Esztert 12 éve erőszakolta meg egy férfi, aki úgy vélte, a szexuális aktus része az udvarlásnak. A második randevún szabályosan foglyul ejtette a lányt és engedelmességre kényszerítette. Ahogy Eszter írta: "Elvette, amit akart". A levél olvasása közben is érezni lehetett, hogy aki írja azt, rendkívül zaklatott, fel nem dolgozott indulatokkal vívódik még most is és tele van önváddal. Bár azt írja, ő tulajdonképpen túl van a dolgon, és "begyógyultak a sebek", az elmúlt évtized történései arra mutatnak rá, hogy az erőszak az egész életére rányomta a bélyegét.
"Az elején kell kezdenem, a kamaszkoromtól, hogy érthető legyen, hogy kerek, hogy egész legyen a történet: nekem mindig is szerencsétlenül alakult a kapcsolatom a férfiakkal. Az első csókot gólyatáborban kaptam 14 évesen. Szörnyű élmény volt, egy gyakorlatilag ismeretlen fiútól. Nem is lett folytatása. Egy másik fiú a moziban mászott rám, 'lerúgtam magamról'. Az átlaghoz képest későn vesztettem el a szüzességemet, a 18. születésnapom után kicsivel. Én nem tartottam ezt rossz döntésnek, még akkor se, ha a többiek 15 évesen már túlestek mindenem. Szerintem a szexhez is kell lelki érettség és egy 13-14 éves lány még gyerek, bár nem annak látszanak. Atrocitások persze értek akaratlanul is, egyszer iskolából hazafelé azzal kellett szembesülnöm akaratom ellenére, hogy egy férfi az autójában adja magát át a gyönyörnek, a saját keze által. Akkor 15-16 éves voltam.
Sose tartottam magam hű de szép lánynak, persze csúnya sem vagyok. Magas, vékony, deszka leányzó voltam mindig is, nagy kék szemekkel, kicsit fiús életstílussal. Szerettem a focit, az autókat. Ezért is szerettek velem lenni a fiúk. Még 17 évesen lett egy barátom, akivel nem történt semmi se. Tényleg. Rossz emlék volt az az első csók, nem ment. 18 évesen találkoztam életem első igazi szerelmével, vele szerencsére már kevésbé döcögtek a dolgok. De aztán ő megcsalt. Pár hónapra rá vége is lett. Majd lett egy másik párom, ő picivel (másfél évvel) fiatalabb volt tőlem. De ő is megcsalt és szintén vége lett. Szóval a fiúügyek nem voltak szerencsések.
Vacsorázni vitt és puszival búcsúzott az első randin, a másodikon megerőszakolt
Amikor az utolsó párommal vége lett, nagyon magamba zuhantam, pedig csak 20 éves múltam. Szomorú és önbizalomhiányos lettem. Talán ez is fontos momentum a történetben, mert hát az erőszakhoz közeledem az időben... Aznap épp a barátnőmmel vártuk a buszt, amikor megállt mellettünk egy Audi. Egy nem túl sok hajú, kigyúrt pasi ült benne. Rám mosolygott, kérdezte, elvihet-e. Én szépen megköszöntem, de nemet mondtam. Erre adott egy névjegyet. Hazafelé sétáltam, és valahogy felébredt bennem a kíváncsiság, meg a megtépázott önbizalmam is hajtott, így felhívtam. Másnap találkoztunk, elvitt egy szép étterembe. Este egy egy puszival búcsúztunk, és hogy másnap újra találkozunk. Rendben jött is értem, majd elmentünk vacsorázni. A hely már kevésbé volt szép. Utána megmutatta a cégét. Aztán megmutatta a lakását, ami mint kiderült, pont abban a kerületben volt, ahol laktam. Azóta is gyomorgörcsöt kapok, ha meglátom azt az utcanévtáblát.
