A szexuális felvilágosítás a szülők dolga - Interjú Rozs Erika szexuálpszichológussal

"Amikor egy iskolai felvilágosító programot állítanak össze, akkor általában pingpongozni kell az iskola igazgatójával, tanárokkal, hogy egyáltalán mi az, amit el lehet mondani a gyerekeknek. Hiába van meg a szakembereknél az a tudás, hogy bizonyos életkorokban milyen felvilágosításon kell keresztülmenniük a fiataloknak, az intézmény, az iskola legtöbbször megakadályozza azt, hogy mindazokat az ismereteket át lehessen adni, ami szükséges a szexualitás kérdéskörét illetően.

Azt tudjuk, hogy ma a gyerekek a reprodukcióval, a nem kívánt terhesség megszakításával és a fertőző betegségekkel kapcsolatban kapnak egy felvilágosítást. Ennyi fér bele az iskolai felvilágosító programba.

Volt szerencsém abba a csoportba tartozni, ahol a WHO felvilágosító programját magyar nyelvre adaptálták - ami sajnos szerintem, a mai napig valaki fiókjában lapul.

Meghatározzák benne, hogy milyen témák mentén, milyen értékekről kell beszélni a gyerekekkel. Most ha erre ráteszem a hazai felvilágosítás gyakorlatát, akkor igazából sehol nem járunk ahhoz képest, amit a WHO előír.

Így azt kell mondjam, hogy a most fiatal, 14-15 éves gyerekek legalább fele nincs úgy felvilágosítva, ahogy kellene. Mert nem ül le velük a szülő beszélni, hogy mi az a szerelem, vagy hogyan kezdődik egy kapcsolat, hogyan kellene üzengetni egymásnak, milyen mozdulatokból, érintésekből, pillantásokból, mondatokból tevődik össze a szex. Szegény gyerekeknek nem marad más lehetőségük, mint hogy előveszik a felnőtt-tartalmat az interneten keresztül, és onnan próbálnak különböző elemeket, gyakorlatokat elszedni.

A szex nem egy velünk született viselkedési mód. Az ember születik egy ösztönös, homályos késztetéssel arról, hogy neki szexuális vágya van. Azt, hogy ezt miként építjük föl, miből épül fel a szexualitás, az egy tanult dolog. Mivel azonban ezt se a szülők, se az iskola nem tanítja meg a gyerekeknek, nem tudnak mást csinálni, mint hogy felnőttfilmeket néznek, ahonnan ugye fals információk érkeznek, mind a méretet, mind a mennyiséget, mind a szexuális felhevültséget illetően. Ebből kialakul a fiatalokban egy csomó probléma, ami már korán szexuális problémákhoz vezet. Ezek előre determinálják, hogy a későbbiekben is lesznek ilyen fajta problémáik.

Amikor anyuka, apuka egymásnak nem adja meg a tiszteletet, nem mutatja ki a szeretetét, nem megfelelő kötődést tanítanak a gyereküknek, akkor ugye csak ezt tudja eltanulni a gyerek, azt, amit otthon lát. Automatikusan viszi tovább ezt a helytelen viselkedési módot, ami vezethet oda, hogy a szexuális életében is problémái lesznek a későbbiekben.

Én örülnék, ha a szülők ott lennének a gyerekek mellett, amikor ismerkednek, éjszakába nyúlóan chatelnek. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy ott kell ülni és olvasgatni, de egy beszélgetés formájában meg lehet jeleníteni – miért voltál fent sokáig, miről beszélgettek, hogyan áll a kapcsolatotok, hívd el azt a fiút/lányt, megnézem magamnak... Ha azt látják a szülők, hogy a gyermekeik megfelelő és kellő információval rendelkeznek a szexualitásról, akkor pedig biztonságos helyet kell teremteni nekik, hogy megfelelő körülmények között tudják gyakorolni a szexualitást. Az nem jó, ha bódultan, a diszkóban, a vécében, vagy titokban esnek egymásnak, sokkal jobb, ha van egy bizonyos fokú felkészültség. Én azt szoktam mondani – és ezt most nyilván limitálva értem -, hogy nem a kor határozza meg azt, hogy mikor élünk először szexuális életet.

• Megvan-e minden információm a szexualitásról? Képes vagyok-e már randevúzni, csókolózni? Biztonságos kapcsolatban vagyok-e?
• Saját akaratomból, józanul történik-e ez a dolog? – nem rábeszélésre, nem zsarolásra, nem bódult állapotban.
• Védekezek-e? Megvannak-e a megfelelő védekezési módszereim?
• Biztonságos helyen vagyok-e?

Erre a négy dologra – négy igenre - van szükség ahhoz, hogy egy fiatal belevágjon az első szexuális együttlétébe. Ehhez, én azt gondolom, hogy kell valamilyen fokú szülői rásegítés.

Nem kitiltani kell azt a fiút vagy azt a lányt, nem arra alapozni, hogy majd a diszkó után elintézik ezeket a dolgokat, hanem megfelelő kereteket adni, hogy egymás testén kísérletezzenek, gyakoroljanak.

Ha egy szülő folyamatosan jelen van a gyerek életében, akkor egészen kiskorától kezdve teszi le a kommunikációs alapokat; már 5-8 éves korában a nevén nevezzük a nemi szerveket, megbeszéljük a reprodukciós szervek funkcióját. Nyilván, ezt nem rájuk erőltetve, úgy megválaszolva, ahogyan érdeklődnek, készen állnak ezekre az információra – mert ők érdeklődnek. Kevés olyan gyereket láttam, aki ne kérdezett volna a szexről.

Tehát ha már ott elkezdenek a szülők megfelelő szavakkal beszélni a szexualitásról, akkor később, 9-12 éves kor között tudnak beszélni nekik komplexebb dolgokról, a kamaszkorra pedig már lerakták azokat az alapokat, amin keresztül el lehet kezdeni értékekről, felelősségről, döntéshozatalról, visszautasításról is kommunikálni.

Én két dolgot szoktam javasolni ilyenkor. Van egy szuper felvilágosító applikáció, a yelon.hu. Ez korcsoportra bontva ad információt a gyerekeknek, illetve a szülőknek. Nagyon jól átgondolt oldal, ahol a testről, a lélekről, a szexről és a kapcsolatokról vannak különböző cikkek. Ha ezekben a témákban leül a szülő a gyerekkel beszélni, akkor megnyílik a csatorna arra, hogy a szexről is tudjanak egymással kommunikálni. A másik dolgok pedig a felvilágosító könyvek, amiket érdemes megvenni a gyerekeknek, vagy a szülő saját magának, hogy miként kéne indítani, nekiállni egy ilyen beszélgetésnek."