantáziavilágában nincs helye a vonalas rendnek, a mi életünkben pedig a rendetlenségnek. Ilyenkor a legjobb megoldás az, ha megpróbáljuk magunkat visszarepíteni a gyerekkorunk fantáziavilágába néhány perc erejéig. Akkor látni fogjuk azt a csodát, amit a gyerek is lát. Ezután elmagyarázhatjuk neki, hogy mit miért nem szabad, és együtt akár el is tüntethetjük az árulkodó nyomokat. A pillanat hevében nehéz uralkodni magunkon, de nem is kérdés, megéri!

3-as számú hiba: elvárni, hogy azt csinálja, amit mi szerettünk gyerekkorunkban

Szerettél kosárlabdázni, a gyerek viszont a labdával sincs köszönőviszonyban? Imádtad a népmeséket, a gyereket viszont a hideg rázza mindentől, amiben gonosz farkas szerepel? Ne erőltess rá semmit, hagyd, hagy a maga útját járja. Lehet, hogy egy cseppet sem hasonlít rád, ami az ízlésvilágát, a választásait megelőzők döntéseit illet. És?

2-es számú hiba: felejtsd el, hogy a hangos szóval bármit elérsz

Ez persze igaz! De mindig gondolj arra, hogy amikor felemeled a hangod, a gyerek nem azért teljesíti a kérésed, mert végre eljutott hozzá az információ, hanem azért, mert fél. Ha neked is olyan a csemetéd, akinek százszor is el kell ismételni, hogy menjen fogat mosni, akkor mindig gondolj arra: azért ilyen, mert hagyod. A legjobb módja annak, hogy elérd nála, a kéréseidet elsőre is teljesítse, hogy az első felszólítás elhangzása után másodjára odamész hozzá, kézen fogod és együtt mentek elintézni az adott feladatot. Így megtanulja, hogy nincs kecmec, menni és tenni kell.

1-es számú hiba: ne ítélkezz más szülők és másnak a gyerekei felett

Nem számít, hogy egyetértesz-e másnak a nevelési módszereivel vagy sem. Nincs jó és rossz, fekete vagy fehér, mindenki máshogy csinálja, ami jó is, ha figyelembe vesszük, hogy minden gyerek más és más, mindenkinél más módszerekkel lehet bizonyos dolgokat elérni.