A 31 éves Mark Zuckerberg már lánya születése előtt bejelentette, hogy ő bizony ki szeretné venni a részét gyermeke első heteiből, a neveléséből, gondozásából, szeretgetéséből. A szavát be is tartotta: Zuckerberg ugyanis Max megszületése után két hónapnyi apasági szabadságra ment. A kislány november 30-án látta meg a napvilágot, és bár a boldog apuka azóta már újra nekilátott a munkának, szinte nem telik el úgy nap, hogy ne posztolna újabb és újabb képet kislányáról, több mint 48 millió követője legnagyobb örömére.
Mindez azért igazán nagy jelentőségű, mert korábban soha nem volt példa arra, hogy egy ilyen fontos, vezető pozícióban dolgozó férfi bepillantást engedjen élete intim területeire, és
ne szégyellje kimutatni, hogy a gyermeke legalább olyan fontos számára, mint a munkája.
Zuckerberg példáját nem mindenki fogadta pozitívan, természetesen voltak olyan rosszmájú hozzászólások is, miszerint Zuckerbergnek könnyű a dolga, hiszen egyrészt nem szorul rá az esetlegesen kieső jövedelmére, másrészt attól sem kell tartania, hogy a munka világába visszatérve már ne lenne rá szükség. Tény, hogy Zuckerberg nem egy átlagos édesapa életét éli, de példájának az egész társadalomra nézve is óriási hatása lehet, hiszen ezekkel a posztokkal
a Facebook atyja reklámot csinál az apaságnak, és viselkedésével azt üzeni a világnak, hogy igenis az édesapák is kivehetik a részüket a gyerekek mindennapi neveléséből, gondozásából.
Zuckerberg történetéhez még az is hozzátartozik, hogy a Facebook mint vállalat egyébként is odafigyel ilyen szempontból a munkatársaira: támogatják a szülési szabadságot, sőt később is igyekszenek segíteni a dolgozóknak abban, hogy a kihagyott hónapok után gond nélkül tudjanak visszatérni a munka világába.
Zuckerberg példájával szemben idehaza még mindig az a természetes, ha az anyukák maradnak otthon a gyerekekkel, hiszen - gondolják sokan - a szülés, a babázás úgyis "női dolog". A tradicionális nemi szerepfelfogás szerint a férfi a családfenntartó, a nőnek pedig otthon a konyhában, no meg a gyerekek mellett a helye. De valóban jól van ez így?
A gyerekek egészséges személyiségének kialakulásához nem lenne szerencsésebb, ha mindkét szülő kivenné a részét a nevelésből?
Az utóbbi kérdésre egy laikus is rögtön rávághatja a helyes választ, miszerint bizony, szerencsésebb lenne. Akkor mégis miért ragaszkodunk ehhez a begyöpösödött családmodellhez?
Majsai László pszichopedagógus, a Life.hu szakértője szerint a válasz többtényezős. Egyrészt van egy élő, rossz beidegződés a férfiakban, miszerint a gyermeket első éveiben kizárólag az anyukája képes gondozni, ellátni, mert az anya mindezt ösztönösen teszi, hiszen a nőknek nagyobb a türelmük és a toleranciaszintjük. Ebből kifolyólag gondolják úgy, hogy a kicsi etetése, tisztába tétele, tanítgatása, szórakoztatása mind-mind női feladat.
Továbbá hazánkban a családfenntartói szerep jogának kizárólagos birtoklása és ezen társadalmi elvárásnak való megfelelési kényszer is mélyen gyökerező, már-már kőbe vésett törvény, ami nagyban megnehezíti a "gyeses apukák" helyes megítélését.
A szakértő szerint erre a gondolatmenetre egy újabb tévhit is rátesz egy lapáttal: sokan hiszik azt, hogy az újszülötteknek, a néhány hónapos babáknak kizárólag csak az anyukájukra van szükségük, és kételkednek benne, hogy egy férfi képes ellátni az anyuka szerepét, és egyáltalán abban is, hogy erre önszántából hajlandó lenne. Dogmákból és berögződésekből tehát nincs hiány.
Majsai László azt mondja, hogy az egyetlen olyan feladat, aminek a férfiak nem tudnak apaként megfelelni, az - értelemszerűen - a baba anyamellből történő táplálása. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb esetben az anyukák sem végzik tovább - ha egyáltalán szoptatnak - átlagosan 8-10 hónapnál. Tehát az összes többi tevékenységen lehet és kellene is osztozni.
A gyermekek körüli teendők vonatkozásában nem anyai és apai, hanem szülői feladatokról kell beszélnünk.
Hogy mennyire és miért fontos az apai jelenlét a kicsik életében?
A gyermek szempontjából kell a közreműködés:A Life.hu szakértője szerint a legideálisabb munkamegosztás a gyermek sikeres értelmi és érzelmi fejlődésének szempontjából a munka tényleges megosztása lenne, 50-50 százalékban. A fele-fele alatt azt értjük, hogy minden területen (a gyermek ellátásában, gondozásában, fejlesztésében, a játékban, a szórakoztatásban, a családfenntartásban, az anyagi jóllét biztosításában) mindketten - mennyiségben és minőségben azonos szinten - vegyenek részt a szülők. Ez a megközelítés hazánkban jelenleg még inkább idealizált, mint reális, de ha a földön járunk, akkor
szakértőnk szerint az az elvárhatóan legjobb helyzet, ha van idő, hely, törődés, figyelem, tolerancia, szándék, vágy és megvalósulás abban, hogy az anyai és apai szerepekből közös szülői szerepek váljanak.
Hogy legalább a fürdetés, néhány pelenkázás, az esti mesélés egyik fele, esetleg az elalvás előtti vacsi elkészítése, esetenként az éjszakai sírásmentesítés, az anya "női idejének" biztosítása, szóval, hogy mindez része legyen az apai feladatkörnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.