Fejlődési zavarok – Így hat a szülés utáni depresszió gyermekeinkre

Ahhoz, hogy egy kisbaba biztonságban érezze magát, nélkülözhetetlen a korai kötődés kialakulása. A kellemes, meleg anyaméh után a külvilág idegen, riasztó. Ebben a világban segít az anya, hogy a gyermek biztonságban érezhesse magát. Ha viszont az anya depressziós, ez a kapcsolat ingatag, és hatással van a gyermek korai és későbbi fejlődésére is.

Ha az anya a második trimeszterben vagy a szülést követően depresszióban szenved, a csecsemő agyának szerkezetében olyan változások történnek, amelyek a későbbiekben fogékonnyá teszik őt is a depressziós betegségekre. Ezekben az időszakokban tehát feltételezhetőleg sérülékenyebb a gyermek agyának fejlődése. A depressziós anya magzata kisebb születési súllyal jön világra, nagyobb eséllyel lesz koraszülött, az anya pedig gyakrabban vetél el.

Az ilyen anyák gyerekeinek négyszer valószínűbb, hogy viselkedési problémájuk lesz, kétszer nagyobb az esélyük, hogy gyengén fognak teljesíteni matematikából, és hétszer nagyobb az esélyük, hogy maguk is depresszióban fognak szenvedni 18 éves korukra. Kamaszkorra tehát a depresszió, a mániás depresszió, a szorongás, a különféle fóbiák, a pánikbetegség, a viselkedészavar, a kábítószer-használat, az alkoholfüggőség, a figyelemhiány, a hiperaktivitás és a tanulási nehézségek egyaránt fokozottabban jelentkezhetnek ezeknél a fiataloknál.

2009 augusztusában izraeli kutatták hívták fel a figyelmet a Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry lap hasábjain arra, hogyan is hat a baba fejlődésére, ha depressziós az édesanya. A 100 – szülés utáni depresszión átesett – anya és 100 újszülött részvételével zajló vizsgálatban három fő területet emeltek ki: szociális készségek, félelemszabályozás, fiziológiás stresszreakció. A csecsemők a szociális készségek alacsony szintjét mutatták, miközben interakcióba léptek az anyával. Gondot okozott nekik, amikor új dolgokat mutattak be nekik, gyakrabban voltak nyűgösek, többet sírtak, és magasabb stresszszintet produkáltak.

A félelemérzet nélkülözhetetlen a túléléshez. Amikor az újszülött egy új dologgal találkozik, félelemmel válaszol, hogy megvédje magát. Ahhoz, hogy a világgal és a többi emberrel egészséges kapcsolatot tudjon kialakítani, meg kell neki birkóznia ezzel a félelemmel. A kortizol-, vagyis a stresszhormonszint egyértelműen jelzi, hogy ez sikerült-e.

A gyermek első életévében az anya a közvetítő a gyermek és a külvilág között. Az anyának kell megmutatni a gyermeknek, hogy a világ biztonságos hely.

Mivel a depressziós anya nem érzi jól magát a bőrében, és kevésbé tud figyelni gyermeke igényeire, a gyermek sokkal félősebb lesz, és kevésbé nyitottan fordul az új dolgok felé.

Ahhoz, hogy a gyermek legyőzze félelmeit, és pozitív szociális készségei alakuljanak ki, szükség van arra, hogy az anya játsszon vele, bemutassa más felnőtteknek és gyerekeknek. Ha a baba első évéből kimaradnak az ilyesfajta interakciók, nagyobb valószínűséggel lesz félénk és nem lesz vele teljesen tisztában, hogyan viselkedjen és játsszon megfelelően mások társaságában. Ahhoz, hogy a babának kívánatos mértékben fejlődhessen az önbizalma, szüksége van egyéves kora előtt támogató, biztató szavakra, dicséretre. Ez a bizalom fog a későbbiekben fejlődni, érni.

Láthatjuk, tehát, milyen mértékben kihathat a gyermek későbbi életére, ha az anya depressziótól szenved. Ne legyintsünk, ha nehezen birkózunk meg a ránk szakadó felelősséggel és feladatokkal! Próbáljunk annyit pihenni, amennyit csak tudunk! Ne foglalkozzunk azzal, ha szalad a lakás! A rendszeres sport, a kiegyensúlyozott táplálkozás sokat segíthet, hogy kiegyensúlyozottabban tekintsünk az életünkre. A legfontosabb viszont, hogy legyen olyan személy a közelünkben, akivel merünk beszélni a bennünk zajló változásokról. Vegyünk egy nagy levegőt, és osszuk meg érzéseinket, félelmeinket a férjünkkel, az anyukánkkal, a védőnővel vagy a kezelőorvosunkkal, egyszóval bárkivel, akiben megbízunk! Ne szégyelljünk segítséget kérni!