A főszékletőr
VIII. Henrik uralkodása idejétől a főszékletőrnek, mely kezdetekben alacsony presztizsű munkának számított, egyre tekintélyesebb szerepe lett. De vajon mi is volt a feladata a főszékletőrnek? Amíg a király a vécén ült, addig szóval kellett tartania az uralkodót, meg kellett hallgatnia annak legféltettebb titkait. Olykor azonban még arra is lehetősége nyílt, hogy ő is megossza az uralkodóval a saját személyes titkait.
Tehát a főszékletőr a kezdeti hányattatásokat követően a XVI. századtól kivételezett helyzetben volt, hiszen folyamatosan az uralkodó közelében lehetett, és az utazásaira is elkísérte őt. Egy idő után a munkaköre bővült, hiszen az uralkodói hálószobáért, az öltözködésért is felelős volt, sőt még az is előfordult, hogy ő intézte a király személyes ügyeit.
Az udvari körökben - bármily meglepő is - a főszékletőr tekintélyt parancsoló személy volt, mivel a királyhoz ő állt a legközelebb, és nagyon sok bizalmas információra tett szert, olykor még a királyi pecséthez is hozzáfért. A XVIII. század elejére azonban e méltóság sokat veszített a jelentőségéből.
Előkóstoló
Az uralkodói körökben elég sokan tartottak attól, hogy ételmérgezés áldozataivá válnak. Ennek elkerülése érdekében gyakran alkalmaztak előkóstolókat. E tisztség betöltőire azonban mindennapos veszély leselkedett, így nem meglepő, ha folyamatosan halálfélelemben éltek. Adolf Hitler is tartott az ellenségeitől, így az étkezések alkalmával tizenöt fiatal lány segítségét vette igénybe.
A lányok az ételek kóstolásakor szinten minden reggeli, ebéd és vacsora során a sírva fakadtak a rettegéstől. Kilenc évvel ezelőtt, 2013-ban Margot Wölk - aki 14 társával együtt Hitler előkóstolója volt - nyilvánosság elé állt. Az ételkóstolás a helyi iskola épületében történt, miközben fegyveres SS tisztek is jelen voltak.
A feltámasztó
Az 1800-as években a feltámasztóknak nevezett férfiak pénzt kaptak azért, hogy az orvosjelölteknek "friss" holttesteket szállítsanak. Nagy Britanniában az 1832-es törvény megszületése előtt az anatómiai intézmények legálisan csak a kivégzett bűnözők holttesteihez jutottak hozzá. Legalább félezer maradványra lett volna szükségük, de évente csupán 55 állt a rendelkezésükre. A holttestek ellopásáért akkoriban nem járt kivégzés, csupán néhány napos szabadságvesztés vagy pénzbüntetés.
A holttestek eltulajdonítása a XIX. század elején vált igazán elterjedtté. Egy-egy családtag vagy ismerős sírjára a temetést követően még napokig vigyáztak, mert nagy esély volt rá, hogy másnapra eltűnik szerettük holtteste. Emiatt több sírt vasketreccel is elláttak.
A koporsók akkoriban nem kerültek túl mélyre, így a feltámasztók percek alatt végezhettek a testlopással. E tolvajok kínosan ügyeltek arra, hogy a holttest mellé helyezett ékszerek a helyükön maradjanak, különben a vétség akár bűncselekménnyé is válhatott volna.
Ez is érdekelhet: A középkori hóhérokat bordélyházak és lepratelepek közelébe száműzték
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.