Bettina a 3-as metrón utazott, amikor tanúja volt egy végzetes tragédiának, aminek egy kutya esett áldozatul. Bettina az egész történetet kiírta a Facebookra, ahol már csaknem 8 ezren osztották meg.
„Egy teljesen normális reggelnek indult... Ülök a 3-as metrón, olvasok, mint mindig. Az egyik megállónál felszáll egy kedves fiatal pár egy helyes kis, fehér alapon fekete foltos Jack Russell kutyussal. A kutyus nézelődik, figyel mindenkit maga körül. Nekem még a lábszáramat is megszaglássza, meg megnyalogatja (...) Következő megálló a Kálvin tér. Ők is itt szállnak le. Nagy a tömeg, ezért a mozgólépcsőnél lemaradnak. Van egy furcsa, már-már rossz érzésem, ezért hátra-hátra pillogatok. (...) Épp hogy kiléptem a BKK területét leválasztó üvegajtókon, meghallottam a sikítást. Soha nem hallottam még ilyet, és nagyon remélem, hogy SOHA TÖBBÉ nem is kell, de valahogy rögtön tudtam, mi történt. Káromkodva rohantam vissza életem legszörnyűbb élményéhez.
A hölgy »gazda« csapkodta a vészleállítót, közben próbálták kirángatni a kutyát a hámjánál fogva, szerencsétlen meg csak visított kínjában, ahogy a mozgólépcső egyre beljebb húzta a lábát.
Nagy nehezen leállt a lépcső, és míg én is felocsúdtam az első sokkból, csak azt látom, hogy a többi lépcsőn rekedt ember futtában jön föl, sokan sírva. Közben még valahogy egyszer vagy kétszer elindul a lépcső, és még jobban bedarálja az állatot.
Odarohanok a »gazdákhoz«, hogy hívtak-e már segítséget a kutyához, vagy mit fognak vele csinálni? Teljes sokkban vannak. Még nem hívtak senkit. Nem idevalósiak, nem tudják... Mondom, oké, akkor azonnal kerítek valami segítséget. A BKK-sok futnak minden felől, hogy segítsenek, de a kutyus annyira beszorult, hogy nem tudják kiszedni. Nem is tudom, hogyan, de szinte 1-2 perc alatt megjelennek a katasztrófamentők, és közösen dolgoznak a kiszabadításon.
Szívem szerint ordítanék a gazdákkal, de tudom, hogy avval nem segítek a kutyának, és most CSAK EZ számít. Nyomatékosan mondogatom még nekik, hogy azonnal menjenek a kórházba. (...) Muszáj elindulnom. Már többet nem tehetek, és így is már elkéstem a munkahelyemről. (...)
Délután felhívtam az Állatkórházat, hogy érdeklődjek. (...) Többórás műtétet végeztek el a kutyuson. Az egyik lábáról 1 lábujjat, a rosszabbul járt lábáról 2 lábujjat amputáltak, plusz erről még egy talppárnát is. Meg fog gyógyulni, de nyilván soha nem lesz olyan, mint azelőtt. (...)”
Gazdiknak!
Mindig vegyétek ölbe a kutyáitokat, ha mozgólépcsőre szálltok. Állatot tartani, gondozni, szeretni nagy felelősség! Óvjátok őket, ha mellétek szegődtek.Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.