90 másodperc alatt bukod el álmaid állását

Gesztusokkal árulod el, ha éretlen vagy a munkára?

Tiszta sor, mindenki izgul, amikor állásinterjún vesz részt. A felvételi elbeszélgetésnek, a személyes interjúnak tétje van, és még akkor is, ha nem az "életed múlik rajta", nehéz leplezni az idegességet - árulta el egy, a neve elhallgatását kérő tapasztalt HR-es szakember a Life.hu-nak.

A felvételit lefolytató szakemberek azonban a legtöbb esetben képesek megkülönböztetni a szimpla és természetes, éppen ezért elfogadható izgalmat azoktól a jelektől, amelyek "ellenszenvessé" teszik a pályázót, vagy arra utalnak, hogy az illető személyisége, esetleg felkészületlensége, éretlensége miatt nem alkalmas a vágyott pozíció betöltésére.

Hajbirizga, szempillaverdesés

Nem lesz sikeres az a jelentkező az állasinterjún, aki icereg-ficereg a széken, csúszkál, szemmel láthatóan nem tud egy helyben megülni. Az a jelentkező is rossz pontot kap, aki ennek az ellenkezőjét produkálja: merev arccal, rezzenéstelen tekintettel, mozdulatlanul ül a helyén, úgy, mint aki karót nyelt és nem hajlandó felvenni a szemkontaktust a vele szemben ülővel. Feketelistára kerül, aki látványosan birizgálja a haját, vakarja az orrát, tördeli a kezét, vagy ha (férfi felvételiztető esetén) kacér gesztusokkal próbál manipulálni. Például rebegteti a szempilláját, búgó hangon beszél, esetleg - és ez vegyes nemű interjúztatók esetén hatalmas bukta - női jelentkezőként csak a férfi felvételiztetőre fókuszál. Felé hajol, vele veszi fel a kontaktust, ha egy másik (nő) intéz kérdést hozzá, akkor is a férfinak válaszol. Ilyen esetben szinte biztos, hogy nem fog labdába rúgni a cégnél - árulta el a szakember a műhelytitkok egy részét.

Egyenlőtlen a küzdelem?

Bár nem fáklyásmenet a felvételiztetés, a finom, természetes mosoly megnyerő lehet a másik fél (felek ) számára. A természetes viselkedés és mosoly azonban nem könnyű, tekintve, hogy az állásinterjúk jó része eleve az állást meghirdető cég hatalmi pozícióját szimbolizálja. Szinte természetes, hogy az állástkereső egyedül ül egy hatalmas asztal egyik oldalán, míg a túloldalon nem ritkán 2-3, de alkalmanként akár 3-4 felvételiztető is helyet foglal. Jellemzően "vizsgahelyzetként" írhatók le a körülmények, ahol a munkát kereső egy pillanatig sem érezheti magát "egyenrangú félnek". Alapvetően félelmet és zavart keltő a szituáció, amiben valóban nagyon nehéz természetes gesztusokkal operálni a jelentkezőnek. Ám nem véletlen a leosztás: a cégek arra kíváncsiak, hogy magas stressz esetén, nagy nyomás alatt hogyan viselkedik a jelentkező. Vagyis nagy valószínűséggel azok élveznek előnyt, akik alapvetően jól bírják a stresszt, és képesek megőrizni a nyugalmukat akkor is, ha a vele szemben ülők magatartásukkal megpróbálják kizökkenteni az érett, a képességeivel és értékeivel tisztában lévő munkakeresőt.

Az első másfél percben eldől a siker

A College Atlas kutatása alapján, amely során háromezer munkaügyes szakembert kérdeztek ki, kiderült, hogy már az első másfél perc után eldől, az illető megkapja-e az állást vagy sem. Döntő szempont a jelentkező megjelenése és mozgása: ez 55 százalékot nyom a latba. Itt jön képbe az öltözködés (szoknyahossz, dekoltázs, smink, valamint a feljebb említett testbeszéd). További 38 százalékot jelenthet a hanglejtés és magabiztosság. A fennmaradó 7 százalék a verbális kommunikáció: szókincs, kifejezésmód, logikus gondolatfűzés és érthető mondatalkotás.

Mindezek mellett jön a képbe még az illető szakmai felkészültsége, motivációi, valamint a pozíció iránti hiteles érdeklődése és a cég iránti elköteleződés vágya.