Annak ellenére, hogy a karácsony előkelőbb helyet foglal el egy átlag magyar család életében, mint a húsvét, utóbbi a kereszténység legnagyobb ünnepe.
A húsvéti ünnepek köré szerveződő szokások számos eleme még mindig megtalálható a hétköznapi családok ünnepi rutinjában, még úgy is, hogy a régiek bölcsessége és kultúrája egyre inkább a gyorsuló és elvárosiasodó világunk áldozatává válik. Már csak ezért is érdemes felidézni, hogy milyen gyökerekhez vezethetők vissza azok a szokások, amelyek kiállták az idő és a modernizáció próbáját is.
A mai napig szokás barkára vázában hímes tojásdíszeket aggatni. Még nagyvárosi környezetben is gyakori: aluljárókban és a pályaudvarok környékén minden évben árusok kínálják a fűzvirágzatú ágakat.
A húsvétfa felállítása a barkaszentelés tradíciójából ered. Az egyház egyik hagyománya volt, hogy virágvasárnap ünnepi körmenettel emlékezett meg Jézus bevonulására Jeruzsálembe. Ezeken a gonosz távoltartására megszentelt pálmaleveleket használtak, ám a Kárpát-medencében pálmák híján a barkaszentelés terjedt el.
Egy másik magyarázata a hagyománynak szintén Jézus bevonulásához kapcsolódik. Eszerint a barka a Jézus lábai elé terített ruhákat jelképezi, amelyeket a jeruzsálemiek terítettek le az Úr tiszteletére.
Könnyen megfejthető szimbólum: ahogyan a csibe kikel a tojásból, úgy tört ki Krisztus is a sziklasírból, amikor feltámadt. A tojás tehát a feltámadást jelképezi, és az egész világon szorosan összefonódott a húsvéttal.
A piros tojás színével egyszerre szimbolizálja a Megváltó szeretetét és vérét.
Számos ünnepi játék is kapcsolódik hozzá, ilyen például a tojástörés. A szabályok egyszerűek: mindkét játékos kezében van egy-egy hímes tojás, melyet addig ütögetnek egymáshoz, ameddig az egyik héja be nem törik. A győztes elnyeri a vesztes tojását.
A germán Ostara istennő egyik attribútuma egy színes tojásokat tojó varázsmadár, amit az istenség nyúllá változtatott. Mivel a keresztény ünnepek hamar kapcsolatba kerültek a pogány fesztiválokkal, Ostara tojásai hamar hasonulni kezdtek a feltámadás szimbolikájához.
A hagyományos háztartás ünnepi menüjének szerves része volt a bárány. Isten Bárányát, azaz Jézus Krisztust jelképezi, aki kereszthalálával, mint áldozati bárány, meghalt az emberiség bűneiért.
A régi szokások szerint a téli disznóöléskor nyert húst a nagyböjt idején volt szokás füstölni, hiszen ekkor úgysem volt szabad megenni. A sonka, mint a sertés legnemesebb része vált az első elfogyasztott disznórésszé, amint véget ért a böjti időszak. Ennek napja pedig húsvétvasárnap. Kísérője, a torma, Krisztus szenvedésének keserűségét szimbolizálja.
A kalács, akár a nyúl, pogány időkből maradt ránk, nem csoda hát, hogy a kereszténység is átvette. Szentelése több egyháznál is szokás húsvétkor. A hagyományos húsvéti kalács fonott, kerek és sós. A formája mára átalakult ugyan, de sok pékség a mai napig húsvétra külön sósan készíti a kalácsokat.
A városi húsvéthétfő egyik legismertebb eleme, amikor a férfiak illatos kölnivel meglocsolják a nőket, akik ezért csokoládét vagy festett tojást adnak nekik. A hagyományos változat azonban ennél jóval bevállalósabb. A falu legényei felkutatják az előlük bujkáló lányokat, a kúthoz vonszolják és egy vödör vízzel öntik le őket. A szokás Krisztus keresztelésére vezethető vissza, illetve a víz rituális tisztító hatására. A néphagyomány szerint a lányokat a különböző bőrbetegségektől és élősködőktől védte meg a locsolás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.