Tíz tipp, hogy boldog gyerekeket nevelhess

A tudomány (a pszichológia) mai állása szerint vannak olyan tanácsok, amelyeket betartva elégedett, boldog gyerkőcöt lehet nevelni.

Mutass példát. Ahelyett, hogy feláldoznád magad a gyerek kedvéért, sokkal bölcsebb dolog, ha időt, pénzt és energiát fektetsz a saját boldogságodba is. Így a gyerek nem egy mártírt lát maga előtt, hanem egy hús-vér szülőt, aki meri vállalni a saját igényeit, és képes harcolni az álmaiért.

Szerencsés, ha a szülő jó példát tud mutatni a társas kapcsolatokban. Engedd közel a kicsit a saját baráti körödhöz. Mutasd meg a gyereknek, hogyan kell másokhoz viszonyulni, és értékes, tartós emberi kapcsolatokat kialakítani.

A szorongás egyik legfőbb forrása a maximalizmus. Állítsd meg, el se indítsd ezen az úton. Helyette tanítsd meg értékelni az apróbb eredményeket is, valamint mutass rá, hogy a szorgalom és a kitartás fontos érték.

Már gyerekkorban nagyon fontos a derűs, optimista, életigenlő szemlélet. A Time magazin szerint azok a tízévesek például, akiket a pozitív gondolkodás alapelvei mentén neveltek, a serdülőkor idején is optimistábban álltak a világhoz, és kiegyensúlyozottabb felnőttekké cseperedtek.

Te teremted meg azt a környezetet, amelyben a gyerek biztonságban és komfortosan élhet. Ezt a biztonságot fogja majd továbbvinni élete más területeire. Ha tehát azt éli meg, hogy otthon béke, harmónia, gyengédség és elfogadás van, ha érzi a szeretetedet, akkor ezt fogja sugározni ő maga is, vesse bárhova az élet. Mindez független a pénztől: belőled (a szülőkből) fakad.

A családi vacsora a tudósok szerint igenis fontos: keríts rá sort, mert a mindennapi rituálék, a családi egység megélése kiegyensúlyozottabbá teszi a gyereket.

Te magad sem vagy tévedhetetlen, csak ezt felnőttként már nem biztos, hogy a szemedre hányják, vagy csak burkolt formában szembesítenek ezzel. A gyerek azonban "védtelen", és ha azt tanulja meg, hogy a hiba súlyos következményekkel (nagy letolással, megvonással, büntetéssel járhat), akkor a hibalehetőség elkerülése miatt egy sor olyan tevékenységről mond le, ami egyébként örömet okozna számára. Esetleg visszahúzódóvá válik, és elveszíti először a bátorságát, aztán az érdeklődését is fejlődése (és boldogsága) szempontjából nagyon is fontos területeken. Inkább a hiba kezelésére és kijavítására tanítsd meg.

Ahogy te, úgy a gyerek is érdeklődése, kíváncsisága mentén fog magának kedvenc időtöltést választani. Ha az órákig tartó vonatnézegetés, kavicsgyűjtés, vagy a hangyák megfigyelése a teraszon - legyen az. Engedd meg neki, hogy foglalkozhasson azzal, ami örömet ad neki.

Lehet, hogy néha könnyebb lenne a lovak közé dobni a gyeplőt és hajrá... de ez nem vezet célba. Ám ahogy a többinél is, itt is csak jó példával tudod nevelni. Ha azt látja rajtad, hogy bár joggal méregbe gurulhatnál, te mégis fegyelmezett maradsz, akkor ezt a viselkedést fogja utánozni. Ez nem jelenti azt, hogy az önfegyelem mentén nem formálhat véleményt vagy nem állhat ki magáért vagy másokért, csupán azt, hogy az önfegyelem hatékony eszköz a közösségi kommunikáció során.

Naivitás volna azt hinni, hogy a gyerek magától jut el az érzelmi intelligencia magasabb fokára: a szülő feladata, hogy utat mutasson ezen a fronton is. Tanult, nem velünk született képességről van szó ugyanis, így a személyes példamutatásod elengedhetetlen. Légy érzékeny a pici rezdüléseire, és lássa rajtad, ahogy megmozdulsz, ha valaki bajban van. Empátia, segítőkészség, figyelem. Ezek lehetnek a tanítás eszközei.

Támogatott tartalom