Az év végi bizonyítványosztás eltűnt és öngyilkos gyerekeket hagyhat maga mögött

Az iskolai teljesítményt a szülők jó része egyszerűen túl komolyan veszi, irreális elvárásokat támaszt gyermekével szemben. Sok esetben már egy hármasért, négyesért is jár a szobafogság, a zsebpénzmegvonás, a szidás, a kiabálás, a mérhetetlen csalódottság érzékeltetése. Miközben a többségük heti 1 órát sem tanul gyermekével, nem biztosítja a nyugodt tanulás feltételeit. Azzal, hogy elvárják, de nem támogatják a gyerek iskolai jó szereplését, rettentő nagy felelősséget zúdítanak rá. Már 10-11 évesen elkezdődik a pubertás kor, melyben a fiatalok figyelme kortársaik felé fordul, jóval kevésbé hallgatnak szüleik intelmeire, nem veszik őket annyira komolyan. Ez egy természetes folyamat, mely a későbbi önállóság megtalálásban nagy szerepet játszik.

A legtöbb tizenévesben hatalmas változások veszik kezdetüket: szerelmesek lesznek, elkezdenek szexuális vágyat érezni, változik a testük, felfokozott lelkiviláguk egyik percben összetöri, míg a másikban a fellegekbe repíti őket.

Már a középiskolai felvételik is nagy stresszt jelentenek, az érettségi vizsgákról és a továbbtanulási lehetőségekről nem is beszélve.

Lassan ott tartunk, hogy a sikeres élethez egy gyereknek már 12-13 évesen tudnia kellene, hogy milyen szakmában akar később elhelyezkedni. De lássuk be, hogy a legtöbb még 18 évesen sem képes pályát választani. A 12-21 éves kor a csapongás, az identitáskeresés időszaka, az érdeklődésük hetente változhat, épp úgy, mint a terveik. Úgy érzik, képesek megváltani a világot, azt gondolják, mindenkinél jobban tudnak mindent, egyedül ők látják a dolgok mögött rejlő plusz tartalmat. Az álmok, a meggondolatlanságok korszakában várjuk el tőlük, hogy a lehető legfelelősségteljesebben tervezzenek és viselkedjenek.

Eközben a tanárok is ugyanezt teszik, ráadásul sajnos vannak azok a típusú pedagógusok, akik motivációs készség hiányában büntetéssel, nem egy esetben nyilvános megszégyenítéssel próbálják rávenni a diákokat a jobb teljesítményre. Ezekhez hozzájönnek még a fiatalok személyes – számukra a világot jelentő – problémáik és/vagy az iskolán, családon belüli bántalmazás, zaklatás, megfélemlítés okozta stressz. Ezek után valóban csodálkozunk, hogy van, amelyik nem bírja ezeket hosszú távon elviselni? Mivel a legtöbb esetben se az iskola, se a család nem ad a kezükbe hatékony feszültségoldó eszközt – sport, meditáció, nyílt beszélgetés... stb. –, így a stressz folyamatosan rakódik le bennük. Ez egy felnőttet is megviselne, nemhogy egy gyermeket.

Ide tartozik például, ha a felelősség, a problémák és stressz elől a tini az alkohol, a nyugtatók és drogok nyújtotta mámorba menekül, netán egy olyan – a társadalom szemében pusztító – szubkultúrához csatlakozik, ami erősebbé teszi és megerősíti őt. Ezek egytől egyik deviáns, azaz a társadalmi normákkal és szabályokkal szembemenő viselkedési formák, melyek legszélsőségesebb formája az öngyilkosság.

Nézzük a számokat!

A Központi Statisztikai Hivatal 2016-os adatai alapján, összesen 25 fiatal- és gyermekkorú lett öngyilkos. Tehát minden évben egy osztálynyi gyermek választja ezt a menekülési módot a problémák elől. Természetesen ezekért nem lehet csak a rossz jegyeket okolni, sokkal több minden húzódhat egy-egy ilyen eset hátterében.

