Április 2 - az Autizmus Világnapja - idén is ragyogjon minden kéken ezen a napon!

A Life.hu az elmúlt évekhez hasonlóan figyelemmel kíséri és felületet biztosít azoknak a nemes kezdeményezéseknek, amelyek hátrányos helyzetű embertársaink sorsának, életminőségének javítását szolgálja.

Több alkalommal is írtunk már az autizmus spektrumzavarról - fontosnak érezzük a témát, fontos, hogy elősegítsük az autista gyermekek, felnőttek társadalmi elfogadottságának erősödését, és a beilleszkedésüket.

De mit tud egy hétköznapi ember az autizmusról? Valószínűleg túl keveset, és az a kevés információ is egy-egy film- vagy könyvélmény lenyomata. Az Esőember sztereotípiája nyomán és tévhitek mentén gondolunk rájuk, pedig autistaként élni ennél sokkal több és árnyaltabb emberi létezés. Olyan, amely egy hajszállal sem értéktelenebb mások életénél, sőt gazdagítja másokét.

Egy évvel ezelőtti interjúnkban (Autizmus - a falakon túl) Kővári Edittel beszélgettünk, aki elsősorban egy 12 éves autista kisfiú, Marci édesanyja, másodsorban az AOSZ (Autisták Országos Szövetségének) elnöke. Az ő tapasztalatai alapján szerettük volna közelebb hozni az autisták valóságát az olvasókhoz.

Akkori anyagunkban az édesanya így fogalmazott:

Marci megváltoztatta az életünket – átléptem a saját árnyékomat

Az addigi életem valóban eltűnt, ám hiába vélik úgy sokan, hogy ez veszteség, én nem veszteségként élem meg mindazt, ami elment az életemből - és ez nem egy önvédő-túlélő filozófia a részemről, hanem az igazság. Marci megváltoztatta az életemet, olyan árnyalatokat tárt fel, olyan valóságokat, amelyeket nélküle sose tapasztalhattam volna meg. Megváltoztam én magam is. Megváltozott a személyiségem. Jobb lettem? Ezt nem jelenthetem ki, de más, mint előtte: nyitottabb, elfogadóbb, türelmesebb, odaadóbb, előrelátóbb, szervezettebb, fegyelmezettebb és következetesebb. Más szempontból 'gondtalanabb', kevésbé szorongó. Másként látom a világot, átléptem a saját árnyékomon, ma már egy pillanatig sem érdekel más emberek 'véleménye', a harag érzése nélkül fogadom a megjegyzéseket és nem sebez meg. Elengedtem ezeket egy sor más, a hétköznapi életemet régebben keserítő görcsöket. Ezt mind-mind Marci, és a közös sorsunk hozta ki belőlem, hiszen ezek nélkül a változások nélkül nem tudnék segíteni neki, és én a világ legtermészetesebb dolgának érzem a folyamatos, napi huszonnégy órás támogatást.

A szülők, a család, és a szűkebb-tágabb környezet elfogadó szemlélete elengedhetetlen, enélkül a saját problémáival is nehéz harcot vívó autista ember még nehezebb helyzetbe kerül, és az a fejlődés, amely során akár alkalmassá válhatna kiegyensúlyozott - teljes életet élni, nem valósul meg. Az egyébként is saját falai mögött élő beteg nem leli meg soha a kaput, amelyen keresztül egyszer - vagy sokszor, akár tartósan - átléphetne erre az oldalra.

Pedig egy autista gyerek nem csak teher, határtalan örömforrás is, éppen úgy, ahogy minden gyermek szülője számára:

Marci örökké mosolyog!

"Egy kicsit azonban különbözik az életünk abban, más autista kicsit nevelő családok életétől, hogy Marci szinte mindig mosolyog, sőt sokat nevet, és vele együtt mi is sokat nevetünk! És alapvetően nem ijed meg az emberektől, bárkinek megfogja a kezét. Az állatokkal viszont nem tud mit kezdeni: nem tudja hova rakni az életében. Mozognak és hangokat adnak ki, de nem emberek. Ismeretlen valami, amivel nem tud mit kezdeni. Egyébként, amikor az unokatesója (az öcsém kisfia) született és Marci találkozott vele, a baba is szemlátomást a 'be nem azonosítható objektum' kategóriába került. Akkor vette először 'emberszámba' a kicsit, amikor járni kezdett és a picuri unokatesó kezdeményezett interakciót.
De bármi, bárhogyan is történik majd, bárhova jut el Marci, én büszke leszek rá, hiszen látom, milyen hihetetlen erőfeszítések árán jut előre. Látom, milyen hősiesen küzd azért, ami egy másik gyerek számára természetes. És én tisztelem ezekért az erőfeszítésekért. De nem ezért szeretem, nem azért, amit tesz, nem a fejlődésért, hiszen a nagyobbik fiamat sem azért szeretem, mert jól tanul, vagy ügyes. Csak szeretem, mert az én gyerekem, és úgy szeretem őt, ahogyan most létezik, azokkal a jó és rossz tulajdonságokkal és szokásokkal, amitől Marci - az én fiam. És ez változás nélküli, 'biztos pont' lehet az életében."

Te is csatlakozhatsz a kampányhoz!

- Világíts kékre valamit!
- Használj bármilyen figyelemfelkeltő motívumot, mely kék színben díszeleg, és vonzza a tekintetet!
- Viselj valami kéket!

- Készíts magadról egy fényképet, amint épp valami kék színű dolgot viselsz!
- Kérd meg a rokonaidat, ismerőseidet, barátaidat, munkatársaidat, hogy viseljenek kék színű ruhát!
- Posztold magad valamelyik közösségi oldalra, amint épp valami kéket viselsz!
- Töltsd fel a képedet vagy az általad szervezett rendezvény meghívóját a facebook eseményünk oldalára.
- Változtasd meg a Facebook, a Twitter vagy a weboldalad dizájnját kék színűre!
- Tedd ki a Magyarországi kampánylogót weboldaladra, facebook profilodra. (pdf, kép) Posztold a weboldalad az eseményhez csatlakozásként.
- Posztolj, vagy Tweet-elj egy tartalmat erről a linkről.
- Irányítsd rá a társadalom figyelmét az autizmusra!
- Kérj meg egy Animátort, hogy tartson szemléletformáló órát az iskoládban, munkahelyeden!
- Kérj meg egy Mentorszülőt, hogy nyújtson baráti segítséget autizmussal élő gyermekek szüleinek!