Elrabolták a fiamat! Túszejtés, a család szemszögéből

Patthelyzet, mondhatnánk, és valóban: a terrorszervezetek által foglyul ejtett túszokért elvből nem fizet váltságdíjat a kormány és nem fizethet a család sem, mondván: az emberrablók követeléseinek kielégítése további emberek elrablására ösztönzi őket. A szülők, feleségek kénytelenek idegenekre bízni szeretteik kiszabadításának módját. De mégis: mit érez ilyenkor az otthon rettegő családtag, mi az, amit megtehet és hogyan élhet azzal a tudattal, hogy a számára legfontosabb személy nap mint nap kínok kínját éli át?

Férje életéért könyörgött a fogva tartott brit ISIS-túsz felesége

"Arra kérem az Iszlám Állam híveit, nézzenek a szívükbe, és engedjék el a férjemet" - írta korábbi üzenetében Barbara Henning, a negyedik kivégzett túsz felesége. Alan Henninget mutatták be a harmadikként meggyilkolt David Haines kivégzéséről szóló ISIS-videó végén. Barabara üzenete azonban nem ért célba, férjét kifégezték.

Alan Henning egy muszlim segélyszervezetnek dolgozott Szíriában, a rászorulóknak vitt vizet és élelmiszert, amikor elrabolták. Barbara Henning levelében azt írta, férje csak segíteni akart Szíriában. Azt mondta, imádkozik, hogy üzenetét meghallják, mielőtt túl késő lenne.

A teljes üzenetet itt hallgathatod meg angol nyelven:

Steven Sotloffot még 2013-ban ejtették fogságba, ő volt az első túsz, akit az Iszlám Állam 2014-ben lefejezett, majd az erről készült videofelvételt közzétette. A halála előtt az amerikai újságíró több mint egy évet töltött fogságban, mialatt édesanyja mindent megtett, hogy fiát kiszabadítsa.

„Több mint egy éve nem láttuk Stevent, és nagyon hiányzik. Szeretnénk őt biztonságban visszakapni és megölelni" – mondta Sotloff édesanyja a terroristáknak szánt videoüzenetben. A nő lépése egyedülálló, hiszen szakértők szerint még egy szülő sem tett ilyet korábban. „Steven nem tudja befolyásolni az amerikai kormány tetteit. Ártatlan újságíró... Kérem, engedje szabadon a gyermekemet" – folytatta Shirley Sotloff, aki az angol nyelvű, arab feliratos videón hallhatóan igyekezett a legnagyobb tisztelettel szólni al-Bagdadihoz.

„Csupán azt akarom, amit minden anya. Azt, hogy megérjem a gyermekem gyermekeinek születését. Könyörgöm, adja ezt meg nekem" – mondta végezetül az újságíró édesanyja, aki a családdal együtt egy éven keresztül tárgyalt fia szabadon engedéséről a szélsőségesekkel.

A videoüzenet közzététele radikális lépés, amely jelzi a család kétségbeesését. A BBC által megkérdezett szakértő, az FBI egykori túsztárgyalója szerint Shirley Sotloff bölcsen tette, hogy tiszteletteljes hangnemet ütött meg. „A tiszteletadás a legjobb, és ugyanakkor legnehezebb, amit az ember egy ilyen helyzetben tehet" – véli Christopher Voss, aki elismerően nyilatkozott az édesanyáról, méltatta bátorságát és emberi nagyságát. Azonban hozzátette, hogy kevés az esély a sikerre. „Bölcs döntés volt. Azt hiszem, sosem bocsátotta volna meg magának, ha nem próbálta volna meg."

