Dolgozni vagy babázni - Követhető Ördög Nóra példája?

Amikor egy nő gyermeket hord a szíve alatt, még nem tudja, pontosan mi vár rá akkor, ha megszületik a kisbabája. Egészen addig a pillanatig úgy osztja be a saját idejét, ahogyan csak szeretné, nem szükséges alkalmazkodnia senkihez. Éppen ezért sokan gondolják úgy, hogy a gyermek születése után ugyanolyan lendülettel, a megszokott szervezési rutinnal bármit meg tudnak oldani akár úgy is, hogy miközben gyereket látnak el és nevelnek, munkába is állnak. E gondolatmenet hallatán sok nő csattan fel magából kikelve: ugyan, miért akarna valaki, aki éppen most adott életet gyermekének, visszamenni dolgozni? Pro és kontra számos érv és ellenérv látott már napvilágot ebben a témában.

Mellette és ellene

Azok, akik a hosszas otthonmaradást pártolják, úgy vélekednek, hogy egy gyereknek a lehető leghosszabb ideig szüksége van az édesanyjára. Daniel Stern megfigyelte, hogy már az újszülött is képes kapcsolatba lépni a külvilággal a szopóreflex, a fejfordítás és a nézés révén – vagyis képes kommunikálni az édesanyjával. Az újszülött szükségleteinek kielégítéséhez, különböző életfolyamataihoz pozitív vagy negatív érzeteket kapcsol. Például etetés után boldog kielégültséget érez, míg sírás közben elöntik őt a parttalannak tűnő negatív érzéshullámok. Ezek csillapításában, a biztonság, a nyugalom érzetének kialakulásában az édesanyának kulcsszerepe van. Ezért rendkívül fontos az édesanya szüntelen jelenléte a csecsemő életében.

Ugyanakkor ott a másik oldal is: sok nő nem bírja a hosszú évekig tartó bezártságot, és nem teszi boldoggá a négy fal és a játszóterek közötti végeláthatatlan ingázás. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem talál örömöt a saját gyermekével eltöltött közös időben, hanem azt, hogy szüksége van másféle, más jellegű ingerekre is. Általában erre hivatkoznak azok az anyukák, akik úgy döntenek, nem várják meg otthon, amíg a gyerek betölti a hároméves kort, inkább ezt megelőzően visszamennek dolgozni. „Ha boldog az anyuka, boldog a gyerek is!” – felkiáltással.

Vágyak vs. valóság

Előfordulhat az is, hogy valaki inkább otthon maradna kisbabájával addig, amíg csak lehet, de a család anyagi helyzete miatt kénytelen idő előtt munkába állni. Ezeknek az anyukáknak a legnehezebb a helyzetük: kemény lelki munka vár rájuk, az ebből fakadó lelkiismeret-furdalást leküzdeni majdhogynem lehetetlen, de a kényszer nagy úr. Fontos ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy egy vagy akár több gyerekkel manapság munkát vállalni Magyarországon nagyon nehéz. Kevés a részmunkaidős állás, ami van, az pedig olyan keveset fizet, hogy talán meg sem éri elmenni dolgozni – persze mint minden, ez is relatív. Ma már a törvény sem kötelezi a munkaadót arra, hogy visszavegye a szülési szabadságra távozott kismamát, így gyakorlatilag mindenféle védőháló megszűnt, ami megvédhetné a gyermeket vállaló nőket. Nem csoda hát, hogy a nők többsége félti korábban megszerzett munkahelyét és inkább feláldozza anyaszerepének egy szegletét és bölcsődébe adja, vagy bébiszitterre bízza gyermekét.

Káros-e a babára nézve, ha az anyuka hamar visszamegy dolgozni?

Egy néhány évvel ezelőtti, magyarországi kutatás szerint az intellektuális fejlődés, illetve az iskolai teljesítmények tekintetében a bölcsődékben, illetve a nagyszülőknél elhelyezett gyermekek jelentősen jobb eredményeket produkálnak, mint azok, akiket édesanyjuk nevelt 1 éves korukban. Ami pozitív hatást találtak, abból sok az első életév utáni munkavállaláshoz köthető: 3-4 évesen jobb a szókincsük, 7-8 éves korukban jobb a szövegértésük. Ugyanakkor egyes külföldi irodalmak beszámolnak negatív hatásokról is. Úgy találták, hogy minél nagyobb óraszámban dolgozik az anya, annál erősebb a negatív tendencia a szövegértés és a matematika terén. A kutatások szerint a hatás függ a gyermekelhelyezés módjától és család jövedelmi viszonyaitól is - szegényeknél erősebb a hatás.

A Life.hu pszichológusát, Gazdag Enikőt kérdeztük arról, mit tehetünk akkor, ha kénytelenek vagyunk idő előtt dolgozni, de a legkevesebbet szeretnénk ezzel ártani a babának. „Ha mindenképpen dolgoznunk kell, próbáljuk ezt úgy tenni, hogy minél kevesebb időt töltsük külön a babától. Ha lehet, akkor oldjuk meg, hogy minél tovább tudjuk őt szoptatni, például kérjük meg férjünket, vagy a nagymamát, hogy szoptatási időre hozza oda a gyermeket hozzánk. Ehhez persze a munkaadó toleranciájára is szükség van.” Hogy mi a jobb? Ha a gyermeket otthon hagyjuk vagy bölcsődébe megy? A doktornőnek határozott véleménye van ebben a kérdésben: „Mindenképpen azt javaslom, hogy ha tehetjük hagyjuk otthon a csecsemőt, mert az ismerős környezet nagyon fontos a számára. Maradjon vele otthon a nagymama vagy a férjünk, végső esetben egy bébiszitter. Ha ez egyáltalán nem megoldható, akkor jöhet a bölcsi. De ezt is csak szigorúan másfél éves kor felett ajánlom.”

Anett, 37 éves

„Az édesanyám viszonylag korán egyedül maradt, így én egészen kicsi gyermekkorom óta azt láttam, hogy egy nő önállóan is meg tud állni a lábán – talán ezért, nem tudom, én sem szerettem volna teljes mértékben a férjemre támaszkodni. Az első gyermekünk születése után viszonylag könnyű dolgom volt: egy kereskedelmi tévénél dolgoztam, és egy héten egyetlen négyórás élő adásom és két, egy-egy órás értekezletem volt. Ez idő közben nyugodtan tudtam gyereket nevelni és dolgozni is, párhuzamosan. Később egy női magazinnak írtam cikkeket, ekkor már kevesebb időm volt, így sajnos amit megkerestem, annak nagy részét bébiszitterre költöttem. Ezt nem bántam, hiszen élveztem, hogy a gyereknevelés mellett felnőtt dolgokkal is foglalkozhatok, nem szűkültem be, mint megannyi más anyuka. A második gyerek születésekor már kevésbé voltam szerencsés, ekkor úgy alakult, hogy a lányom négy hónapos korától kezdve egy hétig távol voltunk egymástól – kétségkívül borzalmas volt ez a hét mindkettőnknek -, ekkor az anyósomék vigyáztak rá. Ezért cserébe viszont három teljes hétig egymáséi lehettünk.”