A fővárosból vidékre: "Összepakoltunk, felültünk a lovakra, és eljöttünk"

Visnye község Somogy megyében, a Kaposvári járásban helyezkedik el, Visnyeszéplak pedig tulajdonképpen Visnye külterülete. Széplak neve először a 18. század végén bukkant fel mint "Széplaki" szőlőhegy, és szőlőhegyként népesedett be a 18–19. században. Az 1900-as évek derekára már nagyjából 600 lakosa volt. A 90-es évek elejére viszont az itt élők száma igencsak megcsappant, alig 30-an maradtak. A helység hasonló sorsa jutott, mint oly sok más magyarországi kistelepülés: a fiatalok egy jobb élet reményében a városokba költöztek, az itt maradt lakosság elöregedett. Ezzel párhuzamosan azonban egy másik folyamat is megindult, a falut elhagyó lakosság helyére új "telepesek" kezdtek beköltözni: egymás után jelentek meg a városi fiatal családok, azzal a céllal, hogy

A beköltöző új lakók elsősorban a régi, romos házakat újították fel természetes anyagok, hagyományos technikák felhasználásával és a közösség segítő kezeinek támogatásával. Földművelésből, állattartásból, kézműves mesterségekből és cserekereskedelemből tartják fenn magukat, mindennapjaikban a minél magasabb szinten történő önellátásra törekednek.

Füszfás Balázs és családja 2008-ban döntött úgy, hogy a pest megyei Csobánkát a somogyi Visnyeszéplakra cserélik. Balázst döntésében a családja és az állatai motiválták, mint mondta, azt szerette volna, ha az ideje nagy részét nem a munkahelyén, hanem a szerettei körében tudja tölteni, továbbá a lovainak is nagyobb területet szeretett volna biztosítani.

Balázs korábban cserkész volt, Csobánkán a Közép-európai Cserkész Parkban dolgozott. 2008-ban, állása elvesztésével új otthont is keresniük kellett, ekkor került a látóterükbe az eldugott somogyi falucska, Visnyeszéplak.

Miután személyesen is leutazott szemügyre venni a vidéket, a döntés megszületett, költöznek – de nem akárhogyan. Ruháikat, holmijukat három nappal az indulás előtt egy teherautóval hozatták le Széplakra, a család viszont a tömegközlekedés helyett lovakra pattant, és az állatok hátán tette meg a több mint 200 kilométert.

Leköltözésük után Balázs földvásárlásba fogott, 15 hektárt mindenképp venni szeretett volna, hiszen egy ekkora területen már bőven tudtak volna állatokat tartani, gyümölcsöket, zöldségeket termeszteni és a tűzifának valót is megtermelni. Aztán a beköltözésükkor derült ki, hogy csak elméletileg van ennyi eladó föld, végül a mai napig négy hektáron gazdálkodnak. Mégsem panaszkodhat, elfoglaltsága így is lett: másfél éve élt Visnyeszéplakon, amikor polgármesternek választották. A település vezetőjeként nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint egy jól működő falugazdaság kialakításába.

Balázs felesége, mint az itt élő legtöbb asszony, háztartásbeli. Munka neki is jut bőven, mind a ház körüli teendők terén, mind a gyereknevelésben. Öt gyerekük van, a legnagyobb egyetemista, a legkisebb kilencéves.

Ottjártunkkor éppen egy jövendőbeli visnyeszéplaki látogatott le a polgármesterhez, mert a maradék néhány eladó ház egyikébe szeretne a családjával beköltözni. Ahogy Balázs mondja, a vidékre vágyó városiak elsőként Visnyeszéplak idilli, romantikus hangulatába szeretnek bele, de amikor próba gyanánt fél vagy egy évre egy házat bérelnek itt, szembesülnek a falucska kevésbé harmonikus oldalával is.

Visnyeszéplakon az emberek sokkal szorosabban élnek együtt, mint a nagyvárosban, a falu életben maradásához mindenképpen jól működő közösségre van szükség. Éppen ezért hangsúlyozzák az itt lakók, hogy csak olyan családoknak érdemes Visnyére költözni, akik vállalni tudják és ténylegesen elkötelezték magukat a már jól kialakított életforma mellett.