Az első kérdés: te mit gondolsz az anyaságodról? Mielőtt erre válaszolnál, nézzünk meg pár anyatípust:
Az ősanya
A modern anya
A tudatos anya
A szabadelvű anya
A fenti pár példából is látszik, hogy az anyák sokfélék lehetnek. Felesleges keresni egy etalont, és mindenkit ahhoz igazítani. Másként képzeljük el helyünket a világban, másként érvényesülünk, mások a nézeteink és a fontossági sorrendünk – ezek ráadásul bármikor változhatnak is. Anyaságunkat az is meghatározza, hogy milyen párkapcsolatban élünk, mennyire feszélyez a munkánk, milyen volt a várandósságunk, hány és milyen minőségű ember marad meg mellettünk... Az, hogy milyen anyák leszünk, nagyban elhatározás-, tudatosság- és környezetfüggő, de ezek mellett nem szabad elengednünk a tudatalattinkban lévő anyai mintát sem.
Ezek után te milyen anyának tartod magad?
Bevallom, én jónak, de ezért keményen kordában kell tartanom a hozott anyai mintámat, és be kellett ismernem a gyenge pontjaimat. Persze lehetnék sokkal jobb is, időnként vannak szuper napok, amikor végig türelmes tudok maradni, érzem, hogy már-már nyálas szentimentalizmussal egymásra vagyunk hangolódva a kölykökkel. Ilyenkor lubickolok az anyaságban. Máskor viszont olyan távol vagyunk egymástól, mintha egy cápákkal teli óceán állna közénk. Ezek lezárása után szokott rendre lelkiismeret-furdalásokkal teli éjszaka és megbeszélős-bocsánatkérős reggel következni.
Nyílt levél a szaranyázóknak
Ha a terhesség alatt sokat hízol, az a baj. Ha keveset, az a baj. Császárral hoztad világra a gyermeked? Akkor te igazából nem is szültél. Nem tudsz szoptatni? Akkor pedig igazából anya sem vagy.
Mindenki megnyugodhat, ezek az állítások nem a szerkesztőség véleményét tükrözik – bármilyen szomorú is, ezekkel a kegyetlen megjegyzésekkel az édesanyák egymást szokták piszkálni. Az úgynevezett „szaranyázásból" lett elege egyik olvasónknak, és klaviatúrát ragadva megírta nekünk az alábbi nyílt levelét.
Számomra a legfontosabb, hogy hiteles legyek a gyermekeim szemében. Nehéz út volt, tele kétséggel, de felismertem, hogy például a pónikkal és a kisautókkal való szerepjáték nekem nem megy. Egyszerűen unom, ezáltal nem élvezet velem a játék sem. Így megkerestem azokat a közös pontokat, melyek valóban kikapcsolnak és szórakoztatnak engem is. Nem egyszerű beismerni anyaként, ha valami alapvetően elvárt dologban elbukunk, de feltétele annak, hogy mással pótolni tudjuk.
A második kérdés: milyen anyának látnak téged mások?
Túl engedékeny, túl szigorú, túl önző, túl önfeláldozó, túl tökéletes – ergo biztos szörnyű anya, mikor senki se látja –, túl labilis, túl türelmes... stb. A hátunk mögött bizony mindenki talál legalább egy dolgot, mellyel képtelen azonosulni – ahogy mi is másokon. Ez pedig totálisan rendben van így. Hisz végeredményben mindenki kompetensnek érzi magát a saját anyaságában, két teljesen egyforma nevelési, hozzáállási norma pedig igen ritkán találkozik össze.
Hol tartunk eddig a szaranyasági mércénkkel?
A harmadik és egyben legfontosabb kérdés: mit gondol rólunk a gyermekünk?
Bizony, az ő véleménye kell legyen a döntő, hiszen neki köszönhetjük ezt a szerepet. Azt, hogy életünk végéig számíthat ránk, és mindig, minden helyzetben kiállunk majd érte. Eléggé kimutatjuk-e, eléggé éreztetjük-e vele, hogy szívünk minden szeretetével öleljük akkor is, amikor nincs velünk? Erre a válasz egyértelmű: igen! A gyermekünk csodálattal tekint ránk, akkor is, amikor nem vesszük meg neki azt a játékot a boltban, nem engedjük a barátaival csavarogni, vagy amikor ránk csapja az ajtót, mert épp mindenkit feleslegesnek tart az életében. A gyermek már születése előtt szereti az édesanyját, és feltétel nélküli bizalommal van irányába. Azt a fajta szeretetet, amit ő érez, szinte lehetetlen megtörni. Ő az első perctől érzi, tudja a hibáinkat, velük együtt fogad el és szeret, még a halálunk után is.
Nos, ki is az igazi szaranya?
Akinek soha, de soha sem jutott eszébe az, hogy lehetne jobb, aki sosem vetett számot egy rosszul sikerült nap után, aki egy pillanatra sem ijedt meg ettől a felelősségtől, és aki egyetlen dolgot sem bánt meg az anyai reakciói közül.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.