A modern kort megelőző évszázadokban a vallásnak kulcsfontosságú szerepe volt az emberek életében, a régmúlt emberének a vallás léte, értelme, szükségessége nem volt kérdés.
Ugyanúgy magától értetődő volt, mint a beszélt nyelv, a család, vagy akár a társadalmi pozíció, amibe beleszülettek.
Azokban a korokban voltak erősebben vagy kevésbé erősen vallásos emberek, de olyan, hogy nem-vallásosság, nemigen létezett.
Ez a hozzáállás a modern kor emberének szinte már elképzelhetetlen. Ma már személyes döntés tárgya, hogy milyen értékeket tartunk fontosnak, milyen a világnézetünk, a vallásunk, vagy akár a nem-vallásunk.
A NORC (Nemzeti Közvélemény-kutató Központ) kutatócsoportja a Chicagói Egyetemmel együttműködve néhány éve elkészítette a Beliefs about God Across Time and Countries (Istenhit koronként és országonként) című felmérést. A szakértők több évtizeden keresztül - 1991-ben, 1998-ban és 2008-ban - elemezték előbb 18, majd 33, végül pedig 42 országban a vallásos hit terjedését vagy éppen visszaesését.
A tanulmány eredményei szerint pedig az istenhit szinte mindenütt csökkenőben van a vizsgált országokban, kivéve Oroszországot, Szlovéniát és Izraelt.
A jelentés szerint Magyarországon a 68 évesek és annál idősebbek körében átlagosan 43 százalék bizonyos Isten létezésében, míg a 27 évesek vagy annál fiatalabbak között mindössze 23 százalék. A legnagyobb növekedés pedig az 58 évesek vagy annál idősebbek körében tapasztalható, amiből a kutatók arra következtettek, hogy a vallásosság a halál közeledtével növekszik.
Egy modern fiatalnak egyre kevésbé vonzók a nagy, történelmi egyházak. Ennek okát többféle tudományág felől is lehetne vizsgálni, mi most azonban a hétköznapi ember oldaláról szeretnénk megközelíteni. Az alábbiakban egy Egyesült Államokban élő, nyíltan meleg fiatalember vall arról, miért nincs szüksége vallásra az úgynevezett Y-generációnak.
Egy amerikai fiatal vallomása
A San Diego Egyetem nemrégiben készített felmérése szerint a mi generációnk a legkevésbé vallásos generáció, és a vallástalanságunk elsősorban abból fakad, hogy sehol sem érezzük otthon magunkat.Bár Amerika vallásosabb ország, mint Európa nagy része, és a fiatalok 54 százaléka bizonyos Isten létezésében, mégis, egyre több huszonéves fordul el az intézményesített hittől. David Kinnaman, a George Barna Group nevű kutatóintézet igazgatója egy többéves, keresztény fiatalok körében végzett felmérésében azt állapította meg, hogy a főiskolás-egyetemista korosztály mintegy 60 százaléka hagyja ott a gyülekezetét és a hitét.
Az Y-generáció az 1980-1995 között születetteket foglalja magában, gyakran nevezik őket "ezredfordulós" generációnak is. A sztereotípia szerint kütyüfüggő, internet mellett felnőtt, "multitaszkolós", nyíltan kommunikáló korosztályról van szó.
A kutatás szerint a gyülekezettől, a gyülekezeti élettől való elhidegülés egyik oka, hogy a fiatalok úgy érzik, eltúlzott védelemben részesülnek, túlságosan uralkodik rajtuk a gyülekezet. David Kinnaman szerint vannak úgynevezett "helikopter" szülők, akik folyamatosan a gyerekeik fölött járőröznek, és próbálják őket minden rossztól megvédeni. A fiatalok pedig úgy érzik, hogy
a keresztények démonizálnak mindent, ami a gyülekezeten kívül van, elutasítják a popkultúrát, annak zenéjét és filmjeit.
Ez a generáció úgy érzi, hogy a keresztények rosszul választják szét a szent és világi dolgokat, valamint nem foglalkoznak a világ komplex valóságaival.