A teljes videoüzenet ITT látható:

A férfi halála után Steven Sotloff édesanyja az alábbi nyilatkozatot adta ki:

A családtagok helyzete

A családtagoknak és a hozzátartozóknak minden esetben szükségük van pszichológus segítségére, mert a szeretteik elrablása traumatikus esemény. Csomós István rendőr alezredes, műveleti pszichológus elmondta, hogy a nemzetközi és a magyar gyakorlat e téren nem tér el egymástól nagy mértékben: „A szakemberek telefonon beszélnek, ellátogatnak a családok otthonaiba. Ilyen esetekben a legfontosabb feladat a remény fenntartása. Az elrabolt emberek hozzátartozói krízishelyzetbe kerülnek, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, szorongást éreznek. A napi egyensúly felborul, miközben kötelezettségeik vannak, dolgozni járnak, gondoskodnak a szeretteikről. Életük ideiglenes újjászervezésében veszünk részt segítő beszélgetésekkel, empátiás megerősítéssel, érzéseik elfogadásával. A kríziskezelés során fontos az ideiglenes megnyugvás módjának megtalálása, a támasznyújtás, a feszültség csökkentése, a remény fenntartása, a segítő beszélgetés, hogy lelkileg olyan egyensúlyi állapotba kerüljenek, hogy képesek legyenek együtt élni a megváltozott élethelyzetükkel. A pszichológusoknak jut az a szerep is, hogy megosszák a családdal a túszul ejtettel kapcsolatos híreket.”

Akik most is fogságban vannak

Raad Mohammed Al-Azzawiról a legutóbbi hír 2014. szeptember 11-én érkezett, e szerint még életben van: Raad Mohammed Al-Azzawai egyike azoknak a nemzetközi újságíróknak, akiket a Közel-Keleten raboltak el: az operatőrnek Bagdad északi részén veszett nyoma 2014. szeptember 7-én. Az Iraki és Szíriai Iszlám Államot (ISIS) tették felelőssé az újságíró eltűnéséért. A Reporters Without Borders szerint az ISIS azzal fenyegetőzött, hogy lefejezi Raad Mohammed Al-Azzawit, ha nem dolgozik a továbbiakban nekik. A férfi az életét kockáztatta azzal, hogy megtagadta ezt. Az utolsó hír Raad Mohammedről szeptember 11-én érkezett, ezek szerint az operatőr még életben van.

Anton Skiba, a CNN egyik tudósítójának idén nyáron veszett nyoma: szeparatisták fogságába került idén július 22-én a CNN egyik tudósítója Ukrajnában. A független újságíróként dolgozó Anton Skibát oroszbarát szakadárok ejtették túszul. A CNN közlése szerint sokáig azért nem kommunikálták az esetet, mert reménykedtek munkatársuk szabadon bocsátásban. Nina Ognianova, a New York-i székhelyű azÚjságírók Védelméért Bizottság képviselője szerint aggasztóan növekedik Kelet-Ukrajnában az újságírók elrablása és a sajtószabadság korlátozásával kapcsolatos esetek száma. Felszólította a konfliktusban álló feleket, hogy haladéktalanul engedjenek szabadon minden fogva tartott újságírót.

A szerencsésen szabadulók

Bunyamin Aygun fotóst a török titkosszolgálat végül kiszabadította: a török fotóriportert 2013. november 25-én fogták el az ISIS fanatikusai. Negyvennapos fogságáról az Al-Monitor nevű, Közel-Kelettel foglalkozó amerikai oldalnak adott interjút, amelyben elmondta, hogy folyamatosan kivégzéssel fenyegették, egyfolytában vallatták, és csak a napi ötszöri ima alatt vették le a kötést a szeméről. Egy idősebb férfi, aki korábban volt amerikai fogságban Afganisztánban, sokkal barátságosabban bánt vele, mint a többiek: megígérte, hogy inkább ő vágja el Aygun torkát, minthogy az a szégyen essen meg vele, hogy a kivégzőosztag lövi agyon. A kivégzés napján azonban nem történt semmi: kiderült, a fegyveresek egy rivális bandával háborúztak, és a harcokban Aygun jótevője is elesett. A holttestét kiterítették, Aygunt pedig kényszerítették rá, szagolja meg a vérét, mert "a mártírok vére jó illatú". Amikor végleg kétségbeesett volna, a török titkosszolgálanak köszönhetően kiszabadult.

