Az egyes cellák falait fehérre meszelték, és csupán a legszükségesebb dolgokkal voltak felszerelve, ággyal, vécével és egy mosdókagylóval. Ablakokat tudatosan nem terveztek a cellákra, ehelyett a mennyezetre vágtak egy kisebb lyukat, amin beszűrődött a fény – ezt hívták Isten szemének, és ez azt hivatott szolgálni, hogy az elítélt úgy érezze, valaki mindig figyeli.
A fegyőrök különös figyelmet szenteltek annak, hogy a rabok ne érintkezzenek egymással: egyszerre mindig csak egy személy tartózkodhatott az udvaron vagy akár az edzőteremben is. Sőt, az elítéltek látogatókat sem fogadhattak. A kisebb-nagyobb kihívásokat módszeres kínzásokkal büntették – például jeges vízbe dobással vagy a többi büntetés-végrehajtási intézetből is jól ismert, fény és levegő nélküli fekete lyukba zárták a rabokat.
Hihetetlen szökések
1945-ben néhány rab sikeresen megszökött, a hírhedt Willie Suttonnal együtt - igaz, Suttont még aznap elkapták. A '30-as években feltúrták a börtönt és környékét, és több befejezetlen alagutat is találtak, mind-mind a rabok keze munkája, akik szökni akartak.
A börtönt 1971-ben a lerobbant állapota és az elavultsága miatt végül bezárták, de hátborzongató atmoszférája már a filmipart is megihlette: itt forgatták ugyanis a Brad Pitt főszereplésével készült 12 majom című film elmegyógyintézeti jeleneteit.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.