Császáros anyukák, ne sírjatok!

Császáros lesz a baba! Mert első szülőnél faros fekvésű, mert terhességi toxémia lépett fel, mert egyéb egészségügyi problémák adódtak, mert ikreket vár, mert túl kicsi a medence térfogata, vagy mert az előző is nehezen születő császáros volt. Ilyen esetekben sokan önmagukban és az orvostudományban is csalódva kétségbeesnek. Milyen anya az olyan, aki nem tudja természetes úton megszülni a babáját? Nekik üzenem, jó anya az olyan!

Éva alig magasabb 150 centinél. Az első babáját hüvelyi úton rendben megszülte. A másodikkal iszonyú kínok között egy napig vajúdott. Végül „természetesen" született meg a második gyerek, de szörnyű áldozatok árán. Évi csúnyán mondva tokától bokáig repedt. Olyan nagy volt a vérvesztesége, hogy majdnem belehalt. Vérátömlesztést kapott, és hónapokig mozdulni sem bírt. Nem tudta ellátni a gyerekeit. Ez jó? Szerintem nagyon nem jó. Miért hagyták ennyit szenvedni? Miért hagyták majdnem meghalni? Könyörgöm, a 21. században vagyunk! Nem postagalambokkal üzengetünk, nem lovaskocsival járunk, tombol a Youtube, a telefonjainkra a legkülönfélébb applikációkat töltjük fel, a kutyákba is chipeket ültetnek, csak a szülés tekintetében ciki nem a korral haladni? Hányavetiségből, oda nem figyelésből vagy dogmák miatt miért kell majdnem meghalni? Évi harmadik terhességét a Jön a baba sorozat műsorvezető-riportereként végigasszisztáltam. Fél napja vajúdott, amikor a Debreceni Orvostudományi Egyetem szülészetén az orvos úgy döntött, nincs értelme tovább szenvednie, mert a baba nem halad lefelé. Még egy napig is eltarthat a vajúdás, de Éva erejének legeslegvégén nem fogja tudni kitolni a babát. Ekkor a császármetszés mellett döntöttek.

A kismamát sírva tolták be a műtőbe. Nagyon meg volt ijedve, mert persze nem tudta, mi fog most történni. De azért is sírt – nekem elmondta –, mert szörnyű kudarcként élte meg, hogy képtelen magától megszülni gyermekét. Női, anyai kudarc volt ez a számára. Úgy érezte, gyenge, életképtelen, kiszolgáltatott. Fél óra múlva Lali tökéletesen egészségesen jött a világra! Az anyukája félig öntudatlanul puszilgatta mázgás arcát. Nem is akarok abba belegondolni, mi lett volna, ha hagyják még fél napig szenvedni az anyát és a babát.

Aztán itt van Emese, a gyerekorvosnő, aki első babáját természetes úton szülte. De a második „faros" volt, és hiába volt minden tudománya, hiába akarta a babát a tankönyvek alapján megfordítani a hasában, mégse sikerült. Végül sürgősségi műtéttel kellett kiszedni belőle a gyereket. Emese nagyon megszenvedte, hogy nem tölthette együtt babájával az első, úgynevezett aranyórát, amikor baba és mama együtt piheg, amikor az újszülöttet cicire teszik. Az orvosnő azóta is szenved ennek hiányától, és próbál kompenzálni. Améliát naponta masszírozza, és a testi kontaktust csúcsra járatja.

Egy kicsit sem vagyok tudományos megmondó, nem bizonyított, így nem tudhatom, milyen pszichés következményekkel jár a baba számára a császáros szülés, amikor hirtelen kikapják a jó, biztonságos melegből. Azt viszont látom, érzékelem, hogy ez milyen traumát, milyen lelkiismeret-furdalást jelenthet az anyák számára. Kérem őket, ezt engedjék el! Igen, a lassan gyógyuló műtéti sebek fájnak, igen, nem teszik rögtön mellre a babát, de az vigasztalja őket, hogy sok kórházban már az úgynevezett „szőrkontaktus"' dívik, amikor is, míg az anyát a műtőben varrják, az újszülöttet az apa mellkasára helyezik. Szóval, ha nem is az anyától, de az apától rögtön megkapja a szülői test melegét.

Találkoztam olyan anyákkal is, akik petesejt-donációval vagy lombikprogram segítségével estek teherbe, esetleg egészségügyi problémák vagy ikres szülés miatt tudták, császárral fognak szülni. Ők lelkileg előre felkészítették magukat a műtétre, így nem is keseregtek, inkább sírva örültek, hogy egészséges babájuk születhet.
Szóval szeretném megnyugtatni a császárral szülő nőket. A trauma nagy, de leküzdhető. Utólag lehet vitatni, hogy indokolt vagy indokolatlan volt-e az orvosi beavatkozás, de a lényeg mégiscsak az, hogy a kezedben tartod a babádat. Most kezdődik a közös élet, amiért innentől fogva elsősorban te, anya vagy a felelős. Sok örömet nektek!