Edouard Elias – a 22 éves túszt szabadon engedték: a 22 éves Edouard Elias fotóriporter 2013. június 6-án tűnt el az Aleppó felé vezető úton. A Le Monde című napilap szerint az újságírót a 2013-ban alakult Iraki és Levantei Iszlám Állam (ILIÁ) nevű, elsősorban külföldi dzsihádistákból álló szélsőséges fegyveres csoport tartotta fogva. Később a franciát összekötözött kezekkel és bekötött szemmel török katonák találták meg a szíriai-török határnál, Sanliurfa nevű tartományban, az Akcakale nevű török kisvároshoz közeli határsávban. A járőrőrök először embercsempészek áldozatainak gondolták a nagy szakállú férfit, de amikor meghallották, hogy franciául beszél, az Akcakale-i rendőrőrsre szállították.

Javier Espinosa és Ricardo Garcia Vilanova, az El Mundo tudósítóinak története: Szíriában idén márciusban szabadon engedtek két spanyol újságírót, akiket fél éven át tartottak fogságban egy felfegyverzett csoport tagjai, aminek köze van az Al-Kaidához. Az El Mundo újság közel-keleti tudósítói, Javier Espinosa és a szabadúszó fotós, Ricardo Garcia Vilanova egyszer csak felhívták az újság szerkesztőségét Madridban és közölték, hogy szabadon engedték őket. Az újságiró szavai szerint átadták őket a török katonai szolgálatnak, így menekültek meg.

Peter Theo Curtis – a fogságban mindent megkapott, amire szüksége volt: Katar közbenjárására szabadon engedték Szíriában Peter Theo Curtis amerikai újságírót. Curtist még 2012-ben rabolták el egy törökországi településen, ahonnan a polgárháború sújtotta közel-keleti országba akart volna továbbutazni. Az al-Dzsazíra szerint Curtist a túszejtők átadták az ENSZ egyik képviselőjének. Az elrablói idén június végén közzétettek egy videót; ebben a magát bostoni újságíróként azonosító túsz arról beszélt, hogy a fogságban mindent megkap, amire szüksége van.

Amanda Lindhoutot 15 hónapig kínozták a szomáliai kalózok: Szomáliában 15 hónap fogság után szabadult ki két szabadúszó újságíró, a kanadai Amanda Lindhout és az ausztrál Nigel Brennan, miután váltságíjat fizettek értük, 2008-ban. A szomáliai fogságból kiszabadult kanadai újságírónő azt állította, hogy elrablói - "magukat szabadságharcosoknak nevező bűnözők" - verték és kínozták őt. Az emberrablók képviselőjének állítása szerint Lindhoutért és fotósáért egymillió dollárt kaptak. Lindhout elmondta: fogsága végig úgy telt el, hogy a nap 24 órájában ülnie kellett egy helyiség sarkában a földön, időnként verték, kínozták. Úgy próbálta megőrizni lelkierejét, hogy családjára gondolt, és álmodozott az otthonáról. A két tudósító menekülttáborokat keresett föl 2008 augusztusában, amikor helyi tolmácsukkal együtt elrabolták őket. A tolmács januárban nyerte vissza szabadságát. Szomáliában jelenleg több mint 200 külföldi van emberrablók, kalózok fogságában.

Hogyan lehet így tovább élni?

Végh József 17 éven át dolgozott börtönben nevelőként, 8 évig tartozott a Rendőrség Különleges Szolgálatának állományába. Szerinte ezekben az esetekben poszttraumás stressz szindróma lép fel a leggyakrabban. "Feltűnő a probléma akkor is, ha a kiszabadult rab túl könnyedén beszél az elrablásáról, mert akkor még biztosan nem dolgozta fel az esetet. A lelki és gyakran fizikai kínzás, verések emlékével egyedül nehezebb szembenézni, mint egy segítő támogatása mellett. Van, aki pár hét alatt túljut ezen, másnak 15 évre van szüksége, és van, aki nem kér segítséget."