Azon a bizonyos decemberi napon máig nem tudni, pontosan mi történt, de Judyék autója, melyet zenésztársa vezetett, egy teherautóval ütközött. Az énekesnő sérült meg a legsúlyosabban, napokig küzdöttek az életéért.
"Az anyósülésen ültem, és bár nem is vagyok rá kiváncsi, máig nem tudom, miért, de belementünk az előttünk haladó teherautóba. Magára a balesetre a szagokon és a pattogásokon kívül nem emlékszem, pedig nem volt eszméletvesztésem, de kegyes volt a sors, hogy ezt kitörölte az emlékezetemből. A vér szagára nagyon emlékszem, mai napig ha megérzem, a baleset emléke ugrik be, még mostanában, mikor csak a kutyám lábán volt egy vérző seb, én akkor is azonnal arra asszociáltam. Az a pattogó hang pedig, mikor az ütközésnél a kocsi összegyűrődött, mai napig kísért, ha csak éppen a hűlő motor miatt pattog bármi az autónkban, máris beugrik az emlék.
Ott egyébként csípőtől felfelé minden részem eltörött, 28 csonttörésem volt, a tüdőm és az arcom is sérült, ráadásul mivel a törött bordáim átszúrták a tüdőmet, légmellem is kialakult, életveszélyes állapotban voltam. Mikor bekerültem a kórházba, a műtőasztalon tértem magamhoz, éreztem a fémasztal hidegét, rettenetesen vacogtam,és az orvosok hangjára keltem. Ahogy kinyitottam a szemem, a műtőlámpa belevilágított a szemembe, és hallottam, ahogy nyugtatnak az orvosok, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz, autóbalesetünk volt, de ne féljek, jó kezekben vagyok. Utána a következő kép, mikor kitolnak a műtőből, és ott állnak a folyosón a szüleim, apukámat - akitől az autót kaptam - kivéve mindenki sírt, és nekem az volt az első mondatom: apa, basszus, összetörtük az autót. A baleset hétfőn történt, de mivel egy orvos azt tanácsolta a szüleimnek, hogy vigyenek másik kórházba, szerdán egy másik helyre kerültem, ahol sokkal jobb ellátást kaptam. Oda egyébként még élet-halál között vittek, mivel az első kórházban nem csövezték be a tüdőmet, így nem volt jó állapotban. Ez egy olyan beavatkozás, melyhez nem altathatnak el, de olyan fájdalommal járt, hogy közben üvöltöttem. Ezután sok idő ismét kiesett."
Miután az életét már biztonságban tudták, Judyra a felépülés hosszú hónapjai vártak, mely során újra meg kellett tanulnia járni is.
"Az életmentő beavatkozások során kaptam gyógyszereket, vérátömlesztést, de orvosokból és ellátásból is a legjobbat, és ahhoz képest, hogy mekkora bajom volt, viszonylag rövid idő alatt épültem fel. A tüdőműtét után a kórteremben tértem magamhoz, fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, minden steril volt, kietlen, és hónapokon keresztül úgy keltem minden reggel, hogy ez csak egy rossz álom, ez nem történt meg velünk. Azt csak sokára tudtam meg, hogy az arcom is összetört, mert nem kaptam tükröt, s bár furcsa volt, hogy nem nyílik a szám, és fáj az állkapcsom, nem tudtam, hogy ekkora baj van. Akkor kezdtem sejteni, mikor az ismerőseim bejöttek a kórházba az ágyamhoz, rám néztek, és kifordultak az ajtón, hogy Judyt keresik - nem ismertek fel. Arra is emlékszem, mikor a hajamat először megmosták, a tüdőm miatt nem tudtam megmozdulni, így egy furcsa pózban feküdtem, míg kimosták a rengeteg vért a hajamból az üvegszilánkokkal együtt, hallottam, ahogy egyre csak potyognak a lavórba a darabok. Az arcommal aztán csak akkor tudtak foglalkozni, mikor a szerveim és a csontozatom már rendbejött. Két hónapot voltam összesen kórházban, egy hónapba telt, mire egyáltalán a tüdőm helyrejött, egy idő után újra megtanítottak járni, gyógytornász foglalkozott velem, de haza csak járókerettel mehettem. Miután összeforrtak a csontjaim, a sport volt az, ami felturbózott, de fél évbe biztos telt így is, mire jobban lettem. Utána az arcplasztikai műtéteim következtek, de túl későn kezdtek vele foglalkozni, mert az életmentő rész nyilván fontosabb volt."
Minden nőnél, de egy énekesnőnél, aki ráadásul rendkívül csinos is, nagyon fontos a kinézet. Judy a felismerhetetlenségig összetört arcát csak sok-sok műtéttel tudták helyrehozni, addig ő sem ismert magára a tükörben.
