A fővárosból vidékre - Új élet a fenntarthatóság jegyében

Annak, aki elkötelezett híve az ökotudatos, természetközeli életmódnak - így nekem is -, Zsuzsa és Szabolcs története egy igazi megelevenedett tündérmese. Gödöllőn, egy eldugott kis utcában kopogtattunk be hozzájuk, hogy elmeséljék, miért és miként jut el egy fiatal pár arra a pontra, hogy a fővárost hátrahagyva vidéken kezdjen új életet.

Elsőként muszáj az okokra rákérdeznem: miért hagytátok ott Budapestet? Miért pont Gödöllő?

Alapvetően mindketten vidékiek vagyunk, de Budapesten a főiskolán ismerkedtünk meg. Ugyanabban a kollégiumban laktunk, onnan költözünk ki 2004-ben a VIII. kerületi lakásunkba. Abban az időben nagyon szerettünk ott lakni, imádtuk a belvárost, a nyüzsgést, a szórakozási lehetőségeket, az akkori életünknek tökéletesen megfelelt. 2007-2008 körül jutottunk el abba az életszakaszba, amikor éreztük, hogy valami más kell.

El is kezdtünk keresgélni. Azt biztosan tudtuk mind a ketten, hogy ha továbblépünk, akkor vidékre költözünk, egy parasztházba. Gödöllő véletlenül jött, de nagyon jól döntöttünk. Bár kisváros, a lehetőségekhez mérten pezseg az élet. 2008-ban találtuk meg ezt a házat, de akkor még abszolút nem ilyen állapotban volt. Másfél évig tartott, míg felújítottuk, és be tudtunk költözni. 2011-ben aztán meg is született az első gyerekünk, Soma, az öccse pedig 2014-ben követte.

Miért döntöttetek úgy, hogy ti magatok újítjátok fel a házat?

Olyan árajánlatokat kaptunk, amik elég lagymatag minőséggel párosultak, így inkább mi magunk álltunk neki. Rá kellett jönnünk arra, hogy

De nagyon sokan segítettek nekünk, jöttek a barátaink, szüleink, és együtt dolgoztunk, néha kicsit nomád körülmények között, mivel akkor még Pesten laktunk, és ki kellett járnunk építkezni. Körülbelül másfél évig tartott az építkezés, nagyon sok saját munkánk van benne, és büszkék vagyunk rá, hogy nagyon sok anyagot, amit mások kidobtak volna, mi visszaforgattuk. Például a régi gerendákból padokat, asztalokat készítettünk, a téglákat újrahasznosítottuk.

Másfél év azért hosszú idő. Nem volt olyan pont, amikor azt éreztétek, hogy hagyjátok inkább a fenébe az egészet?

Én soha nem éreztem, de Zsu nem gondolta, hogy ennyi időbe fog telni. Viszont az egy percig sem volt alternatíva, hogy félbehagyjuk az építkezést, és abban sem gondoltuk meg magunkat, hogy Pestről ki szeretnénk költözni.

Mi mindent kellett feladnotok a vidékre költözéssel? És mennyire volt nehéz hátrahagyni a régi életeteket?

A baráti kapcsolatok ott maradtak, meg talán a szórakozást hagytuk hátra. Pesten ugye sokkal több lehetőség, kulturális esemény van, amikre így nehézkesebb eljutni, de ez egyáltalán nem fájó lemondás. Helyette van más az életünkben.

Egyébként Zsuzsa most itthon van, babázik, de mikor kiköltöztünk, még bejárt nagyjából egy évet a munkahelyére, ami azért innen messze volt. Nekem megmaradt a pesti munkám, napi szinten ingázom, de szinte észre sem veszem azt az időt, amit a vonaton töltök, úgy elrepül.

Számomra egyáltalán nem teher a bejárás, ez így tökéletesen működik.

Mennyire telnek másképp a hétköznapjaitok itt vidéken, mint a pesti belvárosban?

Nyilván Soma születése is közrejátszott, hogy máshova került a hangsúly az életünkben, de egyébként is máshogy telnek itt a mindennapok. Ez olyan gyakorlati apróságokban is megmutatkozik, mint hogy például itt fával fűtünk, napi szinten be kell gyújtani, ami a gázkazános VIII. kerületi lakásban elképzelhetetlen volt.

Mivel egyébként is szeretünk erdőbe járni, kirándulni, egyáltalán nem érezzük nyűgnek a tűzifa begyűjtését. Az erdészetnél minden évben vannak tarvágási munkálatok, ami után lehet gallyfát gyűjteni a terület rendbetétele ellenében, így mérsékeltebb áron hozzá lehet jutni egy ilyen családi ház éves famennyiségéhez.

De például van ásott kutunk és az esővizet is gyűjtünk, ami nyáron a virágok és a kiskert öntözését teljes mértékben kiszolgálja. Nem nagy a kert, fűszernövények, és néhány palánta van ültetve, de ha az ebédhez kell valami, akkor csak karnyújtásnyira van. Az udvaron van egy kinti épített tusolónk is, ahol a nap melege hevíti fel a tartályban lévő vizet, így nyáron kint szoktunk fürdeni.

Van még olyan projektünk is, hogy ehető összetevőkből szappanokat készítünk. Ha nekiállunk, a fél utca ezekkel fürdik. De például tartósítószer-mentesen főzünk be nagyon sok mindent, a gyümölcslevektől kezdve a kompótokig. Ezek az apróságok egyrészt természetközelibb megoldások, másrészt a pénztárcát is kímélik.

Arra nem gondoltatok, hogy teljesen önellátásra álljatok át? Vagy arra, hogy ezeket a termékeket eladásra szánva egy házi manufaktúra keretein belül készítsétek?

Zsuzsa korábban 6 évig fenntartható fejlődéssel foglalkozott, tehát látott már mintákat, de egy ilyen életvitel tényleg sok lemondással jár. Egyrészt a gyerekeket sem szerettük volna egy teljesen elszeparált környezetben felnevelni, másrészt én szeretem a munkámat, amit nem szeretnénk feladni.

A szappankészítéssel kapcsolatban pedig valószínűleg a bürokrácia teljesen tönkretenné a dolog báját, így inkább bele sem kezdünk. A tudást viszont szívesen megosztjuk másokkal, Zsuzsa már nagyjából 30-40 embernek megtanította a szappankészítést.

Lassan hat éve éltek vidéken. Nem hiányzik a főváros?

Nem. Budapest tartós életformaként nekünk már biztosan nem jöhetne szóba. Nosztalgikus, és jólesik időnként visszamenni Pestre, de nekünk már itt az otthonunk.