Dohányzás: élménykeresés, önbizalomhiány vagy szülői minta?

Dohányzunk a reggeli kávé mellett, munkakezdés előtt a kollégákkal, vasárnapi ebéd után a rokonokkal, akkor is, ha bulizni megyünk, és jó kedvünk van, ha pedig idegesek vagyunk, akkor mindenképp. Mindig van nálunk egy csomaggal, tudjuk, kitől kérjünk, ha elfogy, ha ugyanis huzamosabb ideig nem jutunk hozzá, intenzíven sóvárgunk utána. Nem tartjuk függőnek magunkat, sokunk mégis képtelen lemondani róla: a cigi fontos, szerves és kiiktathatatlan része lett a hétköznapjainknak.

Mi mindent okozhat a dohányzás?

Innen-onnan persze már hallottunk az egészségkárosító hatásairól, ezeket a faktorokat azonban csak ritkán tartjuk önmagunkra nézve veszélyesnek. Pedig nem lenne butaság szembenézni végre a ténnyel, hogy a dohányzás évente csaknem 5 millió ember életét követeli világszerte. Ez a függőség ugyanis nemcsak a sokunk által ismert tüdő-, de a gége-, szájüreg-, nyelőcső- és hólyagrák kialakulásában is fontos szerepet játszik. Ezen kívül okozhat még légzőszervi, szív- és érrendszeri betegségeket, ínygyulladást, emésztőrendszeri problémákat, meddőséget, impotenciát, hormonális zavart, és akkor a fejlődő magzatra kifejtett életveszélyes hatásáról még nem is beszéltünk. Nagyon is aktuális tehát a kérdés, vajon mi aktiválja ezt a veszélyes függőséget.

Mégis, mi okozza az addikciót?

Az addikció felé vezető első lépésnek sokan a cigi kipróbálásának aktusát tekintik. Hogy kamaszéveinkben rágyújtunk-e vagy sem, egyaránt befolyásolja, milyen hatást gyakorolnak ránk a pozitív töltetű cigireklámok vagy dohányzó celebek, milyen erős a kortárscsoport nyomása, mennyire munkál bennünk a szülői értékrend elleni lázadás, a kíváncsiság, vagy a serdülőkorban nagyon is gyakori kockázatvállalás. Egy cigitől azonban még senki sem lett függő, így rögtön adja is magát a következő kérdés: mégis, mi okozza az addikciót? Az orvosok fiziológiai tényezőket sejtenek a háttérben, míg a pszichológusok inkább komplex lelki tényezők közt kutakodnak.

Milyen lelki és fiziológiai tényezők játszhatnak szerepet?

Egyes elméletek szerint személyiség kérdése a dolog: függővé az válik, aki impulzív személyisége okán élménykereső vonásokkal rendelkezik, vagy önértékelési problémákkal küzd, esetleg instabil önkontroll-funkciókkal rendelkezik. Egy másik elmélet a feszültségcsökkentést helyezi a középpontba: eszerint függőségünkkel félelmeinken, negatív emócióinkon, szorongásunkon akarunk felülkerekedni. Akadnak, akik a cigarettára való rászokást a haverokon, munkatársakon akarják leverni, a szakértők azonban úgy látják, hogy a kortársak "bűnre csábítása" önmagában nem okoz függőséget.

A családnak mekkora szerepe van a függőség kialakulásában?

Első blikkre azt gondolnánk, hogy a dohányzó szülők gyerekei egyértelműen függővé válnak majd felnőttkorukban, hiszen a gyerekek modellálják szüleiket, megfigyelik szokásaikat, viselkedésüket, aztán a felnőtt szerepet gyakorolva később akaratlanul is másolják, utánozzák őket. Ennek ellenére a legújabb kutatások azt mutatják, hogy bár befolyásolhatja, túlnyomórészt mégsem a látott minta alakítja dohányzási szokásainkat. Ennél jóval meghatározóbb dimenzió, milyen testi-lelki körülmények közt nőnek fel a gyerekek.

A vizsgálatok szerint azok, akiket pozitív légkörben, megfelelő mértékben szabálykövetésre nevelő, iskolázott szülők nevelnek, kisebb eséllyel válnak függővé. Újabb kutatások nagy hangsúlyt fektetnek a pozitív apaképre is: támogató, elfogadó, szerető apa mellett kisebb az esély rá, hogy függővé válnak a gyerekek. Ellentétben azokkal a társaikkal, akiket szüleik hideg, elutasító, vagy éppen túlságosan engedékeny, a dohányzásra vonatkozó bármely tilalom nélkül szocializálnak.