Törd meg a csendet - "iszonyúan szégyelltem magam, még kiabálni is féltem"

Akkor most én is leírom. Még soha senkinek nem mondtam el. Nyári munkát kaptam egy papírboltban. Nagyon megszerettem ott, és mikor lejárt az egy hónapom, még meghosszabbították 2 héttel. Bár ne tették volna.

Egyik délután bejött 2 munkás a közeli építkezésről és ceruzát vásároltak. Egyikük alacsony volt, rikító szőke hajú. Egy bordó munkaruha volt rajta. Odaállt a pulthoz, én meg megállapítottam, hogy milyen undorító koszos, izzadt, gyászkeretes körmű az illető.
Beütöttem a gépbe a ceruzák árát, fizetett. Közben megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok, és hogy mióta dolgozom itt.
Mondtam, hogy nyári munkás vagyok, egyébként meg 8. osztályos. Ő megdöbbent, nem hitte el. Idősebbnek gondolt. Közben annyira bámult, hogy kezdtem zavarba jönni. Szinte csorgott a nyála.

Bepánikoltam, undorodtam tőle
Hálistennek elmentek. De másnap megint megjelent. Mindenféléről kérdezgetett. Én egyre jobban undorodtam tőle. Amikor pedig azt tudakolta hány órakor zárunk, bepánikoltam. Onnantól kezdve pokol volt a bolti életem. Kolléganőim is megjegyezték, hogy ez a fiú mindig idejár, de más egyebet nem tettek. Amikor megjelent pánikba estem. Egyik alkalommal egy hölgyet szolgáltam ki, ő meg ott állt az ajtónál és bámult. Annyira ideges voltam, hogy az egész polc tartalmát levertem, Hatalmas robajjal értek földet a különböző irodaszerek.
Mindenki látta rajtam, hogy mennyire ideges vagyok a sráctól, de senki nem tett semmit.Igaz, azonkívül, hogy bejárt most már napjában kétszer vizslatni, semmi nem történt.Csak bámult, szinte levetkőztetett a tekintetével. Általában a hátsó ajtón távoztam, kolléganőkkel együtt sosem egyedül. Bár mindig kijelentette ellentmondást nem tűrően, hogy munka után megvár, szerencsére nem történt meg, csak egyszer. Akkor is hátul szöktem ki, aztán rohantam a buszmegállóhoz. Hazáig remegtem.

Az izzadt arcára emlékszem, és arra ahogy fogdos
Aztán egyik nap, mégiscsak elkapott a hátsó ajtónál. Én rettenetesen bepánikoltam. Nem emlékszem mit mondott, csak az izzadt arcára és hogy fogdos.Iszonyúan szégyelltem magam, féltem kiabálni is. nem is tudom hogy, de valami módon sikerült kiszabadulnom a kezei közül és futottam a buszmegállóba.

Otthon közöltem, hogy másnap nem megyek dolgozni, betegnek érzem magam. Nem mentem többet oda, azóta sem láttam soha. De sokáig rettegtem. Féltem, hogy megadják neki a címemet, telefonszámomat. Azt a páni félelemet, amiben leéltem akkor a napokat, soha nem felejtem el. Hónapokig rettegve mentem ki a lakásból és mindig körülnéztem ki van a közelemben.

Senkinek nem mondtam el. Pár napig gondolkodtam azon, hogy felhívom valamelyik fiú osztálytársamat, hogy jöjjön elém a bolthoz, és mutatkozzon be mint a barátom, de elvetettem az ötletet.
Nálunk bizalmas a légkör. Mindent elmondhatok a szüleimnek, néhány igazi barátomnak. De erről soha senkinek nem beszéltem. Képtelen voltam. Ma sem. Nem tudom miért.Nincs rá konkrét érzésem, mert nem szégyen, nem félelem. Nem tudom mi. De képtelen lennék róla beszélni.

Mindent csak mímelek, kifosztott lettem
Hogy lettek-e következményei? Igen. Kerültem a fiúk társaságát 14 éves koromtól kezdve. Nem volt bennem félelem, lenézés, semmi. Csak nem akartam őket a közelemben. ha kezdeményeztek, én elmenekültem. Álmodozni álmodoztam róluk, de konkrét kapcsolatba nem kerültem velük. Lett egy élő álomvilágom.
Aztán majdnem 30 éves koromban megismerkedtem valakivel, akivel ma együtt élek, és jövőre tervezzük az esküvőt. Azt mondta rólam, egy istennő vagyok. Az ágyban is. Csak én tudom, hogy mindent csak mímelek. Képtelen vagyok elengedni magam. nem akarok benne lenni a szexben, közben csak vagyok valaki, aki eljátsza amit kell, de én a személyemmel nem akarok benne részt venni.

Ha lányom lesz, fogalmam sincs mit fogok neki mondani.Hogy óvom majd meg. Az egész életemre rányomja a bélyegét. Megfosztott sok szép kamaszkori érzéstől, a felszabadultságtól, a normális szerethető női test birtoklásától. Felnőtt vagyok, mégsem vagyok képes ezt kezelni.

Köszönöm nektek, hogy leírhattam.