Köztudott, hogy a suicid hajlam örökölhető, tehát, ha a felmenők között volt már olyan személy, aki önkezűleg vetett véget az életének, vagy azt megkísérelte, érdemes jobban odafigyelni a gyermekre. Egy, főként a hormonoktól időszakosan „megőrült” tinédzser esetén lényegében egy váratlan, sokkhatást jelentő esemény is kiválthat öngyilkosságot, vagy annak kísérletét. Ez lehet a szülők válása, családon belüli haláleset, szerelmi csalódás. Az esetek többségében azonban az öngyilkosságot egy hosszabb folyamat előzi meg. Ez a gyerekek esetén nem mindig olyan látványos, mint a felnőtteknél.

Az öngyilkossághoz vezető út jelei lehetnek:

• a korábbinál is nagyobb csapongás az érdeklődési körök tekintetében,
• baráti kapcsolatai leépülése,
• depresszív, az öngyilkosság témakörével foglalkozó filmek, könyvek iránit fokozott érdeklődés,
• ruházat, kinézet drasztikus megváltoztatása,
• boldogságérzet csökkenése,

Ezek észlelésénél meg kel próbálni a gyerekkel beszélgetést kezdeményezni, ami egy tinédzser esetén nem lesz könnyű feladat. Tanúsítsunk megértést, együttérzést, ne legyünk erőszakosak. Ha kell, keressünk fel a gyermekkel pszichológust.

Az öngyilkos fiatalokkal szemben, nagyobb számban szöknek el otthonról a gyerekek, sokuk épp a rossz bizonyítvány miatt.

Egy korábbi cikkünkben már behatóan, több szakértőt megkérdezve foglalkoztunk a magyarországi gyermek eltűnések okaival. Az Országos Rendőr-főkapitányság 2017-es adatai alapján, a 18 éven aluliak eltűnése miatt összesen 19024 esetben adtak ki kőrözést. Ebbe a magas számba azonban beletartoznak azok az esetek is, amikor egy gyerek az adott évben többször is megszökött. Így a ténylegesen otthonukból, gondozási helyükről eltűnő gyermekek száma ennél alacsonyabb. Az ORFK sajtóosztálya akkor elmondta, hogy az eltűnt kiskorúak mintegy 30 százaléka a bejelentés megtétele utáni napon, újabb 30 százaléka a bejelentést követő héten, míg 35 százaléka 1 hónapon belül előkerül.

Hogy lehet az, hogy a szülőket váratlanul érik az év végi bizonyítványban szereplő jegyek? Egyszerűen: csak az elvárásokat támasztották év közben, de nem követték végig gyermekük tanulmányait. Persze az is lehetséges, hogy a gyerek évközben eltitkolta rossz érdemjegyeit, mert félt a válaszreakcióktól - a szülőt pedig annyira sem érdekelte, hogy időnként belépjen az e-naplóba. A hitelesség mellett a bizalom az egyik legfontosabb, mely a szülő-gyermek kapcsolatra hatással van. Akkor, ha egy dolgozat vagy felelés után a gyerek fél hazamenni, fél attól, ami otthon emiatt rá vár, ott nagy bajok vannak.

Egy gondos szülő tudja, hogy gyermeke miben jó, miben rosszabb, hogyan lehet motiválni. Meghallgatja őt, nem csak kiosztja, megpróbálja magát az ő helyébe képzelni. Az iskolai évek nehezek, rengeteg mindent kell megtanulni, a váratlan feleltetések és röpdolgozatok, a témazárók és szinte lehetetlen elvárások rengeteg stresszt jelentenek. Azzal, ha fenyegetjük, ha nem engedjük kikapcsolódni a gyereket, ha rendszeresen a szobájába küldjük, hogy órákon át csak tanuljon, azzal előbb utóbb ki fogjuk készíteni. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Ha valamiben gyengébb, segítsünk neki, tanuljunk vele.

Ezekhez azonban elengedhetetlen, hogy elegendő minőségi időt töltsünk vele, ismerjük őt, és a serdülőkorban is megmaradjon egyfajta minimális bensőséges kommunikáció köztünk. A jegyeknél sokkal fontosabb, hogy magabiztos, talpraesett gyermeket neveljünk, jó problémamegoldó és konfliktuskezelő skillekkel rendelkezzen, folyamatosan biztosítani tudja a lelki egészségét (mentálhigiéné), valamint képes legyen felismerni és levezetni a stresszt.