Az iskolai megfélemlítés valós probléma, mellyel szemben fel kell lépni!

„Az iskolai megfélemlítést mindig meg szoktuk különböztetni az agressziótól. Az agresszió, az egy egyszeri szándékolt cselekvés lehet, ezzel szemben az iskolai megfélemlítés egy intenzív, ismétlődő folyamat, amikor az a cél, hogy két személy vagy két csoport közti erőegyensúlyt felborítsanak, és az úgy is maradjon, állandósuljon” - Tarr Andrea

Ennek a jelenségnek nincs korhatára! Akár már alsós gyermekeknél is előfordulhat. Hosszú távú rizikófaktorai közt szerepel a viselkedési és érzelmi gondok; személyiségzavarok, szorongás, depresszió, agresszió, erőszak, droghasználat, kapcsolatépítési nehézségek, bezárkózás... stb.

Az iskolai megfélemlítés típusai

Fizikai megfélemlítés – Ez a legkönnyebben észrevehető formája; rugdosás, gáncsolás, ütlegelés, hajhúzás, a másik személyes dolgainak megrongálása... stb.

Szóbeli megfélemlítés – Ez történhet nyíltan és rejtve, valamint egyaránt van verbális és nonverbális megnyilvánulási formája is. Gúnyolódás, sértegetés, intimidáció (félelemben, kiszolgáltatott helyzetben tartás), megalázás, pletykák terjesztése, kinevetés, sértő kézjelek használata, rasszista, homofób megjegyzések, vallási hovatartozás negatív hangvételű felemlegetése... stb.

„Ha olyan szinten zajlik ez a cyberbullying, hogy rendszeresen zaklatják, bántják, fontos, hogy ezeket a megjegyzéseket, írásokat – főleg, ha szexuális, pornográf tartalma is van – úgy kezeljék, mint bizonyítékot. Nem kell belemenni, nem kell válaszolni, mert onnantól kezdve elindul egy játszma. El kell menteni, ki kell nyomtatni, mivel később bizonyíték lehet, ha odáig fajulna a dolog, hogy külső segítséget, vagy a rendőrség közreműködését kell kérni” - Tarr Andrea

Közösségi megfélemlítés – Ennek a közvetett megfélemlítésnek a célja, hogy egy adott gyermeket társaitól elszigeteljék, kiközösítsék, ellehetetlenítsék baráti kapcsolatait vagy azok kialakulását. Ezt általában az osztály egy erős csoportja kezdeményezi, a többiek pedig hallgatólagosan asszisztálnak hozzá, általában félelemből – később, nehogy rájuk kerüljön sor. Ezt a szóbeli megfélemlítés eszközeivel érik el. Gyakran az osztályba újonnan kerülő gyermek lesz ennek áldozata.

„Rengeteg osztályban találkozom azzal, hogy van 1-3 kirekesztett, periférián lévő gyermek. Lehet, hogy van 1-2 barátja az osztályban, de olyan is előfordul, hogy senkivel sem beszélget. Megpróbál esetleg máshová menni, ismerőssel beszélgetni a szünetben másik osztályból.

„Nagyon fontos, hogy miként épül fel egy osztályközösség már a kezdetekkor, az pedig egy még nehezebb helyzet, ha később, kívülről jön be egy gyermek. Az osztályon nagyon sok múlik; mennyire nyitottak, elfogadóak, kíváncsiak az új ember felé. Ha valaki zárkózottabb, visszahúzódóbb, akkor nagyon sokszor kialakulhat, hogy nem fogadják be. Ez nagyban függ az osztály működésétől, főként az érzelmi intelligenciájától” - Tarr Andrea

Ezzel foglalkozni kell, erről beszélgetni kell otthon és az iskolában is. Nagyon sokszor azt gondolják, hogy árulkodás, ha felfedik ezt a problémát, segítséget kérnek. Ez is egy tévhit. Ez nem árulkodás, hanem segítségnyújtás a másiknak. Nem neki kell megoldani és elintézni ezt a problémát, mert kamaszként nem ez a feladata, hanem külső, felnőtt segítséget kell kérni.

Nem csupán a megfélemlített az áldozat

Sok esetben, ha kiderül egy ilyen osztályon, iskolán belüli ügy, akkor a megfélemlített gyermeket kiemelik a közösségből, a megfélemlítőt pedig megbüntetik, és ezzel elintézettnek tekintik a dolgot. Ám, ezzel semmi nem lett megoldva, ez nem elég!

Rá kell jönni, hogy mi állhat az „áldozat és agresszor” szerep mögött. Önértékelési, önbizalmi hiányosságok, családon belüli problémák... stb. Amennyiben ezekre nem derül fény, és nem történik meg a tényleges segítség, úgy ez a probléma szőnyeg alá söprését jelenti csupán, nem pedig annak megoldását.

A megfélemlítés további szereplői és felelősségük

A megfélemlítő és „bandája” értelemszerűen nem fog szólni senkinek. Sajnos az esetek többségében maga a megfélemlített se.

Egy osztályközösségen belül vannak, akiket egyáltalán nem érdekel a dolog, de akadnak olyanok is, akik szimpatizálnak a megfélemlítettel, csak épp nem mernek szólni róla senkinek sem. A bámészkodós hatás, azaz a „biztos lesz más, aki segít” hozzáállás sajnos felnőtteknél is nagyon gyakori jelenség.

Az iskola, az adott osztállyal szorosan együttműködő pedagógus nem csupán a gyermekek oktatásáért felelős. A nyugodt és biztonságos körülmények biztosítása is a feladataik között szerepel. Egy szociogram készítésével például, remekül látszanak az osztályon belüli kapcsolatrendszerek, azok erőssége, a különböző baráti csoportok közti viszonyok és természetesen a perifériára szorult gyermekek is.

Ilyenkor érdemes a gyermekkel leülni, beszélgetni. Fontos, hogy az iskolával, az osztályfőnökkel, a gyermeket tanító tanárokkal legyen a szülőnek kapcsolata, hogy bármilyen esetben működhessen a kölcsönösség.