Őrült dolgok, amiket régen a nőkről hittek - Nulla esélyegyenlőség

Az ókori Rómában a menstruáló nőnek furcsa „erőket" tulajdonítottak. Úgy hitték, hogy az útjába kerülő növények elhervadnak, a tükrök elhomályosulnak, a kutyák és a méhek megőrülnek. Mindezeket az őrültségeket pedig nem más, mint egy filozófus, Caius Plinius Secundus
vetette papírra Kr. u. 77-ben, a Naturalis Historia című információgyűjteményben.

Úgy vélte, hogy a nő „hiányos", ellenben a teljes egész férfival. Ebből következik, hogy a társadalmi hierarchiája szerint a nők magasabb rangúak voltak ugyan, mint a rabszolgák, de a férfiak alatt maradtak. Sőt, a „szellemi erény terén" sem voltak képesek felvenni a férfiakkal a versenyt.

A nőkkel kapcsolatos tévedések terén az ókori görög orvos, Hippokratész is bőven kivette a részét. A hisztériát például a méh betegségének tulajdonította, tehát csak nők szenvedhettek benne, de itt nem állt meg. Úgy vélte, hogy a nők menstruációjuk után a legtermékenyebbek, így pedig a természetes fogamzásgátlást, azaz a naptármódszert az 1930-as évekig tévesen alkalmazták. A várandósság időtartamát is rosszul ítélte meg, szerinte ugyanis 7 és 11 hónap között bármikor esedékes lehetett a normál szülés, tehát neki köszönhetően se a koraszülést, se a túlhordott terhességet évszázadokig nem ismerték el.

Egy bizonyos Edward H. Clarke, a Harvard Medical School professzora például egy publikációjában javasolta, hogy korlátozzák a fiatal lányok iskolai tanulmányait, saját egészségük és reprodukciós képességük megőrzése érdekében.

A 18. században úgy hitték, hogy ha egy várandós nő csúnya dolgokra néz, vagy csak gondol, gyermeke maga is torz külsővel, de minimum visszataszító arccal fog születni. Ez a felfogás szorosan kapcsolódik azzal – melyben egyébiránt sokan még ma is hisznek -, hogyha a kismama valamilyen sérülést szenved, gyermekén ugyanott egy anyajegy, vagy tűzfolt lesz látható.

Ami még hihetetlenebb, hogy 2012-ben ezzel érvelt egy amerikai képviselő. Todd Akin azt állította, hogy a nemi erőszak áldozatai nem tudnak teherbe esni, mivel ebben az esetben a női test nem „akar" gyermeket.

A nők fáradságos csatát vívtak a szavazáshoz való jog elérése érdekében. Az egyik ok, ami ebben hosszú időn át megakadályozta őket, az egy félelmetesen nagy tévedésből fakadt. Még a századfordulón is tartotta magát az a nézet, mely szerint a nők agya kisebb, és így szellemileg képtelenek megérteni a politikát. Az egészben az a legsajnálatosabb, hogy ezzel a nők többsége is egyetértett.

A berlini Orvosi Szövetség általános konszenzusa a XIX. században kimondta, a menstruáció és a terhesség alatti "rossz egészségi állapot" bizonyítja, hogy ők gyengébbek, és ennél fogva alsóbbrendűek a férfiaknál.

Azt gondolod, a fenti őrültségek már idejétmúltak? Azt hiszed, végre egy nő egyenlő lehet, és nem keresik minden tettében okként a havi ciklusát? Nos, bár tíz emberből kilenc azt állítja, hisz az esélyegyenlőségben, mégis a nők 40 százaléka tapasztalta már meg az egyenlőtlen bánásmódot. Tehát az Ipsos Global @dvisor friss adataiból az látszik, hogy nem, még elég messze állunk a totális egyenlőségtől.