A házasság intézményének evolúciója

Nőrablás – nővétel

Ez nem egyenértékű az őskori „leütöm, behúzom a barlangomban, most már az enyém" elvvel. De akkor mit is jelent ez tulajdonképpen? Régen valóban elrabolta a leendő férj a kiszemelt hölgyet családjától, majd később alakult ki az érte nyújtott „ár" megfizetése, a bosszú elkerülése érdekében.

ez történhetett egy másik nővel (cserebere alapon), de a legelterjedtebb a szolgálat volt - a férj a házasság előtt vagy után, a feleség családjánál egyfajta szolgamunkát végzett. Az ilyen fajta házasságok, a legtöbb régi civilizációban szokásban voltak – Mexikó, Peru, Japán, Görögország, Róma... stb. -, de az Afrikai, Ázsiai, Dél-Amerikai országokban ma is találunk rájuk példát. Magyarországon is élt ez a hagyomány, erről tesz tanúbizonyságot a vőlegény (vevő-legény) és az ara szó (eladó leány, ára). Érdekes, hogy később, épp ellenkezőleg történt; a menyasszony vitt a házasságba hozományt.

A lagzik kora

Az ősidőkben még nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a házasságnak, a mindennapi szociális közeg szerves részét képezte, ha két ember másnaptól már egy szűk közösséget alkotott. Mivel a társadalom belüli kisebb csoportok megalakulása elengedhetetlen volt a túléléshez, no meg persze alapvető fontosságú volt, hogy utódok jöjjenek a világra, így ekkoriban a házasságot még nem kötötték össze semmiféle ünnepséggel, hisz teljességgel természetes volt, annak bekövetkezte.

Abban a pillanatban, hogy felismerték, a házasság az élet egy új szakaszának kezdete, elkezdték ünnepelni. Az ókorban már minden népnél megvoltak a különböző szertartások. A rómaiaknál például – ahol a lány minimum 12, a fiú 13 éves kellett hogy legyen - a ceremónia közben a jegyes pár egy szelet sós kenyeret evett, majd egymás jobb kezét fogva mondták ki a boldogító igent. Ezután 10 férfi tanú előtt aláírták a házassági szerződést, mely arra is kitért, hogy mi történik, ha később elválnának. Az ifjú feleséget ezt követően átkísérték a férje házába – két fiú a kezét, egy pedig a fátylát fogta –, és ott nagy lakomát csaptak, majd a vendégek megajándékozták az ifjú párt. A legtöbb esküvőt júniusban tartották, mivel Juno istenhez kapcsolták, többek között a házasságot is. A gazdagabbak az úgynevezett confarreatio szertartás keretén belül házasodtak. Ez állati áldozatokkal – juh és disznó - és áldoztai kaláccsal egészítette ki a népi esküvőket.

Már a 12. században élt a házasság dogmája, de egészen az 1563-as tridenti zsinatig nem kellett az egyházi áldás annak érvényességéhez. Később a francia forradalom hozta meg ennek reformját. A francia alkotmány 1791-ben fogadta el, hogy a házasság polgári szerződés, és így nem feltétele az egyházi szertartás.

Magyarországon az egyházpolitikai reform keretében benyújtott polgári házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk mondta ki először, hogy törvényes, az állam által elismert házasságot csak az erre illetékes polgári hatóságok előtt lehet kötni.

Elég egy nő és egy férfi?

A különböző társadalmakban, különböző hagyományok élnek a tekintetben, hogy hány házastársa lehet egy embernek. Ez lehet egynejűség, többnejűség, többférjűség, de ritkán előfordul az is, hogy több férfi több nővel is házasságot köt – azaz minkét nem képviselője több házastárssal bír. A ma már hagyományosnak számító egy férfi egy nő kapcsolaton kívül, a többnejűség volt a leginkább elterjedt, sőt, manapság is több civilizált társadalomban, valamint természeti népeknél is fellelhető. Jó azonban tisztában lenni azzal, hogy a legelterjedtebb az egynejűség volt, ennek pedig elsősorban anyagi és életminőségbeli okai voltak.

Ez ma sincs másként, például az arab régióban csak abban az esetben engedélyezett több nőt elvenni, ha ugyanolyan figyelem és anyagi javakkal illetik meg a feleségeket

A többférjűség jóval ritkább volt, és ritkább ma is. Kialakulásának oka - az előzővel épp ellentétesen -, a szegénység. Akkor, amikor egy férfi nem képes eltartani egy nőt, gyakran több férj gondoskodik róla. Nem ritka, hogy a férjek egymás rokonai. Sok esetben a házasságon belül a férfiak nem egyenrangúak, a főférj távollétében gyakorolhatják csupán férfi jogaikat, egyébként házi szolgálatot teljesítenek.

Összességében elmondható, hogy a monogám házasság volt régen is az uralkodó forma, és csak kivételes esetekben tértek el ettől. Az egyházi szerepvállalás óta, a keresztény országokban már teljességgel elképzelhetetlen, hogy a házasságban kettőnél több ember vegyen részt.

Forrás: Somló Bódog – Szociológia (1901)