„Annyi pénzem sem volt, hogy pelenkát vegyek a gyereknek" – Interjú Lisa Nicholsszal

Mi volt élete legmélyebb pontja? Mesélne erről egy kicsit?

Amikor szociális segélyből éltem, és nem tudtam ellátni a gyerekemet. Amikor annyi pénzem sem volt, hogy pelenkát vegyek neki. Ezeken kívül volt még néhány olyan sötét pillanat az életemben, ami dobogós helyért küzdött – volt, amikor egy mind fizikailag, mind érzelmileg bántalmazó kapcsolatban találtam magam, ahol az életem is veszélybe került.

Mit tanácsol azoknak az embereknek, akik egykor ugyanonnan kezdték, mint ahol Ön? Mi az első lépés egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, sikeresebb jövő felé?

Abban hiszek, hogy új ismeretekkel, tartalommal kell feltölteniük az elméjüket – új lehetőségeket és szempontokat kell megismerniük. Nekem ezek az új ismeretek, leckék könyvekből származtak. Míg egyeseknek sokat segítenek a különféle inspirációs videoüzenetek, mások motivációs eseményeken töltekeznek.

Nehéz mindig pozitívnak maradni? Hogyan lehetséges mégis?

Nem érzem, hogy nehézséget jelentene mindig pozitívnak maradnom. Ugyanakkor, ha a kérdés az, hogy mindig pozitív vagyok-e, a válaszom egyértelműen az, hogy nem. De miközben vannak negatív és nehéz pillanataim, de nem engedem meg magamnak, hogy olyan sokáig maradjanak, mint sokan mások. Mert persze, vannak nehézségek. Ilyenkor arra az információra és tapasztalatra hagyatkozom, amit megéltem, amit tudok, nem arra, amit éppen tapasztalok. És megkérdezem: hogyan lenne lehetséges mégis?

Ön szerint mit a legnehezebb beépíteni a mindennapokba?

A felelősségvállalást. Azt, ami arra késztet, hogy azzá a nővé vagy férfivé váljunk, akivé válni szeretnénk, illetve azt, hogy megengedjük magunknak, hogy meg is élhessük.

Önt ki inspirálja a leginkább?

Istenem, mennyire nem szeretem azt hallani, hogy „legjobban!" Hiszen sokan, sokféleképpen inspirálnak. Sokan tudják, hogy engem a nagymamám nagyon inspirál. Inspirál az elszántsága és a kitartása. 10 éves korában már gyapotot szedett, és ahogy felnőtt, és megváltoztatta a sorsát, még házat is vett. Egy igazi, önerőből sikeressé vált pozitív és jókedvű asszony. Majdnem 90 éves, aki a mai napig mindig nagyokat nevet, táncol és énekel a konyhában. Az ő körülményei sokkal rosszabbak voltak, mint az enyémek, hiszen a faji megkülönböztetés, a rasszizmus és szegénység mind az életének részei voltak. Megküzdött mindezzel, és ahogy szeret, amilyen elfogadó, és amilyen hálás mindenért, arra inspirál, hogy én is még hálásabb legyek.