Lehet, hogy nem is rossz az a gyerek - Csak nem hall

Azt, hogy Botond segítség nélkül mennyire nem hall jól, úgy lehetne érzékeltetni, hogy a kisfiú a légkalapács - ép hallásúak számára szinte elviselhetetlen - hangját legfeljebb lágy falevélneszként érzékeli. Vagyis a siketség mértéke szinte teljes. Segítség nélkül csendes az a világ, amelyben él.

Botond születése után néhány hónappal kezdett el gyanakodni az édesanyja, hogy valami nem stimmel. "Szerencséjük" volt abból a szempontból, hogy a kisfiú második babaként érkezett, így a szülőknek volt mihez hasonlítani Bocó reakcióit. Illetve azt, ahogy nem reagál a körülötte zajongó környezetre.

A probléma korai felfedezése a hallássérült gyerekek fejlesztése szempontjából elképzelhetetlenül fontos, néhány gyerek esetében ugyanis évek telnek el, mire a család észreveszi, hogy szinte semmit nem hall a gyerek.

A nagyothalló gyerekek többsége olyan családba születik, ahol korábban nem volt hallássérülés, így a szülőknek tulajdonképpen eszükbe se jut, hogy a gyerek magatartása mögött a nagyothallás állhat, illetve első babánál is kicsi az esély, hogy a szülő időben észleli a csökkent hallást. Sokszor a nagymama, a szomszéd vagy a bölcsiben a gondozónő mutat rá a problémára.

Nagyon fontos tudni, hogy a szülészeteken sem veszik észre feltétlenül a nagyothallást, annak ellenére, hogy minden újszülött kötelező hallásvizsgálaton esik át. A megfelelő diagnosztikai eszközök hiánya miatt átsiklik az egészségügy figyelme a babák velük született nagyothallása fölött.

Elveszett szavak - Mikor érdemes gyanakodni?

Súlyos esetben leginkább az lehet feltűnő, hogy a gyerek beszédfejlődése nem indul meg, és mire valóban segítséget kap a kicsi, hosszú, elvesztegetett évek telnek el, amit nehéz bepótolni. A siket vagy súlyosan nagyothalló gyerek nem tanul meg beszélni, de nem hallja azt a millió fontos információt sem, amely fejlődése során elengedhetetlen lenne. Sok területen marad le társai mögött, és ez nemcsak a kognitív funkciókban mutatkozik meg, de kevéssé lesz kompatibilis szociálisan is, hiszen társai szavai is elszállnak a levegőben, és sokszor csak a másik arcán megjelenő érzelmekből, düh vagy öröm reakcióiból tud következtetéseket levonni.

Nem rossz a gyerek, csak siket

A kisgyerek, aki nem hallja, így nem is értheti a felé irányuló kéréseket sem, nem is tudja teljesíteni azokat, reakciói a környezet számára érthetetlenek, és akár egy nagyon súlyos irányba mutató ördögi kör is kialakulhat. A gyereket szellemileg sérültnek bélyegzik, esetleg azt gondolják, hogy súlyos magatartászavarai vannak, nem képes a környezetébe beilleszkedni és az egyre erőteljesebb bánásmód, ahogy a környezet fogadja a szerinte szófogadatlan, dacos vagy agresszív kicsi - valójában siketségéből fakadó - reakcióit, ellenséges tereppé változtatja a nem halló gyerek mindennapjait.

Ez történt egy állami gondozott kislánnyal, Lizával is, akinek neveléséről azért mondtak le nevelőszülei, mert azt gondolták, a kislány nem képes, nem akar beilleszkedni abba a közegbe, ahol ők élnek, minden jó szándékú közeledés lepergett róla, és mire visszakerült a gyermekotthonba, tökéletesen megvadult a gyerek. Ott egy éles szemű nevelőnek tűnt fel, hogy Liza magatartászavarai mögött a nagyothallás lapul, vagyis nem rossz az a gyerek, csak siket.

Időben érkezett segítséggel könnyen megtanulhat beszélni

Botond esetében azonban nemcsak, hogy időben észlelték a bajt a szülők, de időben léptek is, hiszen diagnosztizált siketség esetén OEP támogatott hallásjavító implantátum behelyezésére van mód, és ezt már az egészen kicsi babák is igénybe vehetik. Így tulajdonképpen kiküszöbölhetők azok a zavarok, amelyekkel a siket, de nem "segített" gyerekeknek meg kell küzdeni. Amennyiben azonban időben érkezik a segítség, a készülék segítségével a gyermek hamarosan megtanulhat beszélni. A cochleáris implantátum, ha nem is nyújthat 100 százalékos hallásélményt (inkább olyan, mintha mobiltelefonon át hallaná a beszédet), a mindennapos kommunikációhoz elegendő. A jól sikerült implantáció akár a zene élvezetét is lehetővé teszi.

De mi is az a cochleáris implantátum?

Ez az eszköz a belső fül szerepét veszi át azzal, hogy a hangokat finom elektromos impulzusokká alakítja. Így a hangok a fület "átugorva" közvetlenül érzékelhetővé válnak a siket ember számára. Az eszköz egy fülbe ültetett elektródából és egy a fül mögött hordott hallókészülékből áll.

Botond nem használja napi 24 órán keresztül a "hallókészülékét", ő este leveszi, mert szeret csendben aludni, és csak reggel, amikor visszahelyezi, akkor köszön rá hangosan a világ.

A készülék akárcsak a szemüveg, ma már nem hozza zavarba a gyerekeket, ahogy Botond apukája meséli, az elfogadással sokszor inkább a szülőknek, a felnőtteknek akadnak problémái. A gyerekek, a halláskészüléket használó kicsi és a társak is a világ legtermészetesebb dolgának tartják a fülbe helyezett implantátumot.

Ezt igazolja az az eset is, amikor Botond apukája azt kérdezte a kisfiú ovis társaitól, hogy látnak-e valami furcsát Botondon, és a gyerekek nagy derültségek közepette megsúgták, hogy Botondnak olyan furcsa a sapkája, meg piros a nadrágja, de egyetlen gyereknek sem tűnt fel a Botond fülében egyébként látható készülék.