Nem lehet gyermekem, mert vérfertőző szerelemből születtem

Teresa korábban csak annyit tudott a szüleiről, hogy anyja születése után magára hagyta, ezután fogadták örökbe. 30 év elteltével a ma 52 éves nő már nyíltan beszél azokról a testi és lelki problémákról, amelyeket szülei okoztak neki. Az emlékek újból feltörtek benne, amikor az elmúlt héten arról olvasott, hogy egy nő kisbabát vár saját édesapjától és szeretnék felnevelni a kicsit, annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, beteg vagy sérült gyermekük születhet.

Teresa azért nem vállalt gyermeket, mert attól félt, az örökölne valamilyen genetikai betegséget. "Felelőtlennek és önzőnek tartom, hogy gyermeket vállalnak" - nyilatkozta a nő. "A gyerek meg fogja tudni az igazságot és teljesen össze fog zavarodni, sőt testileg és lelkileg is romba dőlhet az élete."

Boldog gyermekkora után 17 évesen súlyos ízületi gyulladása miatt először esett át térdműtéten, ekkor kezdte el foglalkoztatni vér szerinti szüleinek kórtörténete. Húszas éveinek közepén a népjóléti szolgálathoz fordult, akik megtalálták Teresa születési papírjait. Ezekből kiderült, hogy édesanyja egy 16 éves belfasti pincérnő, akinek párja 14 éves öccse volt. "Úgy éreztem magam, mintha egy rémálomba csöppentem volna" - emlékszik vissza a nő. "Nagyon szégyelltem magam és több mint 20 évig senkinek sem beszéltem erről. Mivel szigorúan vallásos családban nőttem fel, a vérfertőzés miatt mocskosnak éreztem magam. A kezdeti sokk később haraggá és keserűséggé változott."

Teresa végül találkozott édesanyjával, aki egy férfival érkezett, őt barátjaként mutatta be. Mivel azonban hasonlítottak egymásra és rá is, a nő megsejtette, hogy valójában az apjával áll szemben, de nem hozta szóba, holott sok kérdést tett fel az anyjának. Ezután azonban soha többé nem találkoztak.

A következő években Teresa megtartotta vér szerinti szülei titkát és úgy döntött, nem lesznek saját gyerekei. "Gyerekkoromban arra készültem, egyszer majd én is anya leszek, de nem tudtam volna azzal a teherrel élni, hogy a gyermekem esetleg ugyanazokkal az egészségi problémákkal küszködik majd, mint én. Ez a szerelmi kapcsolataimat is befolyásolta, sohasem hagytam, hogy túl közel kerüljek valamelyik barátomhoz. Bár elégedett vagyok a munkámmal és az életemmel, úgy érzem, az életem nagy részét fel kellett áldoznom a szüleim miatt. Ezt sosem bocsátom meg nekik."

A Cambridgeshire-ben élő Teresa csak tíz évvel ezelőtt árulta el titkát örökbefogadó családjának és barátainak, akik támogatták és szeretetükről biztosították. "Olyan sokáig szégyelltem és éreztem bűnösnek magam, hogy azt hittem, undorodnak majd tőlem, de áldozatként tekintettek rám és nem bélyegeztek meg" - mesélte Teresa. "Örülök, hogy elmondtam az igazságot, de senkinek nem kívánom azt a testi és lelki fájdalmat, amin keresztülmentem. Ezért javaslom Garrynek és Pennynek, a babát váró apának és lányának, hogy ne beszéljenek ennyit a nyilvánosság előtt magukról. Most lehet, hogy úgy érzik, jól döntöttek, de fogalmuk sincs, ez hogyan fogja befolyásolni születendő gyermeküket. Sajnos én pontosan tudom."