Kipróbáltuk: deepwork

A héten a deepwork nevű edzéssel ismerkedtem, ami szó szerinti fordításban annyit tesz: "mély munka". De mitől mély, és milyen munka? Ennek jártam utána!

Már az óra előtt az edző felvilágosít, hogy kardio-intervall órára érkeztem, ekkor azonban még nincs előttem az egésznek a gyakorlati metodikája. Kellemes zenével kezdődik a dinamikus, mindent átmozgató bemelegítés, megspékelve a babapózzal, illetve a jógában csak lefele néző kutya póznak nevezett gyakorlatokkal.

Ám a lágy zenék elillannak pár perc után, a helyüket átveszi a tuc-tuc zene. Az éles váltáshoz a gyakorlatsorok is alkalmazkodnak: lendületes guggolások, kitörések (előre-hátra, oldalra, karok emelésével – persze nem egyszerre) követik és váltják egymást.

Az itt-ott túlzottan is gyors ütemekbe, az azokat néha megszakító lassításokba – és a velük járó hajolgatásokba – a derekam is belefájdul. Tinidiszkós emlékek törnek fel az agyam mélyebb zugaiból, a csipogós kacsás zenénél már csak az edző önfeledt testrázása a felemelőbb. Fekvőtámasz közben a kézfejünknek a vállunkkal egy vonalban kell lennie, mert így szabályos és hatásos, PONT. Ezt megspékeljük ugyanebben a pozícióban sprintekkel, na, ekkor többször is megállok, mert nem bírom tartani az iramot.

Az óra végét a gyilkos négyessel zárjuk. Nem a Marvel-képregényekből kölcsönzünk hozzá statisztákat, csupán a legdurvább mozdulatokat négy percen keresztül, megállás nélkül újra végigcsináljuk. Ha létezik olyan ember, aki ezek után sem úszik a saját izzadtságában, azzal kezet fogok... Hátunkon fekve nyugtatjuk magunkat: nyugi, már vége. Majd törökülésben több mély levegővétel után következik az „egészségünkre".

Ami fontos

Összességében elfogult vagyok a kicsit is spirituális-fitneszes beütésű mozgásformákkal kapcsolatban (a holisztikussága az elején lévő zene bemelegítésében és a nem teljesen megszokott nyújtásban mutatkozott meg számomra). A zene és a hangulat remek volt, kissé sok volt a fitneszes elem, amit este nyolckor már kevésbé tudtam befogadni. A legvégén sajnos vajmi keveset nyújtottunk, csupán annyit, ami elég a „túléléshez".

Ha kíváncsi vagy a teljes bejegyzésre, kattints IDE, a Move it, Blondie! blogra!