Meglepő régi magyar karácsonyi hagyományok, szokások

A mendikálásnak nevezett karácsonyi szokás, egyfajta adománygyűjtés. A gyerekek kisebb csoportokba gyűlve járták a házakat, és karácsonyi énekért cserébe ajándékokat kértek. Ez nagyon hasonló a kántáláshoz, bár ebben az esetben a felnőttek énekeltek, és nem vártak érte cserébe semmit.

Karácsony estéjén, a vacsora előtt a gazda kiment az udvarra, és a levegőbe lőtt. Addig a gazdasszony minden ételt az asztalra tett – mivel nem volt szabad felállni az ünnepi asztaltól evés közben. Az ima után aztán a paptól kapott ostyát mézbe mártották, és fokhagymával, dióval megették. Mindkettő a gonosz elűzésének célját szolgálta.

A pásztorjárás során, a kifordított bundát viselt szereplők szintén énekkel örvendeztették meg a házak lakóit. Mindeközben pedig a kispásztor kezében tartotta a betlehemi jászolt. Ők se adták ám ingyen a dalokat, adományokat – leginkább ételt – vártak érte cserébe.

December 28-a az Aprószentek napja. Amikor Heródes király hírt kapott Jézus születéséről, elrendelte az összes fiúcsecsemő megölését Betlehemben. Az ártatlan kis csöppségek emléknapja ez. Ám egy érdekes népszokás kapcsolódik ehhez a naphoz. A gyerekeket átküldték a szomszédhoz, hogy az megvesszőzze őket. Úgy tartották ettől egészségesebbek lesznek az újesztendőben.

A verés és az egészség kapcsolata egyébként karácsony előestéjén is előkerül. Pásztorok járták a házakat, a gazdasszonyok pedig ételért, italért cserébe kaptak a náluk lévő vesszőkből, majd azzal megveregették állataikat.

A mostani fenyőfák helyett, csupán egy terebélyes águk került a szobába. Ezt is csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak. A szegényebbek rozmaring- vagy fagyöngyágat akasztottak a komód vagy kredenc fölé. A díszítésben is éles eltérések voltak; a szegényebbek csupán termésekkel, almával díszítették a „karácsonyfájukat", míg a gazdagabbak saját készítésű szaloncukrot és más gyümölcsöt is akasztottak rá.

A régi keresztényi hagyományok szerint, december 24-én böjtöltek. Egész nap csak kenyeret és vizet ettek. Vacsorára a már említett mézes, fokhagymás ostya, dió mellett még hús nélküli bableves és mákos guba vagy kalács került az asztalra. Ez egészen az éjféli mise végéig tartott.

A karácsonyt az új és a régi találkozási pontjának tartották. Ezért nem csupán az otthonukat és az istállókat szedték rendbe, de megpróbálták lezárni vitás ügyeiket, megadni tartozásaikat, betartani még nem teljesített ígéreteiket. Egyszóval a szívükben is szerették volna megélni a békességet.