A lakás csinos volt, egészen addig kellemesen éreztem magam, amíg be nem zárta az ajtót. Azt mondta, hogy vetkőzzek le nyugodtan, addig ő elmegy fürdeni. A kulcs persze nála volt, kivette az ajtóból. Ott már halálfélelmem volt, tényleg rettegtem, nem tudtam menekülni. Végzett a fürdéssel, én még nyakig be voltam öltözve. Nem zavarta. Letépte a ruháimat, én pedig arra gondoltam, hogy csak legyen vége hamar, akkor talán kevésbé fog fájni. De nem volt szerencsém. Nem az a fajta pasi volt, aki 15 másodperc után elélvez. Muszáj volt minden pozíciót megcsinálni, amit csak akart. Ott lihegett rajtam és nem bírtam az arcát nézni, de néznem kellett, mert nem engedte elfordítani a fejemet. A fenekemet leszámítva (hogy az miért maradt ki, nem tudom) mindenhol meggyalázott. Persze óvszer nélkül. Aztán mikor végzett, felöltözhettem és elvitt kávézni. Úgy mentem haza, mint egy zombi.
Anyunak nem mondtam semmit, belehalt volna
Anyu csak azt látta, hogy fáradt vagyok. Másnap csörgött a telefonom. Ő volt az. Felvettem. Csak annyit mondott, hogy jön értem, mert "üríthetnékje van". Megkértem, hogy ne jöjjön... Erre elkezdett ordítani, mint a sakál. Ott letettem. A telefont kikapcsoltam. A kártyát kivettem a telefonból. Majd szóltam anyunak, hogy szeretnék telefont, szolgáltatót váltani, de gyorsan. Sejtette, hogy valami gáz van, de nem kérdezett, tudta, hogy úgyse beszélnék. Másnap elmentem orvoshoz, neki se mondtam semmit, csak kértem esemény utáni tablettát. Nem akartam gyereket szülni egy állatnak, na azt már nem!
Undorodtam a testemtől
Aztán lekapcsolt az agyam. Eljutottam a tagadás állapotába. Egy ideig még én is elhittem, hogy ez csak szex volt. Hogy nem is volt erőszak. De undorodtam a testemtől. Nem tartottam már értéknek. Összejöttem a munkahelyemen egy beszállítóval. Egy igazi link volt a pasi, de legalább nem bántott. Sőt! Nagyon alázatos volt az ágyban. Ilyesmivel addig még nem igazán találkoztam. Semmit se csinált, amit nem akartam, nem számított, hogy neki jó-e, csak nekem az legyen! Biztos furán hangzik, de amit az egyik tönkretett, azt a másik egy kicsit rendbe tudta hozni. Ebből igazi kapcsolat nem lett.
Pánikbeteg lettem, és a férfiakat görénynek tartottam
Az erőszak után pár hónappal kerültem össze a mostani párommal. 12 éve vagyunk együtt, van egy 4 éves csodaszép lányunk. Most azt kellene mondanom, hogy végül minden jóra fordult az életemben, de ez így nem igaz. A fiatalkori megcsalásokat, majd a az erőszakot nem tudtam könnyen kiheverni. Pánikbeteg lettem. Ez úgy mutatkozott meg, hogy nem tudtam közlekedni. Se kocsival, se gyalogosan. A páromat, bármennyire is jó ember, nem tudtam értékelni. Érzem, hogy nagyon mély az a seb, amit 12 éve kaptam. A férfiakba vetett hitem végérvényesen sérült. Látom, én magam is, hogy a párkapcsolataimra egyértelműen kihatott a szexuális erőszak. Ha nem lett volna, biztosan jobban megbecsültem volna, megbecsülném a párom szeretetét.
A férfiak struccpolitikát folytatnak
Próbálok azért a kérdésekre is válaszolni. A testvéremnek körülbelül 8 év után mondtam el az erőszakot, anyunak csak tavaly. A párom tud róla, már a kezdetek óta. A legjobb barátaim is tudják. Mindenki nehezen fogadta, de a férfiak struccpolitikát folytatnak ezzel kapcsolatban. Nem akarnak róla hallani. Tudják, hogy megtörtént, de el akarják felejteni. Anyu nehezen emésztette meg, de jobb volt nem azonnal megmondani.
Régebben sokszor voltak rémálmaim, amúgy is intenzíven tudok álmodni. Ezzel kapcsolatban is.
Bocsánat, hogy ilyen kusza történetet hoztam végül össze, de úgy voltam vele, hogy voltak előzmények és vannak utóhatások is, amik így lesznek egy kerek egész, ami végül én vagyok. Nem vagyok sajnos se tökéletes feleség, se tökéletes anya és nem mentség a bűneimre az, hogy velem is erőszak történt. De nélküle talán jobb ember maradhattam volna..."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.