Harmincas szinglik és az internetes társkeresők - Interjú

Mennyi ideig voltál szingli?

Pont 30 évesen lettem egyedülálló. Előtte volt több hosszabb kapcsolatom, 26 és 30 éves korom között pedig együtt is éltem az akkori párommal. Ezt követően rövidebb – pár hónapos – viszonyokat leszámítva öt évig voltam egyedülálló.

Hol próbáltál ismerkedni?

Leginkább az ismerőseim segítettek a társkeresésben. Fesztiválokon, kulturális eseményeken ismerkedtem. Télen stand up estekre jártam, nyáron szabadtéri színházba. Sokat utaztam, szívesen vettem részt munkahelyi kirándulásokon és programokon. Szeretek kimozdulni a szürke hétköznapokból.

Hogyan jött az ötlet, hogy az interneten ismerkedj?

A tesóm unszolt, hogy regisztráljak egy ilyen oldalra. Az egyik névnapomon ő fizetett elő nekem egy féléves regisztrációt. Amikor ezt megtudtam, vegyes érzések kavarogtak bennem. Kíváncsi voltam, de nem hittem benne és azt éreztem, nincs sok esélyem.

Korábban mi tartott távol ettől a lehetőségtől?

Ódzkodtam az internetes társkeresőktől. Egyértelműen húspiacként definiálom ezt a módszert. Papolhatunk mi belső értékekről, mégis a külső alapján kattintunk rá egymásra. Úgy gondoltam, nincs esélyem ezen a terepen. Amikor be akarsz lépni az oldalra, a társkereső lányok csillogó képei ugranak fel. Azt éreztem, nem rúghatok labdába mellettük. Más kérdés aztán, hogy néhány hónap után kiderült, ezek jó része retusált vagy ezer éves fotó.

Mit tapasztaltál a társkereső oldalakon?

Voltak előttem pozitív példák. A kollégáim és a barátnőim között is akadnak olyanok, akik ilyen oldalakon találtak egymásra.
Emellett rengeteg negatívum ért. A kicsinyke önbizalmam is porig alázták és kisebbrendűségi komplexusom alakult ki. Amikor nem válaszoltam rögtön, indulatos leveleket kaptam. Néhányan nem sajnálták az időt és a fáradtságot, hogy ismeretlenül is felnagyítsák a hibáim, kritizáljanak. Volt olyan, aki kioktatott a magas elvárásaim miatt, miközben csak annyit jelöltem be a paramétereknél, hogy férfit keresek 30 és 40 év között, legfeljebb 200 km-es távolságra, ne dohányozzon, 170 centinél magasabb legyen és egyedülálló. Azt tapasztaltam, sokan csak szexpartnert keresnek egy meglévő társ mellé, beszélgetni akarnak a szexről vagy megerősítést várnak.

Nagyon ritkán jutottunk el a személyes találkozókig. Szinte mindenki visszakozott, mikor időpontot egyeztettünk volna. Egy év alatt talán tíz emberrel találkoztam. Így az sem derülhetett ki, hogy működik-e a kémia. Sokat elárul a jövőről, hogy valaki hajlandó-e kimozdulni a saját városából vagy akar-e fizetni egy kávét.

Azt tapasztaltam, hogy a férfiak túl kényelmesek. Volt olyan, aki elvárta volna, hogy én BKV-zak Pesten, miközben neki volt kocsija. Más megmondta, hogy sajnálja a pénzt a benzinre, ezért félárú jeggyel inkább busszal jönne hozzám, én meg menjek érte kocsival a buszmegállóba. Meggyőződésem szerint ez nem a nő feladata.

Sokan egyből a telefonszámomat követelték, én viszont óvatosságból nem szeretem bárkinek megadni. Ahelyett, hogy értékelték volna, hogy nem adom meg fűnek-fának az elérhetőségem, maradinak tartottak, és meg is szakították velem az ismerkedést.

Milyen meglepetések értek az oldalon?

Megdöbbentően sok a 60-70 éves és a 20-as korosztály. Egy tolókocsis bácsi például egy idősek otthonából írt üzenetet. A fiatalabbak inkább csak szexet keresnek egy tapasztalt nő mellett.

Ők azok, akik folyamatosan kifogást keresnek, hogy miért nem küldenek (új) képet. Sokan másnak adják ki magukat. Egyszer igazán kellemetlen meglepetés ért. Amikor találkoztam az egyik illetővel, azt hittem, elájulok. Kinyitotta a száját, és nem voltak fogai. Szélesen vigyorgott, és nem értette, miért nem akarok vele többet találkozni.

Mennyire voltál görcsös szingliként?

Szerintem nem voltam. Szerencsésnek érzem magam, amiért egészséges vagyok, van családom, igaz barátaim és olyan munkám, amit szeretek. Van előnye is annak, ha az ember szabad és független. Tartalmasan éltem az életem. Nem sírtam tele a párnám amiatt, hogy nem volt senkim. A biológiai órám sem ketyegett még. Biztonságra és állandóságra vágytam. Szerettem volna, ha van egy férfi mellettem, akire számíthatok.

Mit tanácsolnál annak, aki most gondolkodik azon, hogy kipróbálja-e az internetes társkeresőket?

Ez is egy lehetőség az ismerkedésre. A sok negatív tapasztalat ellenére végig bíztam benne, hogy találok valakit. Nem adtam fel és reméltem, hogy megismerek egy igazi férfit.

Ő olyan férfi, aki mellett nőnek érezhetem magam. Örömöt okoz neki, hogy meghódíthat, és a kedvemben járhat. Nem sajnálja rám az időt és soha nem panaszkodik, ha ő fizet valahol. Tud autót vezetni, bókolni, segít cipekedni, gyakorlatias, virágot hoz, ha találkozunk. Nemcsak elvárásai vannak, hanem tesz azért, hogy működjünk. Ha nekem sikerült, másnak is fog.