„Az öngyilkosság nem kiút!” – őszintén a tinédzserkori krízisekről

Itt van ez a rengeteg lehetőség, minddel szeretnél élni, de hamar rájuk unsz, mész tovább, egyre inkább magával sodornak az érzések, Te pedig számtalan konfliktussal kerülsz szembe, amiket egy idő után képtelen vagy kezelni. Megmondják mi az elvárt viselkedés különböző helyzetekben, beültetnek egy iskolába, ahol úgy érzed, totál felesleges dolgokat tanulsz – hiszen kit érdekel, hogy miként kell megoldani az „U" alakú függvényt, vagy épp mire is akart kilyukadni Rousseau, a magáról mintázott Emil történetével? Annyi minden fontosabb, számodra igenis rengeteg, nagyobb jelentőséggel bíró dolog van még a kötelező könyveken kívül!

Így működsz Te!

A társaidhoz való viszonyulásod, a tested változásai, a klikkekben betöltött szereped vagy épp a kitaszítottság érzése, a fiúk, a lányok, a vonzalmak, a vágyak, az álmok... ezeket képesek a szülők és a tanárok egy mozdulattal félresöpörni, hiszen tanulni kell, magadért, hogy jó életed legyen. Pedig Te a mostban élsz, csak szeretnéd felfedezni a hirtelen előtted kinyílt világot, hibázni, elbukni és felállni. Jelenleg egy kifejezetten önző ember vagy – ha pedig nem, akkor az szeretnél lenni legbelül. Ez pedig normális, emiatt ne érezd rosszul magad. Tizenévesen nagyon fontos formálódási szakaszba lépsz, mely később nagy hatással lesz a felnőtt gondolkodásodra. Fogadd el, hogy számodra, most Te vagy a legfontosabb, de azt is értsd meg, hogy a szüleid számára is. Sokszor, amit papolásnak érzel, csupán rossz kommunikációs eszközzel való kifejezése annak, hogy féltenek, szeretnek és valóban csak a legjobbat akarják Neked. Persze ez nem vigasz arra, hogy benned, mélyen háború dúl, melyben csak magadra számíthatsz. Ebben pedig van, aki elbukik, úgy érzi, hogy a világ, a levegő túl nehéz neki, és inkább feladja.

egy lányról szól, akire nem figyeltek eléggé. Túl határozott volt és túl önfejű ahhoz, hogy megpróbálja megérteni azt, ami benne zajlik. Úgy érezte, bármit megtehet, neki senki sem fogja megmondani, mit lehet és mit nem. A züllés, a polgárpukkasztás abszolút élvezetet nyújtott a számára, maró gúnnyal intett be a világnak, hiszen ő egy autonóm lény, senki sem lehet rá hatással.

Krízisek megélése

Létezik az a pont, amikor úgy érzed, egyszerűbb feladni. Előveszed otthon a gyógyszeres dobozt, egyenként kipattintod a tablettákat, kinyitsz egy üveg bort, meggyújtasz egy cigarettát, és egyiket a másik után lenyeled, mígnem kábultan lehunyod a szemed. Nyomot akarsz hagyni, teátrális módon pengét ragadsz, beülsz egy kád forró vízbe, és vágsz. Felmész egy 10 emeletes panelház tetejére és csak bámulsz a mélybe, mely a megkönnyebbülést, a gondok hátrahagyását, a megküzdés elvetését suttogja. Megsúgom: ez hazugság, önámítás!

Én tudom!

Nem kérem, hogy nekem higgy, aki túl van a harmadik X-en, az élete kiegyensúlyozott, élvezettel jár be dolgozni, nyitott a világra és őszintén képes azt mondani, hogy boldog. Higgy a 14 évvel ezelőtti lánynak, aki a problémákra – melyek még a mai szemén át sem tűnnek banálisnak, hát még akkor -, az öngyilkosságot találta megoldásnak.

Engem megmentettek, átmosták a gyomrom és segítséget kaptam, hogy újra felépítsem az életemet. Azt, amiről akkor úgy véltem, menthetetlen, azt, amiből nem találtam más kiutat. Ha akkor később találnak meg, akkor ma nem élném az álmaimat, nem küzdetnék, nem lehetnék magamra büszke.

Kaptál egy életet, kaptál egy lehetőséget arra, hogy boldog légy!

Rajtad múlik, teszel-e azért, hogy boldog légy! Nem érdemes feladni, hisz annyi minden vár még rád! - és ez nem közhely. Persze az életben rengeteg csalódás, fájdalom fog még érni, de a negatív érzések előszele nem törhet meg Téged! A lehetőségeket, melyek oly' gyakran nyomasztanak, a hasznodra is fordíthatod. Hidd el, nincs olyan helyzet, melyet tettel és idővel ne tudnál magad mögött hagyni! Ám ez nem fog egyedül menni. Azt gondolod, hogy csak a gyengék kérnek segítséget? Azt hiszed, hogy a pszichológus semmit se ér? Én így véltem. Nagy mellénnyel gondoltam, hogy nekem ne mondja meg senki se, hogy mit és hogyan! Én megoldom... de nem tudtam.

Az öngyilkosság végleges

Nem egy tetoválás, amit el tudsz takarni, nem egy hajszín, amit át lehet festeni, nem egy szerelem, ami helyett jön majd egy újabb. Ha azt választod, hogy kioltod a saját életedet, lemondasz mindarról, ami lehetne. Ha azt érzed vége, nem tudod már tovább a pajzsodat a világgal szemben tartani, ha annyira fáj, annyira félsz, annyira eleged van, tiszteld magadat annyira, hogy egy utolsó lépést még megteszel! Nem ígérhetek semmit, nem mondhatom, hogy egyik napról a másikra minden szebb lesz. A legjobb, ha már az elején - amikor azt érzed, hogy kezd kicsúszni a lábad alól a talaj - segítséget kérsz, de a legutolsó pillanatban is nyújthatod a kezed, lesz aki elkapja!