Ma van a családok nemzetközi napja. Emlékeztessük hát magunkat arra, ami igazán fontos.
Régebben, amikor drága volt a film és az előhívás, csak pár kép készült a fontosabb eseményeken, a nyaralások alkalmával.
Igen, volt, amin grimaszoltunk, amin valaki szeme be volt csukva, de így kerültek be a fotók az albumba, és (nem) meglepő módon 5-10, vagy netán 30 évvel később is szívmelengető őket végignézni.
Nem kell mindig a tökéletességet megragadni, elegendő, ha a pillanat varázsa jön át a képeken. A digitális fényképezőgépek, de leginkább a csúcsminőségű képeket készítő telefonok óta egy eseményt, egy történést legalább negyven fotóval próbálunk dokumentálni, hogy azokból egy biztosan remek legyen.
Sokszor úgy érezzük, csak az lesz meg később is, amiről kézzelfogható emlékünk marad. A kicsi első babaruhájától kezdve az összes tejfogán át az első száz lehullott és általa felszedett falevélig próbálunk mindent megőrizni. Dobozba halmozzuk ezeket a kis tárgyakat, ahogy albumokba rendezzük a számítógépen a milliónyi fotót.
Nézd csak meg, hogy gyerekkorodból hány kép van a fiókban, és most nézd meg, hány kép készült, amióta megszületett a te gyermeked. Döbbenetes a számbeli különbség, ugye?
Nem a mennyiség, hanem a minőség határozza meg, hogy milyen hatást váltanak ki a családi képek. A minőség alatt pedig a pillanat varázsát és nem az élességét, vagy a fény-árnyék arányt értjük.
Ezek csapdájába esünk tehát mi, anyák. Pár éve eldöntöttem, hogy két, maximum három képet fogok készíteni a gyermekeim óvodai ünnepségein és a családi programokon, mert a pillanatot akarom megélni ott és akkor. Nem számít már, hogy csúcsképet lőjek, az számít, amikor a gyermekeim énekelnek vagy etetik a kacsákat, a szememmel akarom látni őket és nem a telefonom kameráján keresztül.
Egy budapesti óvodában idén az anyák napi ünnepség előtt az óvónők nyomatékosan megkérték az édesanyákat, nagymamákat, hogy ne fotózzák gyermekeiket, próbálják inkább megélni a gyerekek műsorát, azt, amire hetek óta készülnek.
Amikor a gyermekük nekik szaval, nézzenek a szemébe. Egy apuka bebocsátást nyert erre az eseményre, ő felelt azért, hogy az egészet levideózza. Ezt pedig utána minden szülő megkapta. Ezzel ellentétben a miénken 3-4 anyukát kivéve mindenki telefonnal a kezében követte az anyák napi műsort. Az egész olyan hatást keltett, mintha a BAFTA-gálán lettünk volna, a paparazzisereg pedig a minél jobb kép elkészülte érdekében bevetett volna mindent.
Csak egyszer próbáld meg, hogy a telefonodat a táskádban hagyod, és megéled, nem pedig megörökíted a gyermekeiddel, családoddal töltött időt. Hidd el, hogy ennek is legalább akkora értéke lesz, mint a legmenőbb fotónak, melyet aztán kiposztolhatsz a közösségi oldalakra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.