Így nevelnek okos, tehetséges gyerekeket Ázsiában

Life.hu

2018.09.12.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A PISA program szerint, amely a tanulók teljesítményét méri nemzetközi szinten, a 15 éves diákok között Kína, Japán, és Dél-Korea szerepel a lista élén. Ezekben az országokban a tanulók kiemelkedően jobban teljesítenek matematikából, olvasásából és különböző tudományos tantárgyakból, mint a világ bármely részén. Ezekben az országokban mindennél fontosabbnak tartják, hogy okos, sikeres, és sokoldalú gyerekeket neveljenek, akik tisztelik az időseket és a kultúrájukat. De hogyan tudják ezt elérni?

Az ázsiai országokban néhány évtizede bizonyos irányelveket hoztak létre a gyermeknevelés területén. Az oktatási rendszer viszont már nagyon régóta ugyanazokon az alapelveken nyugszik, amely okos, tehetséges gyerekeket nevel ki, akik tisztelik a hagyományokat és a másik embert. Ők képesek csapatban gondolkodni és dolgozni.

Az oktatási rendszer olyan gyerekeket nevel ki, akik képesek csapatban gondolkodni és dolgozni Forrás: Shutterstock

A nyugati társadalom kultúrájából adódóan nem minden egyes ázsiai oktatási és nevelési elv lesz szimpatikus és követendő példa számunkra. Van olyan közöttük, amin felszisszenhetünk, de olyan is, amire azt mondanánk: bár így működne ez itthon is.

Fontos tudnunk, hogy ők hogyan, miként tekintenek a gyermekeik szellemi fejlődésére, az oktatás szerepére, mert nekünk, szülőknek nyitottak kell lennünk. Mi is sokat tanulhatunk egymástól.

Az első két év

A szülők gyakorlatilag semmit nem tanítanak a gyerekeiknek 2 éves korukig, mert szerintük ebben az időszakban nem a tanítás a legfontosabb dolog az életben. Nem tömik a kisbabák fejét semmilyen felesleges információval, de úgy vélik, hogy a gyerekek sok mindent megértenek, akkor is, ha még nem tudnak válaszolni. Szerintük sok információt kapnak már az anyaméhben a megszületésük előtt, és az igazi tudást majd a személyes tapasztalataik által szerzik meg. A szülők éppen ezért igyekeznek jó példával járni az egészen pici gyermekeik előtt is. Ebben az időszakban a legnagyobb figyelem az érzelmekre tevődik, amikor is szeretettel veszik körül a kicsiket, óvják, gondoskodnak róluk. A szülők és a gyermekek életében óriási szerepet kap a fizikai kontaktus. Gyakran megölelik, hordozzák, cipelik a csemetéiket, még akkor is, ha az nem indokolt.

A szülők gyakorlatilag semmit nem tanítanak a gyerekeiknek 2 éves korukig Forrás: Shutterstock

Nincs tiltás

Amíg itthon és a nyugati társadalmakban a játszótéren egyebet sem hallani az anyukák és az apukák szájból, hogy ezt ne csináld, meg azt nem szabad, addig Ázsiában semmit nem tiltanak meg a gyerekeknek. Ha egy gyermek rosszalkodik vagy veszélyes dolgot művel, a szülő csupán valami mással eltereli a figyelmét.

Az ázsiai felfogás szerint ugyanis a tiltás meggátolhatja a gyermek érdeklődését a világ felfedezésében.

A szülők természetesen felhívják a gyermekük figyelmét a veszélyekre, és hogy mit kell elkerülniük, de senki, semmilyen tiltást nem alkalmaz. Azt vallják, hogy emiatt a jövőben ezek a gyerekek sokkal kreatívabban fognak gondolkodni, képesek lesznek egyéni megoldásokat találni úgy, hogy közben a fontos szabályokat betartják, és tisztelik a szüleiket.

Az önös érdekek helyett másokét helyezik előtérbe

Amíg a szülők nagy része Európában és a tengerentúl arra figyelmeztetik a gyermeküket, hogy vigyázz, nehogy megüsd magadat, a távol keleten azt mondanák: nehogy megsérts másokat. Már 3 éves koruk előtt megtanítják a gyerekeknek, hogy tiszteljék a másik embert, állatot, a természetet, és hogy képesek legyenek az érzelmeiket kontrollálni. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem okoz nekik nehézséget más emberekkel együtt élni, segíteni őket, és már idejekorán megtanulják, hogy ne helyezzék az önös érdekeiket mások elé. Japánban, az emberek hisznek abban, hogy ez a megközelítés nagyon fontos a harmonikus társadalom működéséhez. Ezért van az, hogy a gyerekek már nagyon korán megtanulnak csapatban gondolkodni, dolgozni.

Az ázsiai felfogás szerint a tiltás meggátolhatja a gyermek érdeklődését a világ felfedezésében Forrás: Shutterstock

Hamar véget érnek a gyermekévek

A kicsiknek 2-3 éves korban, amint túljutnak a dackorszakon, és megtanulják a jó viselkedés alapszabályait, megkezdődik az oktatásuk. Már ennyi idősen matematikát, rajzot, éneket, színjátszást tanulnak a csoportjukban, és sokféle sportot kipróbálnak. Teljesen elfogadott dolog, hogy egy 3 évesnek szoros az időbeosztása.

Ennek az oktatási rendszernek köszönhetően 4 éves korukra már legalább egy hangszeren játszanak, és elsajátítják a nyelvtan, illetve a matematika alapjait. Mire 5 évesek lesznek, készen állnak az iskolára, és már ekkor képesek számolni, írni és egyszerűbb szövegeket elolvasni.

Az ázsiai országokban hisznek abban, hogy ha a gyerekek korán tanulnak számolni, az serkentően hat az agyműködésükre, és ezáltal fejlődni fog az alkotói készségük. A gondtalan gyermekéveknek itt vége, és a sok tantárgy mellett komoly fegyelmet tanulnak.

Az ázsiai országokban a gyerekek korán tanulnak számolni, ami serkentően hat az agyműködésükre Forrás: Shutterstock

Önállóságra nevelik őket

Japánban és Koreában a 6 éves gyerekek teljesen egyedül járnak iskolába, nem a szülők viszik őket. Nagyjából 12-16 éves kor között a tanulók azzal töltik idejük nagy részét, hogy kiválasszák azt a területet, szakmát, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnének. Ekkor már elég érettnek tartják őket arra, hogy felnőttként tekintsenek rájuk. Innentől kezdve saját döntéseket hozhatnak, amikért egyedül ők felelősek. A családi kötelékek ezzel együtt rendkívül erősek. A gyerekek addig élhetnek a szüleikkel, amíg az szükséges számukra. Gyakran viszont már 14 évesen tudják, hogy mit szeretnének elérni, képesek egyedül élni, és saját magukat ellátni. A távol-keleti emberek gondolkodása szerint a gyermekek egészséges fejlődésének alapja a szeretet és a törődés. A fegyelmezés és a korai leválás pedig hozzásegíti őket, hogy csodálatos eredményeket produkáljanak a tanulásban és a munkában.