A 80-as évek közepén születtem, így hát én is Y-nak mondhatom magam, és az ismerőseim jó része is ezen korosztály tagja. Feltettem hát nekik a nagy kérdést, mondják el, hogyan viszonyulnak a vallás és a hit kérdéséhez.
Lili, stylist
Kisgyermek koromban minden egyes vasárnap reggel misére kellett mennem a dédimmel. A szüleim ugyan nem nagyon jártak, de én kislányként még élveztem is, hogy ott lehetek a mamával. Elsőáldozás után jött a bérmálkozás, de az csakis a dédim kedvéért volt. 13 évesen már egyáltalán nem jártam, az ő legnagyobb sajnálatára. Próbálta erőltetni, erőszakolni, de édesanyám azt mondta, most már el tudom dönteni, mit szeretnék. Én pedig nem szerettem volna.Bea, újságíró
Amikor megszülettem, nem kereszteltek meg, 10 éves koromban magamtól elmentem a templomba, elkezdtem hittanra járni, megkeresztelkedtem, elsőáldozó lettem, és bérmálkoztam is. Aztán amikor minden megvolt, már egyre ritkábban jártam templomba. 30 évesen jött az életembe a buddhizmus, a jóga, a meditáció és ez mára a menedék az életemben. Úgy gondolom, a buddhizmus filozófiája sokkal jobb válaszokat ad az élet nagy kérdéseire, mint más vallások. Ennek ellenére ökumenikusnak vallom magam, hiszen bemegyek keresztény és hindu templomokba is.A vallás és a fiatalok kapcsolatáról megkérdeztük Geszvein Erika pár- és családterápiás tanácsadó szakpszichológust is, hogy véleménye szerint hogyan lehetne megszerettetni a mai fiatalokkal a vallást, és hogy egyáltalán szüksége van-e egy mai tizen- és huszonévesnek az intézményesített hitre?
Geszvein Erika szerint
Minden vallási közösség valójában ugyanoda "lyukad ki". A vallási tanítások, bármilyen formába is vannak csomagolva, végül a szeretethez kell hogy eljussanak. A fiatal felnőttkor feladata – Erik H. Erikson neves fejlődéspszichológus elmélete szerint – az egészséges (nem társfüggő, nem intimitáskerülő) emberi kapcsolatok kialakításának megtanulása. Ha ez nem lehetséges, a felnőtt izolálódni fog a környezetétől, ami azonnal rengeteg pszichés megbetegedést hoz magával. Az emberi kapcsolatok és a vallás mély magva is ugyanaz: hogyan tudunk egymásnak adni, önmagunkon, önzőségünkön túllépve a másiknak segíteni? Ha egy fiatalnak van egy támogató csoportja, ahol hasonló problémákkal küzdő kortársak és az éppen anya- és apahiányos életszakaszában hiteles pótapák vagy -anyák tudják őt segíteni, hogy megtalálja erre a kérdésre a választ, az lelkileg rengeteget adhat számára.Sokan elfelejtik, hogy a vallás és a spiritualitás nem feltétlenül esik egybe, mert bár gyakorló katolikussal, zsidóval vagy buddhistával ritkán találkozom a kortársaim között, olyanokkal viszont (lásd a megkérdezettek), akik vallástól függetlenül spirituális szemlélettel rendelkeznek, gyakran. Mert lehet, hogy meditációval, csendes imádsággal vagy egyéb módon, de a mi generációnk is megtalálja a saját vallását, csak kevésbé tradicionális keretek között.
Az Y-generáció a beporosodott szabályok és törvények nélkül is megtalálhatja saját békéjét, és igenis hisznek valamiben, legfeljebb nem pont abban, amit az egyház előír számukra.
És talán azért hagyják el egyre többen a vallást, mert kezdenek rájönni, hogy nem attól lesz valaki jó ember, ha minden vasárnap elmegy a templomba. Az a jó ember, aki megismeri, mi zajlik a világban, és elég jól ismeri magát ahhoz, hogy rájöjjön, hogyan tudja megváltoztatni azt. Ha tehát ez a generáció el akar szakadni a vallástól, lehet, hogy hagyni kell őket, hogy aztán egy szervezet helyett inkább magukban találják meg a vigaszt és a megnyugvást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.