Egy világ omolhat össze, amikor a gyerek rájön, hogy nincs Mikulás, se Jézuska

Éjszaka anya beoson a gyerekszobába, hogy az ablakban üldögélő cipőcskébe becsempéssze az apró ajándékot, a kis virgácsot és az édességcsomagot. Ekkor azonban a háta mögül hirtelen meghallja, „Anya!". Nem, ez nem egy horrorfilm nyitó jelenete, ez kérem maga az óriási lebukás. Egy 3 évesnél még megkezdődhet a magyarázkodás, hogy nem jól látta, te csak becsuktad a Mikulás után az ablakot. Nahát nézzenek oda, már benne is van a cipőjében a meglepi. De egy 5-6 éves furfangos kölyök esetén, ez már esélytelen próbálkozás.

Sokszor a gyermek akkor jön rá, amikor már elmúlik a szeméről az a bizonyos édes naivitás. Lényegében – tudta nélkül – felkészült már az igazságra. Persze nem mindegy, miként tálalod a dolgot. Ha a csupasz igazsággal tudsz csupán szolgálni, mely szerint ezt a felnőttek csak kitalálták, akkor az komoly síráshoz vezethet. De lehet ezt szépen is tálalni. Elmondhatod, hogy való igaz, nem a Mikulás és a Jézuska hozza az ajándékokat. Ezek anya, apa, a nagyi és az összes többi felnőtt szeretetének és törődésének egy-egy formái. Így próbálj az igazsághoz hozzáállni. Elmesélheted az igazi történetüket; Szent-Miklósról és Jézus születéséről is beszélhetsz. Így könnyebben el fogja fogadni, és nem éli majd meg traumaként.

Ám a gyermek a barátaitól, az iskolában, egy felnőtt elszólásból is ráeszmélhet arra, hogy bizony évek óta átverjük. Bővebben a témáról Vépy Viktória pszichológust kérdeztük, aki érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmünket.

"A gyermek számára a fizikai és érzelmi biztonság iránti szükséglet elsődleges kielégítője a szülő. A gyermek a szülő reakcióin keresztül tanulja meg azt, hogy mennyire bízhat meg a világban és más emberekben. Kiemelten fontos tehát, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban a bizalom ne sérüljön.

Még akkor is, ha a cél nemes, a bizalmi kapcsolatot rombolhatja, ha a gyermek folyamatosan csalatkozik a szülő állításainak érvényességében. Fontos tehát, hogy a gyermek életkori sajátosságainak figyelembevétele mellett törekedjünk a hiteles kommunikációra: ne túlozzunk, ne állítsunk valótlanságot, ne ébresszünk alaptalan félelmet, vagy épp bizalmat tárgyakkal, élőlényekkel, vagy jelenségekkel szemben. A gyermek életkorának megfelelő szinten objektív érvekkel, tényszerű megállapításokkal érdemes operálni.

Kisgyermek-, valamint óvodáskorban a kognitív folyamatok közül a képzeleti tevékenység kiemelt szerephez jut. Ebben az életkorban a gyermek gondolkodását olyan sajátosságok jellemzik, melyek hatására a valóság és a fikció közötti éles határvonal még nem rajzolódott ki. Ez az intenzív meseszeretet időszaka, amikor a gyermek még hisz a csodákban, és várja is azokat. A karácsonyi készülődéshez kapcsolódó rituálék nem csupán a tradíciók áthagyományozásában játszanak fontos szerepet, hanem az ismétlődés és kiszámíthatóság okán a biztonságérzetet is növelik.

Ebben az időszakban tehát a mesék a Mikulásról vagy a Jézuskáról, valamint az érkezésükhöz köthető családi szokások és rítusok megjelenítése pozitívan hathat a gyermeki lélekre. Fontos azonban, hogy semmi olyat ne mondjuk, vagy tegyünk ilyenkor, melyek akár véletlenszerű leleplezése súlyos csalódás forrásává válhatnak a gyermek számára.

Ha nem a titkolózás és a gyermek félrevezetése a szülői intenció, hanem ennek a mesevilágnak a közös építése, gazdagítása, akkor az óvodáskort követő természetes érési folyamatok okán megjelenő magasabb szintű kognitív folyamatok következményeként a gyermek sokszor a nélkül is megérti, hogy mi történik körülötte, hogy azt bárki direkt módon közölné vele. Így különösebb csalódás vagy a biztonságérzet sérülése nélkül léphet át abba az életkori szakaszba, amikor esetleg ő maga építi tovább ezt a világot a kistestvérével közösen.

Az titokromboló hatású a családban, hiszen szövetséget alkot a titkot ismerők között, mely láthatatlan fallal rekeszti ki azokat, akik ennek az ismeretnek vagy tudásnak nincsenek birtokában. Ez egy családban nem lehet az az üzenet, melyet egy kisgyermeknek átadni kívánunk. Jóllehet, a gyermek sok mindent nem ért a világ működéséből, vagy a körülötte lévő személyek viselkedésének okáról, a problémát, a gondot, a diszharmóniát azonban érzékeli.

Ha tehát nem a titokra fektetjük a hangsúlyt, hanem a közös ünneplésre és a várakozás izgalmára, akkor könnyen kirajzolódnak azok a lehetőségek és tevékenységek, melyek kapcsán a család valamennyi tagja megtalálhatja a saját helyét és szerepét."

Ebből is jól látszik, hogy mekkora jelentősége van a családi hagyományoknak egy-egy ilyen ünnep alkalmával. Hiszen meg lehet őrizni a meglepetést, a varázst akkor is, ha már nem egy „fiktív" alak hozza az ajándékokat.