Törd meg a csendet! "Ha nem állnak ki melletted, az rosszabb, mint maga az erőszak"

Ahogy a korábban közzétett leveleknél is tettük, ez esetben is megváltoztattuk a levél írójának nevét, a levelet minimális változtatással tesszük közzé a Life.hu-n.

"Elolvastam az első történetet, amit közzétettetek, viszont akkor követtem el a hibát, amikor nekiálltam a kommentek olvasásának. Nem tudom elhinni, hogy ez a mai emberek felfogása a nemi erőszakról. Még csak azt sem írhatom, hogy a férfiaké, mert ugyanúgy a nők is sárral dobálják ezt a lányt, mert felment ennek az állatnak a lakására, nem tiltakozott jobban, nem verte az ajtót, miegymás.

Nagyon tetszik a Life.hu kezdeményezése, a Törd meg a csendet!, csak az a baj, hogy amíg ilyen fogadtatás követi a nők beszámolóit, a többség továbbra is hallgatni fog. Egy áldozatnak, sérelmeket elszenvedett embernek támogatásra és segítségre van szüksége, nem arra, hogy elítéljék. Képtelen vagyok felfogni, hogy a 'Túl rövid volt a ruhád, azért történt' típusú felfogás még mindig létezik, ráadásul ilyen arányban az emberek között. Arra inkább nem is reagálok, hogy van, aki azt írja, ez egy kitalált, kamu történet... ezek az emberek nagyon szép világban élhetnek.

Az áldozatot vetitek meg

Kedves kommentelők! Nyilván sosem kerültetek fizikailag kiszolgáltatott helyzetbe. Szerencsések vagytok. Áldozatnak lenni borzalmas érzés. Sokszor az a legnehezebb lépés, hogy magunknak beismerjük, áldozattá váltunk. Másnak beszélni róla még nehezebb, de a lehető legfontosabb lépés a feldolgozás felé. Csak amikor valaki azzal találja szembe magát, hogy nem állnak ki mellette, ellenben az erőszaktevő (legyen szó bármilyen típusú erőszakról) felmentése mellett kismillió érv születik, akkor az talán még kiszolgáltatottabb helyzet, mint maga az erőszak. Fel nem tudom fogni, hogy képes bárki hibáztatni egy bűncselekmény áldozatát. Nem fogok olyan demagóg hasonlatokkal élni, mint hogy ha van egy szép autód és leparkolod egy sikátorban, az sem jogosít fel senkit, hogy elvigye. Rengeteg hasonló élethelyzet van, hihetetlen, hogy pont a nemi erőszak az, amely fölött oly nagy szeretettel elsiklunk. Mit elsiklunk, megvetjük azt az embert, aki ellen elkövetik.

Nem fogom leírni a saját történetemet az elejétől a végéig, de fontos, hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek. Engem a barátom erőszakolt meg. Pár hete voltunk együtt. Igen, az ő lakásában. Eddig minden tényező stimmel ahhoz, hogy engem lehessen hibáztatni. Higgyétek el, én is azt teszem. Miért mentem fel hozzá, és egyáltalán, miért nem akartam szexelni valakivel, akihez vonzódom? Miért blokkoltam le néhány 'ne csináld, nem akarom' kijelentés után? Miért nem ordítoztam, rugdostam, hogy hagyja abba, hátha a szomszéd szobában alvó húga meghallja? Miért nem pakoltam össze, ahogy vége lett, és hagytam ott az egészet?

Nem illett hozzám az áldozat szerepe

Nem tudom, azóta is keresem a válaszokat. Azt, hogy nem lesz szex, megbeszéltük, a havi pirosbetűs napok egyébként is közbeszóltak (volna). Máskor is történt már olyan, hogy egy pasival aludtam, akivel együtt voltam, és nem volt szex, mert még nem tartottunk ott (igen, ilyen, amikor két régimódi ember találkozik). Hittem abban, hogy ez lehetséges.
Leblokkoltam, fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Nem hiszem, hogy gondolkoztam. Utána sem fogtam, hogy mi történt. A legérdekesebb, hogy egy pillanatig sem gondoltam bele abba, hogy erőszakot követtek el rajtam, épp a fenti kérdések miatt. Évekbe telt, mire leesett. Mert ez az eset azóta is kihat a szexuális életemre, a férfiak iránti bizalmatlanságomra. Akkor nem bírtam volna elfogadni, hogy áldozat lettem, nem illett hozzám a 'szerep'. Az én esetem nem annyira súlyos, ettől függetlenül ez az ember, aki ezt tette velem, mélységesen elítélendő.

Milyen férfi az, aki rákényszeríti magát egy nőre? Vajon milyen érzés tölti el az aktus után? Büszkeség, hogy ó, igen, sikerült? Soha nem szégyenkezik miatta?

Azoktól kérdem, akik az áldozatot pocskondiázzák: ha a testvéreddel, gyerekeddel, házastársaddal történik mindez, netán veled, akkor is azt mondod, hogy 'ejnye, nem kellett volna felmenni hozzá'? Miért mentegettek egy erőszaktevőt?"

Miért mentegetik az erőszaktevőt?

Valójában mi sem értjük ezt. A társadalom jelentős része miért az áldozatot hibáztatja az erőszaktevő helyett? Miért ez a felfoghatatlan indulat a megerőszakolt nőkkel szemben? Hol veszik el az együttérzés, megértés, empátia?

A Life.hu párkapcsolati szakértője, Deáki Tímea szerint az áldozatot elítélő és az erőszaktevőt felmentő kommentek mögött mindig erős hárítás áll. "Ők azok, akik nem tudnak és nem is akarnak azonosulni az áldozatszereppel. Számukra ez olyan gyengeség és sebezhetőség, amit nem vállalnak, nem vállalhatnak fel. Mégpedig azért, mert valahol mélyen - talán nem is tudatosan - úgy hiszik, hogy bevonzanak az életükbe egy hasonlóan erőszakos dolgot. Azzal viszont, hogy hárítanak, elhitetik magukkal, hogy nem lesznek áldozatok. Általában azok a leghangosabbak, akik tudják: nem lennének elég bátrak, erősek, okosak és találékonyak hasonló helyzetben." Szakértőnk azt is hozzátette, hogy azok, akik átélték az erőszak bármilyen fajtáját, soha nem hibáztatnák az áldozatot, de nagy valószínűséggel nem is kommentelnének a cikkek alá.