"Ha a baleset után rögtön megoperálták volna az arcomat is, akkor 2-3 műtét megoldotta volna a problémát. Így viszont a törött arccsontjaim maguktól összeforrtak, ahogy tudtak. Ezeket aztán újra össze kellett törni, hogy újra felépíthessék őket, de pótolni is kellett, ami már nehezebb volt. Hónapokba telt, mire felfogtam, mennyire sérültem. A gyógytornász, akit kirendeltek mellém, egy utcában lakott velünk, ismertük egymást. Mikor az első kezelésnél az ágyamhoz jött, én a nevén szólítottam, de ő nem ismert meg, megkérdezte, hogy én ki vagyok, ő sem ismert meg. Amikor a kórházban kihisztiztem magamnak egy tükröt, akkor már nem is emlékszem, hogy mit láttam benne, arra jobban, amikor először járókeretet kaptam, és lementem a büfébe, aminek tükrös hűtője volt. Belenéztem, és hátranéztem, hogy ki áll mögöttem, kinek az arcát látom a tükörben. Nem hittem el, amit láttam, aztán mikor felfogtam, hogy az én vagyok, akkor megvártam, míg felérek az ágyamba, és nagyon sokat sírtam. A felépülésemben hullámhegyek és -völgyek kísérték egymást, volt, hogy bíztam benne, hogy egyszer felépülök, és szép leszek újra, volt, hogy nem. A felépülés végül tovább tartott, mint terveztem, végül 33 műtétbe került az arcom helyreállítása. Az új arccal persze az ember élete is megváltozik, de az azóta eltelt tíz év alatt összeraktam magam lelkileg is. További beavatkozásokra is szükségem lesz, mivel az a rész, amit annyiszor műtöttek, nem tud úgy együttműködni az idő múlásával, mint az a terület, ahol nem történt semmi. Egyáltalán nem vagyok műtétfüggő, de az idegen anyagok, a megütődött szövetek, csontok nem tudnak együtt változni az arcommal, így időnként igazítani kell. De már hozzászoktam ehhez az állapothoz, ugyanúgy az életem része, mint a mikrofon a kezemben a fellépéseken."
Bár a balesetben medencéje és szeméremcsontja is eltörött, és az orvosok elképzelhetőnek tartották, hogy fájdalmas várandósságnak néz elébe, Judy terhessége problémamentesen, boldogan zajlott, és 7 hónapja életet adott kislányának, Majának.
"A terhesség semennyire sem volt fájdalmas, egyedül az az öt nap volt nehéz, mikor egy mióma miatt kórházba kerültem. Az egész 9 hónapot bármikor újrakezdeném, nagyon jól éreztem magam, élveztem ezt az állapotot. S bár rengetegszer műtöttek, mégis féltem a császármetszéstől, mert megszoktam, hogy engem nyaktól felfelé műtenek, s mivel ez egy másfajta beavatkozás volt, féltem az ismeretlentől. Izgultam azért is, hogy most egyszer csak kettéválunk a picivel, de nagyon szép élmény volt meglátni őt. Sokan mondják, hogy először csúnyának látták a babájukat, de ez nálam nem így volt, az orvos is megdicsérte, milyen szép kisbaba. Mikor először megláttam a kislányomat, az összes feszültség kijött, engem aztán keresztül-kasul vághattak, varrhattak volna, én csak pityeregtem a boldogságtól."
Az elmúlt hét hónapban Judy és Maja a legnagyobb egészségben, boldogságban töltötték el a napokat. De míg a baba napról napra hízik és fejlődik, addig Judy az alakja visszanyeréséért tesz erőfeszítéseket.
"Próbálom visszanyerni a terhesség előtti formámat, de szigorú diétát nem tartok, lassú léptekkel haladunk, mindenki tisztában van vele, hogy szülés után nem annyi kiló az ember, mint esetleg szeretne. Időnként baba-mama tornán veszek részt, speciális fitneszedzésekre járok, azért odafigyelek az étkezésemre, és időnként zsírlebontó kezeléseken is részt veszek. De a sporttal és az egészséges életmóddal csak bizonyos keretek között foglalkozom, sem a picit, sem mást nem hanyagolok el miatta. A babánál sem viszem túlzásba az egészségvédelmet, a németjuhász kutyánk szereti a gyerekeket, és mikor bejön a szobába reggel, végignyalja a gyereket, és ez teljesen rendben van. Én is így nőttem fel, már csak most van az a világ, hogy a széltől is óvjuk a gyerekeket. Azt gondolom, minél sterilebben tartja az ember a gyerekét kezdetben, annál több mindent kap el később. Régen is felnőttünk, de a modern világgal is haladunk kicsit. Mérsékelten aggódós és mérsékelten modern anya vagyok, a modernséghez hozzátartozik, hogy a terhesség óta blogot vezetek, amiben megírom az élményeimet."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.