29 nap a víz fogságában

A többiekkel szemben egy kicsit szerencsésebbnek mondhatom magam, mivel az én kihívásom - köszönhető a kurta hónapnak - mindössze 29 napig tartott, de még így is kellett hozzá egy jó adag elszántság és kitartás.

Tudni kell rólam, hogy a Kihívás évétől függetlenül törekszem az egészséges életre: kerülöm a különböző junk foodokat, nem eszem húst (bár nem az egészségem miatt, hanem etikai megfontolásból), próbálok minél több gyümölcsöt és zöldséget fogyasztani, nem iszom cukros löttyöket, és (főleg tavasszal és nyáron) bringával járok dolgozni. A folyadékbevitelem nagyjából 90 százalékát korábban is a víz adta, viszont az a maradék 10 százalék... ebben a 29 napban igencsak hiányzott.

Hogy miről volt nehéz lemondani?

Nem vagyok egy nagy kávéivó, sőt, nem is kifejezetten szeretem a kávé ízét, de a reggeli munkakezdési rituálém elengedhetetlen része, hogy a hírek olvasása mellett egy bögre gőzölgő kókuszos kávét kortyolgatok.

Na meg ott van a bor. Persze, nem vagyok alkoholista, de általában a szombatok szerves része, hogy este, filmnézés vagy Xboxozás közben a barátommal egy finom üveg fehérbort az utolsó pohárig eltüntetünk.

Megérte?

Mindenképpen. A víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme, amely a többi között szabályozza a vérnyomásunkat, lehetővé teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását, biztosítja a vérkeringésünket, és befolyásolja a vérünk összetételét. Nagyon-nagyon fontos tehát, hogy megfelelő mennyiségű vizet vegyünk magunkhoz mindennap. Nos, ebben az egy hónapban a kihívásnak köszönhetően valóban odafigyeltem a mennyiségre, ami igazán nagy teljesítmény volt részemről. Korábban – a kissé szétszórt életmódomnak köszönhetően – bizony megesett, hogy este jutott csak eszembe, hogy aznap még egy kortyot sem ittam. Ez most nem fordulhatott elő.

Ami pozitív változást mindenképpen a rendszeres, megfelelő mennyiségű vízivásnak köszönhetek, az az, hogy

Ezt az örömteli változást nagyjából a második héttől kezdve figyeltem meg.

A megfelelő belső hidratáltság a szép bőrnek is elengedhetetlen feltétele, de őszintén bevallom, ezen a téren hatalmas változásokat nem vettem észre. Valószínűleg szerencsés alkat vagyok, mert – bár rohamtempóval múlnak felettem is az évek – a bőröm minőségével ez idáig még nem nagyon volt problémám, istenigazából a narancsbőrrel sem gyűlt még meg a bajom.

Az élet, és így a Life.hu Kihívás éve, azonban ezzel nem állt meg, küzdjetek és guggoljatok velünk márciusban (is)!