Leprásként a XXI. században: inkább egy szabadtéri börtön, mint a bujkálás

Hámori Barbara Fruzsina

2016.01.29.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A betegségtől már közel sem szenved annyi ember, mint a középkorban, ám az érintettek száma elenyészőnek sem mondható. A XXI. században valamelyest könnyebb a leprások élete, Egyiptomban még kolóniát is alakítottak ki a számukra. Tények, tévhitek és fotósorozat a lepráról: ma van a lepra elleni harc világnapja.

A leprát okozó baktériumot (Mycobacterium leprae) 1873-ban egy norvég orvos, Dr. Armauer Hansen azonosította először. Volt idő, amikor a középkor egyik legrettegettebb betegsége miatt embereket tartottak karanténban, mert olyannyira féltek a fertőzésveszélytől. Európában Skandinávia déli részén fertőzött a betegség. Az ottani kutatók a 16. századi népesség folyamatos védekezésével magyarázzák a lepra visszaszorulását. Száműzték, karanténba zárták az érintett lakosokat, vagy ha azok nem egy lepratelepen tengették napjaikat életük végéig, akkor maguk szöktek el bujkáltak.

A betegség nem csak az embereket érinti, hiszen

az Egyesült Államokban a tatuk körében is pusztít.

Ennek legfőbb magyarázata az említett állat testhőmérséklete – a lepra hűvös környezetben könnyebben szaporodik –, a kutatók szerint a tatuk a fertőzést az az újvilági felfedezőktől kaphatták el. Egyes elméletek szerint a Kelet-Afrikából behurcolt rabszolgák hozhatták magukkal, más találgatások alapján a Közel-Kelet vagy Európa volt a betegség „otthona”.

A nyomor közepette már észre sem veszik, ha végtagjaik érzéketlenné válnak

A lepra, másnéven Hansen-betegség (vagy bélpoklosság) kóros bőrelváltozást okoz, amely károsítja az arcot, az idegeket, a szemeket, a végtagokat, későbbi fázisában a karok is deformálódhatnak miatta. Tünetei lassan, akár 15-20 év lappangási idő után is jelentkezhetnek.

2013-as adatok alapján világszerte összesen 10 millió ember volt érintett és évente átlagosan 250.000 új esetet regisztráltak.

A modernkori kutatások szerint az emberek 95 százaléka immunis a leprára, amely nem örökletes betegség. A leprát a nyolcvanas évek óta három antibiotikum kombinációjával kezelik, azonban ez sem gátolta meg teljesen a betegség további terjedését. Ráadásul abban az esetben, ha későn állítják fel a diagnózist a központi idegrendszer sérülése és a test eltorzulása visszafordíthatatlanná válik.

Eltorzult test és arc Forrás: Claudia Wiens

A szegény ember betegségének is nevezett lepra emberről emberre terjed. A koszos nyomornegyedek, az alultápláltság és a gyenge immunrendszer mind alapját képezik a fertőzésveszélynek, az ilyen körülmények között élő embereknél az orvosok nehezen tudják diagnosztizálni a betegséget. Ráadásul a mindennapi betevőért való harc közben az érintettek már figyelmen kívül hagyják, ha bőrük elszíneződik, és végtagjaik érzéketlenné válnak.

Az egyiptomi lepra kolónia

Az egyiptomi Abu Zaabalban, Kairótól 40 km-re található az a lepratelep, ahol egészségügyi szakemberek, szociális munkások és önkéntesek dolgoznak azért, hogy az ott élő mintegy 750 érintett mindennapjai élhető legyen. Az 1933-ban megalakított telep legfőbb célja az volt, hogy a leprások sorstársaikkal egy helyre legyenek összeterelve, miközben kapcsolatot tudnak tartani a külvilággal. Nézd meg Claudia Wiens fotográfus képsorozatát a kolóniáról.

/1601/Lepra201612817442