"Csak a család fel ne bomoljon" - Együtt maradni mindenáron?

Ez a társadalmi norma, az elvárás, aminek illik megfelelni. Ha férjünk esténként egy-két rendreutasító pofonnal zár le egy veszekedést? Hát, van ilyen. Az erőszak ma még sajnos egy elfogadott problémamegoldás. Sem a család, sem az ismerősök, sem a társadalom nem ítéli el, ha egy férfi veri a feleségét.

A fejekben nagyon nagy a zavar, nagyon sok a tévhit, a rossz beidegződés, nem könnyű eldönteni, mi tartozik bele még egy "normális" kapcsolat fogalmába, és mi az az élethelyzet, amiből igen is ki kell lépni. Horváth Évával, a NANE Egyesület pszichológus munkatársával próbáltunk kicsit rendet tenni a zűrzavarban.

Először is tisztázzuk le, hogy mi tartozik a családon belüli erőszak fogalmába? Mind verbálisan mind nonverbálisan?

A bántalmazó kapcsolat különbözik azoktól a kapcsolatoktól, melyek egyszerűen csak rosszul működnek;

Testi erőszaknak számít a másik erőszakos megragadása, megszorítása, lökdösése, rángatása, ütése puszta kézzel vagy tárgyakkal. Az ütéseket a bántalmazó gyakran olyan testrészekre méri, melyek nem láthatóak (pl.: ruhával fedett testrészek, hajas fejbőr), ezért is megtévesztő, hogy folyton monoklis nőkkel illusztrálják a bántalmazást. Testi erőszaknak számít még a másik kizárása, bezárása, testi szükségletei kielégítésének a korlátozása, a másik megégetése, fojtogatása stb.

Szexuális erőszaknak számít, ha olyan szexuális dologra veszi rá valaki a partnerét, amit az nem akar, amihez nem adta a belegyezését. Nagyon gyakran halljuk a NANE Egyesület segélyvonalán, hogy egy bántalmazó kapcsolatban szinte sosem kérdés, hogy akar-e az áldozat együtt lenni épp: a szexualitás területén is mindig az történik, amit a bántalmazó szeretne.

Szóbeli erőszaknak számít a másik leszólása, becsmérlése, sértegetése, megalázása, akár mások előtt is.

Ezenkívül még társadalmi-gazdasági erőszak is létezik, mely a másik elzárása a társadalmi-gazdasági erőforrásoktól. Ide tartozik az áldozat elszigetelése a családjától, barátaitól, kollegáitól. Gyakran előfordul, hogy a bántalmazó nem hagyja az áldozatot dolgozni, minden kiadását ellenőrzi, csak ő fér hozzá a közös bankszámlához stb.

Mi az az első jel, amiből rájöhet egy nő, hogy nem "normális", ahogy a párja beszél/bánik vele? Mikor kellene gyanakodni?

A normális szóval azért vigyáznék, mert mindenki mást ért alatta, és sokszor egy bántalmazó kapcsolat is teljesen normálisnak tűnhet, mivel belesimul a jelenleg uralkodó patriarchális társadalomba.

Ilyen lehet például a féltékenykedés, az, ha a partnerünk mindig tudni akarja, hogy hol vagyunk, vagy ha nagyon gyorsan elköteleződik mellettünk (látszólag). Ennek tipikus megjelenési formája, ha már az első randikon az esküvőről, az összeköltözésről vagy a családalapításról beszél. Szintén gyanút kelthet, ha a partner nagyon irányító, olyan területeken is érvényesíti az akaratát, ami nem rá tartozik, esetleg látszólag nincs is értelme. Amikor az ember szerelmes, akkor ezek fölött könnyen elsiklik, vagy egyenesen örül is neki, mert úgy érzi, hogy nagyon fontos a másiknak.

Mi húzódhat a bántalmazás mögött, miért lehet valakiből bántalmazó?

Mi az ENSZ-szel egyetértésben azt gondoljuk, hogy a bántalmazás oka nem egyéni, hanem társadalmi folyamatokban keresendő, mégpedig a nők és a férfiak közötti történelmileg kialakult társadalmi egyenlőtlenségben.

A fiúk a felnövekedésük során számos olyan jelzést kapnak, ami megengedi az erőszakosságot, illetve bátorítja őket, hogy keresztülvigyék az akaratukat akár a másik ellenkezése vagy érdekei ellenében is. Ugyanez igaz később is:

Ez azt üzeni a bántalmazónak, hogy semmi komoly gond nincs azzal, amit csinál.

Miért van az, hogy a nők sokszor nem lépnek ki egy bántalmazó kapcsolatból, nem tudnak elszakadni a bántalmazótól?

Ennek számtalan oka lehet a konkrét bezártságon túl: a bántalmazó módszeresen építi le az áldozat kapcsolatát a külvilággal, folyamatosan növeli a függését (pl. újabb és újabb gyerekek vállalására veszi rá, vagy kényszeríti) és ezzel párhuzamosan rombolja az áldozat önértékelését. A bántalmazó azon van, hogy az áldozat ne tudjon kilépni a kapcsolatból, mivel ő is tudatában van annak, hogy ha az áldozat szabadon dönthetne, akkor nem vele lenne.

Nagyon erős visszatartó erő a biztonság hiánya, és nem véletlenül:

Az áldozatok általában pontosan felmérik, hogy rövid távon nagyobb biztonságban vannak, ha benne maradnak a kapcsolatban, és hogy a kilépés fokozza a fenyegetettségüket.

Szerepet játszik az is, hogy a környezet általában olyan irányban gyakorol nyomást az áldozatra, hogy maradjon, próbálják megoldani,

Hogyan lehet lelkileg feldolgozni az áldozatoknak az átélt traumát?

A feldolgozás megfelelő szakember, önsegítő könyv, vagy hozzáértő barát segítségével is történhet: a fontos az, hogy a segítő tudatában legyen a társadalmi kontextusnak,

Nagyon fontos, hogy a segítő állást foglaljon az erőszak ellen, higgyen az áldozatnak, és ne az áldozatban keresse a bántalmazás okát. A feldolgozás a traumatizáltság mértékétől függően akár nagyon hosszú és nehéz folyamat is lehet.